FőoldalAdataimKvízKvíz RanglistaÜzenetekIsmerőseimKéptárFórum
E-mail cím:
Jelszó:        
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam
Híres Hajók Híres Hajósok Kalózok
Új hozzászólás
1 2 3 4 5 

Numerramar ( #147 ) 2016-01-24 20:29:19
Privát üzenet
NASHVILLE AMERIKAI KONFÖDERÁLT ÁLLAMOK: 1864

A Konföderáció Nashville nevű páncélos hadihajója az igen kevés lapátkerekes déli páncélos egyike volt (többségűket hajócsavar hajtotta). Az alabamai Montgomeryben épült, ám végül, a megfelelő anyagok és a képzett munkaerő hiánya okozta késedelmek után, Mobile közelében fejezték be. A Nashville nem kapott teljes páncélzatot, oldala jelentős részét védelem nélkül hagyták, a rá szerelt páncél féle - elsősorban vasúti sínt - főként a szolgálatra alkalmatlannak talált Baltic szerkezetéből került ki. A Nashville sok harcban vett részt az uniós seregek ellen, végül azonban a Mobile végső kapitulációjakor személyzete elhagyta. A jókora kerékházak 95 láb 6 hüvelyk (29 m) szélességet adtak a hajónak.

Vízkiszorítás: nem ismert
Méretek: 82,6 m x 29 m x 3,3 m 71 láb x 95 láb 6 h. x 10 láb 9 h.)
Hajtómű: lapátkerekek, oldalhimbás gőzgép, 7 kazán
Fegyverzet: 3 db 178 mm (7 h.)
Páncélzat: kazamata 152 mm (6 h.)
Sebesség: 5 csomó (9 km/óra)
Személyzet: 120 fő
Válasz erre

Numerramar ( #146 ) 2016-01-24 19:51:18
Privát üzenet
LOUISIANA AMERIKAI KONFÖDERÁLT ÁLLAMOK: 1862

A konföderáció Louisiana nevű nagy páncélosa volt az 1862-ben a New Orleanst védelmező legnagyobb hajó. Az összes déli páncéloshoz hasonlóan két alapvető hibát tudhatott magáénak: gépeinek megbízhatatlanságát és kivitelezésének hitvány minőségét. Ennek dacára 1861 végére több jelentős harcértékű páncélozott hajó is készült a Mississippi védelmére - valamennyit már azelőtt megtervezték, hogy az unió hadi tengerészete egyáltalán meghirdette volna saját páncélos hadihajóprogramját, ami Mallory déli miniszter előrelátását dicséri. A Louisiana építése késedelmet szenvedett, mert hiányzott mind a szakképzett munkaerő, mind az érlelt hajóépítő faanyag; sok szárítatlan fát használtak, és a páncéllemez beszerzése további gondokat okozott. Amikor sor került a Louisiana vízre bocsátására, víz ömlött az ágyúfedélzetére, és kis híján elárasztotta az egész hajót. A jókora, több mint 200 láb (61 m) hosszú kazamata oldalfalait 45 fokkal befelé döntötték, és két réteg vasúti sínnel borították. A meghajtásról négy gőzgép gondoskodott, amelyek a hajótest közepén kiképzett aknában egymás mögé szerelt két óriási lapátkereket forgattak. Ezeken kívül volt még két hajócsavarja és két kormánylapátja is, és mégis, amikor először vízre került, a hatalmas alkotmány még a folyó sodrával is alig tudott megbirkózni. A jelentős északi haderővel küzdő Louisianál- bár veretlen volt még - saját személyzete felgyújtotta, majd hagyta sodródni, míg végül a hajó felrobbant. A Louisianától sokat vártak. Amikor New Orleans erődjei elestek, felgyújtották, mert nem volt képes felfelé visszavonulni a folyón.

Vízkiszorítás: 1400 t
Méretek: 80,4 m x 19 m (264 láb x 62 láb)
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 lapátkerék
Fegyverzet: 3 db 229 mm (9 h.), 4 db 203 mm (8 h.), 2 db 178 mm (7 h.); 7 db 32 fontos ágyú
Páncélzat: övpáncél/kazamata 102 mm (4 h.)
Sebesség: 4 csomó (7,2 km/óra)
Személyzet: 300 fő
Válasz erre

Numerramar ( #145 ) 2016-01-24 19:14:00
Privát üzenet
LEXINGTON USA: 1861

A Lexington 1860-ban fatestű, lapátkerekes utasszállító gőzösnek épült, az amerikai polgárháború kitörésekor azonban eladták a kormányzatnak. Rogers korvettkapitány (Commander) irányításával ágyúnaszáddá alakították. A kazánokat és a gőzcsöveket mélyebbre, a raktérbe építették, a felépítményt eltávolították, és 5 hüvelyk (127 mm) vastag tölgyfa mellvédet építettek az egész hajóra, hogy megóvják a személyzetet az ellenség puskatüzétől. A fedélzeteket megerősítették, hogy elbírják az ágyúkat. A Lexington azon ágyúnaszádok egyike volt, amelyek Shilohnál megmentették az unió hadseregét a vereségtől. A Lexington az egyik első egységként csatlakozott ahhoz a nyugati flottillához, amely segített kettészakítani a konföderációt.

Vízkiszorítás: 448 t

Méretek: 54,2 m x 11 m x 1,8 m (77 láb 7 h. x 36 láb 10 h. x 6 láb)

Hajtómű: lapátkerekek, magas nyomású gőzgép, 3 kazán

Fegyverzet: 4 db 203 mm (8 h.); 2db. 32 fontos ágyú

Sebesség: 7 csomó (12,6 km/óra)

Hatótáv: nem ismert

Személyzet: 65 fő
Válasz erre

Numerramar ( #144 ) 2016-01-24 16:39:24
Privát üzenet
CAIRO USA: 1862

Amikor l861-ben kitört az amerikai polgárháború, az unió erői azt tervezték, hogy az Illinois állambeli Cairóból indulva folyásirányban lenyomulnak a Mississippi mentén, hogy egyesüljenek a New Orleans felől felfelé nyomuló másik jelentős sereggel. Célul a konföderáció erőinek kettévágását tűzték ki, valamint a lázadó déliek hadviselő képességének további csökkentését ebben az eleve egyenlőtlen küzdelemben. Az északi hadsereg először két nagy, fatestű, farkerekes gőzöst alakított páncélozott ágyúnaszáddá. Mivel a Mississippi felső szakaszán és az Ohio mentén bőven álltak rendelkezésre hajóépítő és gépgyártó üzemek, amelyeket meg tudtak oltalmazni a konföderáció portyázó csapataival szemben, építeni kezdték a Cairo-osztály kifejezetten hadi célra épített vaspáncélzatú ágyúnaszádjait is. A hajót 1861-ben kezdték el, és 1862 januárjában fejezték be; öt egység készült, és alapvető harci egységeivé váltak annak a Mississippi Hajórajnak, amelyre még öt hosszú évnyi küzdelem várt. A végleges terveket James Eades készítette: lapos fenekű, enyhén felfelé ívelt hajótestet vázolt fel, hogy segítse a víz áramlását a hátul elhelyezett lapátkerékhez. A hajótest fehér tölgyből készült, kis kamrákkal a szén, a készletek és a gépek számára, utóbbiakat a lehető legmélyebbre helyezték, hogy védjék őket. Magas, széles, masszív építésű felépítmény húzódott végig a hajótest csaknem teljes hosszában, ebbe került az erős fegyverzet. Három 8 hüvelykes (203 mm) ágyú tüzelt előre, 42 és 36 fontos ágyúkból álló vegyes üteg az oldalsó lőrésekből. A kazamata homlokzatát 45 fokban hátradöntötték, az oldalait pedig 35 fokban befelé. 60 láb (19,3 m) hosszban2,5 hüvelyk (62,5 mm) vastag páncél védte a kazánt és a gépi berendezést. A Cairo és testvérhajói alaposan kivették részüket az amerikai polgárháborúból. Építése egy szakaszában Eades a saját zsebéből fizetett az anyagért, illetve ő biztosította a munkások bérét is, csakhogy elkerülje a hajó befejezésének késését. A Cairo 1862 decemberében aknára futott és elsüllyedt. Később kiemelték és ma kiállítva Vicksburgben látható.

Vízkiszorítás: 512 t

Méretek: 54 m x 15,7 m x 1,8 m (175 láb x 51 láb 2 h. x 6 láb)

Hajtómű: beépített farkerék. 2 fekvőhengeres, nagy nyomású gőzgép, 5 kazán

Fegyverzet: 3 db 203 mm (8 h. SB, 4 db 42 fontos, 6 db 32 fontos

Páncélzat: kazamata 2,5 h.

Sebesség: 8 csomó (14,4 km/óra

Személyzet: 251 fő
Válasz erre

Törölt bejegyzés ( #143 ) 2016-01-24 16:38:58
Törölve
Numerramar ( #142 ) 2016-01-24 15:57:23
Privát üzenet
BENTON USA: 1861

A Benton nevű farkerekes folyami ágyúnaszád eredetileg a Submarine no. 7 nevű kéttörzsű műszaki mentőhajó volt. James Eades tervei alapján építették újjá, mindenekelőtt befedték a két hajótest között 20 láb (6,1 m) széles hézagot. Új orrot szereltek rá, továbbá kétszintes kazamatát, amelynek homlokrészét és oldala első 60 lábját (18 m) 2,5 hüvelyk (62,5 mm) vastag, 20 hüvelykes (508 mm) fahátfalra szerelt vaspáncéllal borították. A Benton páncélzata összesen 260 tormát nyomott. Elkészültekor az újonnan alakított Mississippi Hajóraj legütőképesebb egységeként működött. A Bentont 1861-ben még a Mississippi mentén délnek nyomuló északi hadsereg rendelte meg, majd 1862. október l-jén átadta a haditengerészetnek

Vízkiszorítás: 633 t

Méretek: 60,8 m x 21,8 m x 2,8 (202 láb x 72 láb x 9 láb)

Hajtómű: farkerekes, ferdén fekvő hengeres gőzgép, 5 kazán

Fegyverzet: 2 db 229 mm (9 h.), 7 db 42 fontos, 7 db 32 fontos ágyú

Páncélzat: kazamata 2,5 h. 62,5 mm)

Sebesség: 5,5 csomó (9.9 km/óra)

Személyzet: 176 fő
Válasz erre

Numerramar ( #141 ) 2016-01-24 15:30:44
Privát üzenet
BALTIC AMERIKAI KONFÖDERÁLT ÁLLAMOK: 1860

A Baltic fatestű, oldalsó lapátkerekes gőzhajó 1860-ban épült, és az akkor uniós blokád alatt álló Mobile­ öbölben alakították át páncélos hadihajóvá. Abban az időben a Baltic a konföderáció rendelkezésére álló egyetlen páncélosként védte ezt az érzékeny területet. A hajótest alsó részét megerősítették, így viszont nem maradt benne elég hely, és a személyzet a fedélzeten kényszerült aludni. A hajón enyhén szólva nem uralkodtak ideális életkörülmények, rövid pályafutása alatt minden tengerésze átlagosan háromszor jelentett beteget. A Baltic 180 aknát rakott a Mobile - öböl vizébe, amelyek egyike elsüllyesztette az északi Tecumseh monitort. A Baltic páncélzatát utóbb leszerelték, és a Nashville felvértezésére használták.

Vízkiszorítás: 624 t

Méretek: 56,7 m x 11,6 m x 1,95 m (186 láb x 38 láb x 6 láb 5 h.)

Hajtómű: lapátkerék, ferdén fekvőhengeres gőzgép

Fegyverzet: 2 db 32 fontos hajóágyú, 2 db 12 fontos tarack

Páncélzat: 2,5 h. (62,7 mm)

Sebesség: 5 csomó (9 km/óra)

Hatótáv: nem ismert

Személyzet: 86 fő
Válasz erre

Numerramar ( #140 ) 2016-01-24 15:17:59
Privát üzenet
ATLANTA (EX-FINGAL)

A Fingal nevű gyors, vastestű blokádtörő 1861 novemberében futott be Savannah kikötőjébe jókora hadianyag-rakománnyal. Miután ki futni már nem tudott, páncélossá alakították, és átkeresztelték az Atlanta névre. A vízvonalig "levágták", majd az eredeti testvégein 6 lábbal (1,8 m) túlnyúló páncél fedélzetet szereltek rá; a hajóderékra lejtős oldalú kazamata került az ágyúk számára. Ezt, azokat vasúti sínekkel páncélozták, melyeket a hajó még Fingalként csempészett be. Az Atlantát elfogták az északiak, miután az unió Weehawken Nahant monitoraival az 1863. június 17-én vívott csatában zátonyra futott.

Vízkiszorítás: 1006 t

Méretek: 62,5 m x 12,8 m x 5,2 m (204 láb x 41 láb x 17 láb)

Hajtómű: 3 hajócsavar, 2 álló, közvetlen hajtású, gőzgép, 1 kazán

Fegyverzet: 2 db 178 mm (7 h.), 2 db 163 mm (6,4 h.) ágyú; 1 rúdtorpedó
Páncélzat: kazamata 127 mm (5 h.)

Sebesség: 8 csomó (14,4 km/óra)

Személyzet: 145 fő
Válasz erre

Törölt bejegyzés ( #139 ) 2016-01-24 15:16:16
Törölve
Numerramar ( #138 ) 2016-01-22 12:12:19
Privát üzenet
Légző cső Snorkel

A II. Világháborúban az Atlanti - óceánon a kezdeti U boat fölényt lassan kiegyenlítették a szövetséges erők elsősorban radar technika fejlesztésével. A tengeralattjáróknak egyre több időt kellett víz alatt töltenie. A tengeralattjárók kettős meghajtással rendelkeztek: dízel és elektromotor. A víz alatt a tengeralattjárók akkumulátorokról üzemeltetett elektromotorral haladt. Nyilván a dízelmotor működéséhez oxigénre van szükség, amelyet a víz alatt csak a tengeralattjáró belsejéből nyerhettek volna. Azonban a dízel motorok levegő szükséglelete akkora, hogy pár perc alatt kiszippantotta volna a térből a levegőt, és személyzet azonnal megfullad. Ezért időről időre fel kellett merülni, hogy a felszínen működő dízel motorok generátorai feltöltsék az akkumulátorokat. Azonban felszínen a fejlett radarok és akár a vizuális figyelők is hamar kiszúrták s hajót. A snorkel(mint a neve mutatja) akár a békapipa periszkóp magasságban (gyakran egybe építve) a felszín feletti szelepes kettős cső volt, amely a felszín alatt levő tengeralattjáró dízel motorjainak működéséhez biztosított a levegőt és a kipufogó gázok távozását. A záró szelep megakadályozta a tengervíz beáramlását, ha az U boat lemerült. A víz alatt futó dízelmotor nagy taktikai előnyt jelentett, gyorsak voltak és a radarok és repülők nehezen tudták kiszúrni őket. Előnyei ellenére a snorkel veszélyes volt - mert a csövek nem közvetlenül a motorokhoz vezettek. Ez azért volt, hogy megakadályozza a felesleges leállásokat, amikor a tenger hullámai végigsöpörtek a cső felett. Ilyenkor pufferként használta a tengeralattjáró belsejében levő levegőt. Ez azonban nem volt sokáig tartható mert a legénység fulladásához vezetett. Ezért később a motorok automatikusan leálltak mikor a szelep lezárult és újra indultak, amikor kinyílt. A másik probléma a dízelmotorok zaja volt, ezért ha dízelmotorral haladtak a víz alatt, akkor nem lehetett hidrofonokat használni. Valamint a periszkópokat nem lehetett használni 6 csomónál nagyobb sebességnél, mert annyira berezonált. A szövetséges radarok később már annyira érzékenyek voltak, hogy érzékelték a vízből kinyúló pipa fejét. Bár ez nagyon nehéz volt. Egy felszínen levő U boat-ot 10km -ről ki lehetett mutatni, míg a snorkel fejet csak 5-ről. Az U boat-ok pipa fejét később a Tarnmatte nevű anyaggal vonták be, amiről úgy gondolták, hogy a radar hullámok elnyelésével 90%-al csökken a hajó felfedezhetősége.
Válasz erre

Numerramar ( #137 ) 2016-01-19 18:36:05
Privát üzenet
U 151 NÉMETORSZÁG: 1917

A Németország által az 1. világháború folyamán kidolgozott tengeralattjáró alapelgondolása helyes volt, és több más állam is megpróbálta alkalmazni. Mielőtt a USA 1917-ben belépett a háborúba, a németek hamar fel ismerték a nagy, teherszállító tengeralattjáróban, mint a német kikötők brit blokádján áttörő vízi járműben, rejlő lehetőségeket. Két U 151 osztályú tengeralattjárót, az U 151 és az U152 jelzésűt átalakították kereskedelmi használatra, és az Oldenburg, illetve a Deutschland nevet adták nekik. A Deutschland fegyverzet nélkül két áruszállító utat tett az Egyesült Államokba. Amerika hadba lépését követően a két hajót visszaalakították nehézfegyverzetű tengeralattjáró-cirkálóvá, egy hét egységből álló osztály (U151-U157) részeként. Az osztály szenvedett veszteségeket a harmadik kereskedelmi hajóvá alakított egység, a Bremen első útján odaveszett 1917-ben, valószínűleg aknára futott az Orkney-szigetek közelében. Az U151-et 1918. novernber 24-én átadták Franciaországnak. a franciák pedig 1921. június 7-én Cherbourg előtt célhajóként elsüllyesztették; az U155, a korábbi Deutschland, a briteknek jutott, akik 1922-ben az angliai Morecambe mellett szétbontották ócskavasnak.

Vízkiszorítás: 1512 t a felszínen; 1875 t lemerülve
Méretek: 65 m x 8,9 m x 5,3 m (213 láb 3 h. x 29 láb 2 h. x 17 láb 5 h.)

Hajtómű: 2 hajócsavar, dízelmotorok/villanymotorok; 800/800 LE

Fegyverzet: 2 db 150 mm (5,9 h.); 2 db 86 mm (3,4 h.) ágyú; 2 db 509 mm (20 h.) torpedóvető cső

Sebesség: 12,4 csomó (22,32 km/óra) a felszínen; 5,2 csomó (9,36 km/óra) lemerülve

Hatótávolság: 11 284 mérföld (20 909 km) 10 csomó (18 km/óra) sebességgel a felszínen

Személyzet: 56 fő
Válasz erre

Numerramar ( #136 ) 2016-01-19 18:17:49
Privát üzenet
U21 NÉMETORSZÁG: 1914

A németek lassan vágtak ugyan bele a tengeralattjárók építésébe az I. világháború előtt, naszádjaik azonban magas műszaki színvonalon álltak, és kezdettől dupla héjazatú hajótestet, valamint két hajócsavart alkalmaztak rajtuk. A korai egységeken a német mérnökök nem voltak hajlandóak benzinmotort használni, inkább a büdösebb. de biztonságosabb petróleum mellett döntöttek. 1908-ra elkészültek a tengeralattjáróba építhető, megbízható dízelmotorral, beépítették az U19-osztályba, és azután kizárólag dízelt alkalmaztak. Az U19-osztály egyik egysége, az U21, Danzigban épült, és 1913-ban készült el. A háború előrehaladtával különféle módosításokat vezettek be a német U-Bootok konstrukciójában, egyebek közt a jellegzetes cápaszerű hajóorrot.

Vízkiszorítás: 650 t a felszínen; 837 t lemerülve

Méretek: 64.2 m x 6,1 m x 3,5 m (210 láb 6 h. x 20 láb x 11 láb 9 h.)
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 dízelmotor/2 villanymotor; 1700/1200 LE

Fegyverzet: 4 db 508 mm (20 h.) torpedóvető cső; 1 db 86 mm (3,4 h.) ágyú

Sebesség: 15,5 csomó (27,9 km/óra) a felszínen; 9 csomó (16,2 km/óra) lemerülve

Hatótávolság: 7600 mérföld (14 082 km) 8 csomó (14,4 km/óra) sebességgel a felszínen; 80 mérföld (145 km) 5 csomóval (9 km/óra) lemerülve

Személyzet: 35 fő
Válasz erre

Numerramar ( #135 ) 2016-01-19 18:04:10
Privát üzenet
U2 NÉMETORSZÁG: 1935

A versailles-i békeszerződés megtiltotta Németországnak a tengeralattjáró-építést, az 1920-as években azonban a németek rejtett tervezőirodákat telepítettek Spanyolországba, Hollandiába és a Szovjetunióba. Az első naszád, amelyet 1927-ben Finnországnak építettek, szolgált az U2 mintájául. Maga a német tengeralattjáró a part menti szolgálatra szánt II­ es típusba tartozott. Dízelmotorjai 350-350, villanymotorjai 180-180 LE-vel forgatták két hajócsavarját. A II-es típus valamennyi korai egységét kiképzésre használták. Az U2 összeütközés következtében pusztult el a Balti-tengeren 1944. április 8-án. Karl Dönitz, a tengeralattjáró fegyvernem parancsnoka minden szívós erőfeszítése dacára Németország mindössze 46 hadra fogható tengeralattjáróval rendelkezett 1939 szeptemberében

Fegyverzet: 3 db 533 mm (21 h.) torpedóvető cső; 1 db 20 mm légvédelmi gépágyú

Sebesség: 13 csomó (23,4 km/óra) a felszínen; 7 csomó (12,6 km/óra) lemerülve

Hatótávolság: 912 mérföld (1680 km) a felszínen

Személyzet: 22 fő

Vízkiszorítás: 250 t a felszínen; 298 lemerülve

Méretek: 40,9 m x 4,1 m x 3,8 m (133 láb 2 h. x 13 láb 5 h. x 12 láb 6 h.)

Hajtómű: 2 hajócsavar, nehézolajmotorok: villanymotorok; 600/630 LE
Válasz erre

Numerramar ( #134 ) 2016-01-19 17:50:45
Privát üzenet
U1 NÉMETORSZÁG: 1906

Elég furcsa, de a századfordulón a német haditengerészet vezérkara nem ismerte fel a tengeralattjáróban rejlő lehetőségeket. Mi több, amikor Németországban először építettek tengeralattjárót. akkor 1904-ben a cári haditengerészetnek gyártották le a Karp-osztály három egységét. Magának Németországnak az első. a gyakorlatban is használható tengeralattjáróját, az U1-et csak 1906-ban építették meg! Akkor azonban a kor egyik legsikerültebb és legmegbízhatóbb búvárnaszádját sikerült megalkotniuk. Két petróleummal hajtott belsőégésű motorja 400 LE-t teljesítet, akárcsak villanymotorjai. Víz alatti hatótávolsága 43 mérföld (80 km) volt. Az 1906 decemberében szolgálatba állított U1-et kísérleti és kiképzési célokra alkalmazták. 1919 februárjában kiselejtezték, eladták, majd eredeti gyártója, a kieli Germaniawerft múzeumi kiállítási tárggyá alakította. A II. világháborúban bombakárt szenvedett, de helyreállították. A müncheni Deutsch Museumnak ajándékozták, és máig ott látható.

Vízkiszorítás: 238 t a felszínen; 283 t lemerülve
Méretek: 42,4 m x 3,8 m x 3,2 m (139 láb x 12 láb 6 h. x 10 láb 6 h.)
Hajtómű: 2 hajócsavar, nehézolajmotorok/Villanymotorok; 400 LE/400 LE
Fegyverzet: 1 db 450 mm (17,7 h.) torpedóvető cső
Sebesség: 10,8 csomó (19,44 km/óra) a felszínen; 8,7 csomó (15,66 km/óra) lemerülve
Hatótávolság: 1536 mérföld (2850 km) 10 csomó (18 km/óra) sebességgel a felszínen
Személyzet: 22 fő
Válasz erre

Numerramar ( #133 ) 2016-01-19 17:49:41
Privát üzenet
U47 NÉMETORSZÁG: 1938

Az "atlanti naszádként" közismert VII­ es típusú tengeralattjáró volt messze a leggyakoribb a német haditengerészetnél a 2. világháborúban. A VII-es típusú tengeralattjárók alkották a II. világháborúban a német tengeralattjáró fegyvernem gerincét. Az Atlanti Csatában elért német sikerek főként ezen hajók nagyon sikeres, "farkasfalkában" történő alkalmazásából származtak. Összesen 715 épült belőle, 5 változatban, amelyből a legszámosabb VIIC 1944-ig gyártásban maradt. Nyeregtartályos típus volt, hat vízzáró rekeszre osztott hajótesttel, 330 láb (100 m) tervezett szolgálati merülési mélységgel. Nagyon tengerálló, jól manőverezhető tengeralattjárónak bizonyult. A VIIB altípus 23 naszádja az első kivitel ennek megnagyobbított változataként készült, nominálisan 740 tonnára emelt standard vízkiszorítással, az egyetlen tat torpedóvető csövet pedig belefoglalták a hajótestbe (a VIIA altípuson még külső elhelyezésű volt). Megnövelték a szállítható torpedók és aknák számát is (bár három naszád mindössze két elülső vetőcsővel készült, egy nem kapott torpedóvetőt a tatjába, ötöt pedig nem szereltek fel aknarakásra). Megnagyobbították a parancsnoki tornyukat, hogy a híd mögött kialakított erkélyszerű platformra egy egycsövű 20 mm légvédelmi gép ágyút telepíthessenek. Azon hajók egy részéről, amelyek túlélték 1943 végét, eltávolították a 3,5 hüvelykes (88 mm) ágyút, és további könnyű légvédelmi lövegeket szereltek rájuk. A:z "atlanti" U-Boot nem igazán felelt meg a nyílt óceáni hadviselésre, hiszen valójában az Északi-tengerre és Nagy-Britannia nyugati tengeri megközelítési útvonalaira (Western Approaches) tervezték. Igazából a nyílt óceánon alkalmazható legkisebb tengeralattjárók voltak, már csak korlátozott torpedóállományuk miatt is. Mindezek ellenére rendelkeztek két életbevágóan fontos attribútummal: rendelkezésre álltak és működtek. E két ok még azután is biztosította e tengeralattjárók rendszerben tartását (sőt, folyamatos gyártásukat is), hogy műszaki és harcászati szempontból tulajdonképpen már elavultak. Az U 47 Kielben épült, a Krupp Művek Gennaniawerft nevű ottani hajógyárában. Gerincét 1936-ban fektették, s a hajó 1938. december 17-én lépett szolgálatba. A híres Günther Prien korvettkapitány parancsnoksága alatt, aki rövid pályafutása ellenére a kilencedik legeredményesebb tengeralattjárós ásszá vált, 165 000 tonnányi szövetséges hajóteret küldött a tengerfenékre. 1939. október 14-én, az egész háború egyik legmerészebb fegyvertényét végrehajtva, az akkor még csak tengerész főhadnagy Prien az U47-tel süllyesztette el a horgonyon álló HMS Royal Oak csatahajót annak a Scapa Flow-i támaszpontnak a közepén. ahol 1919-ben a német Nyílt Tengeri Flotta önsüllyesztést végzett. Valószínűleg még egyet. a Warspite csatahajót is kilőtte volna. ha a támadásban alkalmazott torpedók nem mondanak csütörtököt. Prien még egyszer szerencsét próbált a Warspitetal, az 1940 áprilisi invázió idején Norvégia partjainál. Akkor két torpedót lőtt ki rá, nagyjából 1000 yardról (914 m), de elvétette. Az U47-et 1941. március 8-án süllyesztette el vízibombákkal Rockall előtt a brit HMS Wolverine, egy I. világháború ból megmaradt romboló. Kora dacára a Wolverine nem akármilyen tengeralattjáró-pusztító volt: az U47-en kívül elsüllyesztette az U76-ot és az olasz Dagaburi is.

Vízkiszorítás: 741 t a felszínen; 1021 t lemerülve
Méretek: 66,5 m x 6,2 m x 4,7 m (218 láb 2 h. x 20 láb 4 h. x 15 láb 5 h.)

Hajtómű: két hajócsavar, 2 Germaniawerft dízelmotor/2 AEG villanymotor; 2800 LE/750 LE

Fegyverzet: 5 db 533 (21 h.) torpedóvető cső (4 orr, 1 tat: 14 torpedó); 1 db 88 mm (3,5 h.) ágyú; 1 db 20 mm gépágyú

Sebesség: 18 csomó (32,4 km/óra) a felszínen; 8 csomó (14,4 km/óra) lemerülve

Hatótávolság: 8700 mérföld (16 100 km) 10 csomó (18 km/óra) sebességgel a felszínen

Személyzet: 44 fő
Válasz erre

Törölt bejegyzés ( #132 ) 2016-01-19 17:48:46
Törölve
Numerramar ( #131 ) 2016-01-19 12:55:02
Privát üzenet
U 106 NÉMETORSZÁG: 1940

A IX-es típusú német U-Bootok valódi, 1000 tonnásnál nagyobb, óceánjáró tengeralattjárók voltak. Az IA típusból fejlesztették ki őket, amely maga is egy másik típusnak, a (Hollandiában a német irányítású IvS tervező iroda által konstruált) spanyol E1-nek volt a továbbfejlesztése, aminek viszont sok vonását az 1915-ös UEII típusból vették át. A IX-es típus harci, majd később - kis számban - szállító tengeralattjárónak épült, kettős falú hajótesttel, öt vízmentes kamrára osztva. Maximális szolgálati merülési mélységét 100 méterben (330 láb) határozták meg, az összeroppanási mélységét pedig annak kétszeresében. Az IXB altípusba tartozó UI 06 a brémai Deschimag hajógyárban épült. 1940. szeptember 24-én állt szolgálatba, 35 hónapnyi harci pályafutása alatt a feljegyzések szerint 20 hajót süllyesztett el. Őt magát 1943. augusztus 2-án pusztította el az Ortegal-foktól észak­ nyugatra vízibombákkal a RAF és RAAF (az Ausztrál Királyi Légierő) több Sunderland repülőcsónakja. A háborút csak egy U-Boot élte túl ebből az osztályból, az U 123, amelyet a francia haditengerészet később Blaison néven állított szolgálatába.

Vízkiszorítás: 1034 t a felszínen; 1405 t lemerülve

Méretek: 76,5 m x 6,8 m x 4,7 m (251 láb x 22 láb 4 h. x 15 láb 5 h.)

Hajtómű: két hajócsavar, 2 db 9 hengeres MAN dízelmotor/2 Siemens-Schuckert villanymotor; 4400 LE/1000 LE

Fegyverzet: 6 db 533 mm (21 h.) torpedóvető cső (4 orr, 2 tat: 22 torpedó, vagy 44 TMA vagy 66 Type TMB típusú akna); 1 db 105 mm (4,1 h.) ágyú; 1 db 37 mm; 1 db 20 mm gépágyú

Sebesség: 18,2 csomó (32,76 km/óra) a felszínen; 7,3 csomó (13,14 km/óra) lemerülve

Hatótávolság: 12 000 mérföld (22 200 km) 10 csomó (18 km/óra) sebességgel a felszínen

Személyzet: 48 fő
Válasz erre

Numerramar ( #130 ) 2016-01-18 16:28:20
Privát üzenet
U 219 NÉMETORSZÁG: 1942

A II. világháború alatt Németország mindössze nyolc - erre a célra tervezett - aknarakó tengeralattjárót épített; ezek voltak a XB típusú, valódi óceánjáró tengeralattjárók, kettős falú hajótesttel, amelyből a külsőt csaknem négyzet keresztmetszetűre konstruálták. E külső test két oldalán 6-6 aknacsúszdát helyeztek el, további 6 pedig a külső hajótest orr-részében kapott helyet. Az aknák helyén teherárut is szállíthattak. Az U219-et 1945 májusában lefoglalták és átvették a japánok. Rövid ideig I 505 jelöléssel az ő flottájukban szolgált, majd Dzsakartában kapitulált.
Vízkiszorítás: 1735 t a felszínen; 2660 t lemerülve
Méretek: 89,8 m x 9,2 m x 4,7 m
Hajtómű: két hajócsavar, 9 hengeres, feltöltős Germaniawerft dízelmotor/2 AEG villanymotor; 4800 LE/1100 LE
Fegyverzet: 2 db 533 mm (21 h.) torpedóvető cső (tat: 15 torpedó); 66 SMA típusú akna; 1 db 105 mm (4,1 h.) ágyú; 1 db 37 mm; 1 db 20 mm gépágyú

Sebesség: 17 csomó (30,6 km/óra) a felszínen; 7 csomó (12,6 km/óra) lemerülve
Hatótávolság: 18 450 mérföld (34 250 km) 10 csomó (18 km/óra) sebességgel a felszínen
Személyzet: 52 fő
Válasz erre

Numerramar ( #129 ) 2016-01-18 13:30:15
Privát üzenet
U2501 NÉMETORSZÁG: 1944

A német XXI-es típus a legjobb óceánjáró tengeralattjáró­ konstrukció volt, amit a II. világháború alatt bárhol a világon előállítottak. Áramvonalas alakjával, szerkezete szerves részét képező légperiszkópjával (snorkel) és nagy teljesítményű akkumulátoraival az első valódi tengeralattjáró - vagyis nem pusztán rövid ideig víz alatt tartózkodni tudó, merülőképes torpedónaszád volt. Tervét az 1942-ben építeni kezdett, soha be nem fejezett, levegő felhasználás nélkül működő hajtóművű, kísérleti XVIII-as típuséból alakították ki. Annak a Hellmuth Walter professzornak az alkotásaként készült el, aki a rakétakutatásban is részt vett, és megépítette az első tolósugár hajtóműves repülőgépet hajtó motort. A XVIII-as típusú naszád már a későbbi XXI-es típuson alkalmazott kettős nyomásálló testalakkal és alacsony, leburkolt toronnyal rendelkezett. A hajtóműve teljes egészében konvencionális elemekből állt, kivéve másodlagos, egyszeres kommutátoros villanymotorjait, amelyeket zajmentes működésre terveztek. Az akkumulátortér viszont sokkal bonyolultabb rendszert rejtett, mint a többi tengeralattjáróé, három 124 cellás, 33900 amper/óra teljesítményű AFA akkumulátorral, vagyis a IX-es típus akkumulátor-teljesítményének nagyjából a háromszorosával rendelkezett. A XXI-es típust modulokból építették; a tengeralattjáró nyolc szekcióját II különböző hajóépítő gyártotta, és 4 hajógyár szerelte össze. Összesen 740-et rendeltek belőle, de csak 121 készült el, és mindössze kettő futott ki harci bevetésre. Az U 2501 épült meg elsőnek a hamburgi Blohm & Voss hajógyárban; a haditengerészet 1944. június 28-án állította szolgálatba, de harcban sohasem vett részt. Saját személyzete süllyesztette el Hamburgban 1945. május 3-án; a roncsot később lebontották. Összesen hat ilyen típusú tengeralattjáró maradt fenn épségben a háború végén, egyet kiemeltek (és ma Bremerhavenban áll a múzeumban). Az oroszok később 30-at befejeztek közülük.

Vízkiszorítás: 1595 t a felszínen; 2060 t lemerülve

Méretek: 76,7 m x 6,6 m x 6,3 m (251 láb 8 h. x 21 láb 8 h. x 20 láb 8 h.)
Hajtómű: két hajócsavar, 2 MAN fel­ töltős dízelmotor/2 villanymotor, 2 "settenkedő" villanymotor; 4000 LE/4200 LE/226 LE

Fegyverzet: 6 db 533 mm (21 h.) torpedóvető cső (orr: 23 torpedó vagy14 torpedó és 12 TMC típusú akna); 4 db 20 mm gépágyú

Sebesség: A német XXI-es típusú U-Boot az első igazi tengeralattjáró, amely gyorsabb volt a víz alatt, mint a felszínen 15,5 csomó (27,9 km/óra) a felszínen; 17,2 csomó (30,96 km/óra) lemerülve

Hatótávolság: 15 000 mérföld (27 800 km) 10 csomó (18 km/óra) sebességgel a felszínen
Személyzet: 57 fő
Válasz erre

Numerramar ( #128 ) 2016-01-18 13:10:52
Privát üzenet
U 2326 NÉMETORSZÁG: 1944

A XXIII-as típusú U-Boot, akárcsak a nagyobb XXI -es típusú, testesítette meg a II. világháború előtti és alatti német tengeralattjáró-fejlesztés csúcsteljesítményét. Az "elektro-naszádokhoz" hasonlóan ezt is a Hitler számos titkos fegyvere gyártási helyének kiszemelt Harz-hegységben található Blankenburgban tervezte a "Glückaut" tervező-iroda. A XXIII -as kisméretű, 230 tonna standard vízkiszorítású, partmenti szolgálatra szánt búvárnaszádot három vízzáró kamrára tagolták. A nyomásálló test nyolcas alakúra" készült a középtájon. es hengeres re az orr és a tat felé. Alul helyezték el a ballaszt- és üzemanyagtartályokat, s az egészet vékony külső lemezburkolattal tették áramvonalassá. A parancsnoki torony is kicsi es áramvonalas volt. A XXI-es típusú tengeralattjáróhoz hasonlóan a XXIII-as is nagyon nagy teljesítményű akkumulátorokat kapott, csendes. kis teljesítményű "kúszó motort" és a torony burkolatába foglalt légperiszkópot (snorkel). Víz alatti sebessége (es manőverezőképessége) meghaladta a felszínit. A legnagyobb szolgálati mélységet 260 lábban (80 m) határozták meg, a nyomásálló test összeroppanási mélységét annak kétszeresében. Az U­ Bootot négy szekcióban építették; a tervek szerint Hamburgban, Kielben, Linzben, illetve a megszállt területeken, Genovában, Monfalconéban, Toulonban és Nyikolajevben kellett volna ezeket az előre gyártott elemeket összeszerelni. Valójában csak az első két helyen készült tengeralattjáró. A szolgálatba állítottak közül igen kevés járt harci bevetésen. Az U2336 a Hamburgban összeszerelt első csoportba tartozott, és 1944 augusztusában állította szolgálatba a német haditengerészet. 1945. május 14-én adta meg magát a briteknek a Loch Foyle vizén, és HMS Meteorite néven átvette a Királyi Haditengerészet. A kővetkező évben Franciaországhoz került, majd 1946. december 6-án teljes személyzetével elpusztult egy balesetben. A XXIII-as típusú U-Boot minden más tengeralattjárónál gyorsabban tudott merülni; felszíni menetből mindössze 14 másodperc alatt eltűnt a víz alatt

Vízkiszorítás: 230 t a felszínen; 270 t lemerülve
Méretek: 34,7 m x 3 m x 3,7 m (113 láb 10 h. x 9 láb 10 h. x 12 láb 2 h.)

Hajtómű: egy hajócsavar, 1 MWM dízelmotor/l AEG villanymotor, plusz "settenkedő" villanymotor; 630 LE/580 LE/35 LE

Fegyverzet: 2 db 533 mm (21 h.) torpedóvető cső (orr: 2 torpedó)

Sebesség: 10 csomó (18 km/óra) a felszínen; 12,5 csomó (22,5 km/óra) lemerülve

Hatótávolság: 2600 mérföld (4800 km) 8 csomó (14,4 km/óra) sebességgel a felszínen

Személyzet: 14 fő
Válasz erre

Numerramar ( #127 ) 2016-01-18 12:22:41
Privát üzenet
U459 NÉMETORSZÁG: 1941

A XIV-es típusú tartályhajó tengeralattjáró kint az Atlanti-óceánon találkozott a harci tengeralattjárókkal, hogy feltöltse őket a külső tartályaiban szállított 425 tonna olajjal, s ezáltal meghosszabbítsa azok hadműveleti területen tölthető idejét. A merülő képes "tankerok" négy átadható tartalék torpedót is szállítottak szabályozható nyomású külső tároló rekeszekben. Az un. "fejős tehenek" közül az U 459 állt elsőnek szolgálatba 1941 novemberében: 1943 júliusában süllyesztette el az RAF Parti Parancsnoksága (Coastal Command). A 10 tengeralattjáróból álló osztály összes egysége elpusztult a háborúban.

Vízkiszorítás: 1660 t a felszínen; 2260 t lemerülve
Méretek: 67,11 m x 9,4 m x 6,5 m (220 láb 2 h. x 30 láb 10 h. x 21 láb 4 h.)

Hajtómű: két hajócsavar, 2 Germaniawerft dízelmotor/2 Siemens-Schuckert villanymotor; 3200 LE/750 LE

Fegyverzet: A II. világháborúban a hadműveleti területre küldött német tengeralattjárók közül egyedül a XIV-es típusú "fejős tehenek" nem rendelkeztek torpedó fegyverzettel, mindössze három könnyű légvédelmi gépágyúval szerelték fel őket 2 db 37 mm; 1 db 20 mm gépágyú.

Sebesség: 14,5 csomó (26,1 km/óra) a felszínen; 6 csomó (10,8 km/óra) lemerülve

Hatótávolság: 12 500 mérföld (23 150 km) 10 csomó (18 km/óra) sebességgel a felszínen

Személyzet: 53 fő
Válasz erre

Numerramar ( #126 ) 2016-01-14 15:29:25
Privát üzenet
ZIETEN NÉMETORSZÁG: 1876

A Zieten volt a világ első torpedócirkálója. A típust növekvő számú flotta állította rendszerbe, csakhogy idővel kiszorította a torpedóágyú-naszád.

A Zieten nevű német felderítőt, avagy torpedócirkálót, a Thames Ironworks építette. A német haditengerészet utolsó külföldön épített jelentősebb hadihajója volt. Az első gyors felderítőnek tervezett hajóként készült el, igaz, 1881-ben német hajógyárakban két további, nagyobbított változat gerincét is lefektették. A Zietent két víz alatti torpedóvető csővel fegyverezték föl, eggyel az orrban, és eggyel a tatban. Tíz torpedót vitt magával csövei újratöltésére, és ez a fegyverzet a nagy sebességgel és a jó tengerálló képességgel kombinálva a flotta értékes kiegészítőjévé tette a hajót, különösen azért, mert a gyorstüzelő ágyúk rendszeresítése előtt állt szolgálatba.

Vízkiszorítás: 1152 t
Méretek: 79,4 m x 8,5 m x 4,6 m
(260 láb 8 h. x 28 láb x 15 láb)
Hajtómű: két hajócsavar, fekvőhengeres, kompaund gőzgép, 6 kazán; 2376 LE
Fegyverzet: 2 db 381 mm (15 h.) torpedóvető cső
Páncélzat: nem alkalmazható kategória
Sebesség: 16,3 csomó (29,34 km/óra)
Hatótáv: 1770 mérföld (3186 km) 9 csomó (16,2 km/óra) sebességgel
Személyzet: 94 fő
Válasz erre

Numerramar ( #125 ) 2016-01-12 18:33:43
Privát üzenet
PIONEER AMERIKAI KONFÖDERÁLT ÁLLAMOK: 1862

A tengeralattjáró valóságos csodának számított az amerikai polgárháború idején. A Pioneer (Úttörő) az egyik elsőnek épített ilyen hajó volt. Ovális testén kúpszerű orral és tattal készítette el a New Orleans-i James McClintock és Baxter Watson. Közösen voltak a hajó tulajdonosai John Scott-tal, a kiszemelt parancsnokkal és Robbin Barronnal. Mind a négy férfi tőkével szállt be a vízi jármű építésébe, a konföderáció kormánya pedig zsákmánylevelet bocsátott ki részükre, amivel a Pioneert az egyetlen víz alatt működő kereskedelmi portyázóvá - privateer - avatták. Konstrukciója primitívsége miatt, továbbá azért, mert meghajtásáról két­ tagú személyzete gondoskodott kurblik forgatásával. a Pioneer csak egyetlen módon juthatott tengerészeti pénzjutalomhoz: ha elsüllyesztett egy ellenséges hadihajót. A konföderáció kormányzata ugyanis szerződésben vállalta, hogy kifizeti az elpusztított ellenséges hajó értékének a 20%-át. Az egyedülálló szerkezetű Pioneer vas testű tengeralattjáró 1878--ig sekély, mocsaras folyóág iszapjába temetve feküdt, majd 1909-ig elhagyatva hevert a folyó partján.

Vízkiszorítás: 4 t
Méretek: 10 m x 1,3 m x 1,3 m (34 láb x 4 láb x 4 láb)
Hajtómű: egy kézzel hajtott hajócsavar
Fegyverzet: 1 rúdtorpedó
Sebesség: 3 csomó (5,4 km/óra)
Személyzet: 3 fő
Válasz erre

Numerramar ( #124 ) 2016-01-11 19:29:42
Privát üzenet
PROTECTOR USA/OROSZORSZÁG: 1902

A New York-i Simon Lake tisztán üzleti vállalkozásként két tengeralattjárót fejlesztett ki. Kitűzött célja az óceán fenekének feltárása volt, ám amikor valamiféle hivatalos támogatást próbált szerezni, az Egyesült Államok Haditengerészetének aknarakó és aknakereső feladatkörre kínálta fel tengeralattjáróját - csakhogy nem kértek belőle. A feltalálót ezzel nem sikerült elriasztani, tovább építette a Protectort (Védelmező), amelyet 1902-ben eladott Oroszországnak, majd a következő évben négy további búvárnaszádot is leszállított ugyanoda. Oroszország korán beszállt a tengeralattjáró-beszerzési versenybe, Lake Protectora az egyik első orosz búvárnaszád volt. Oroszországban átnevezték Osetr-nek. A Protectaron Lake megtartotta a korábbi tengeralattjáróira szerelt, a tengerfenéken való gurulásra szánt kerekeket; ezeket visszahúzhatták a testbe. A kör keresztmetszetű nyomásálló testre felül, kívülre szerelték a ballaszttartályokat. A felszínen benzin­ motor, lemerült helyzetben villanymotor hajtotta a hajót. Az orrba és a tatba is került torpedóvető cső.

Vízkiszorítás: 136 t a felszínen; 174,3 t lemerülve
Méretek: 16,5 m x 3 m (54 láb x 10 láb 3 h.)
Hajtómű: egy hajócsavar; 60 LE benzin motor/40 LE villanymotor
Fegyverzet: 3 db 457 mm (18 h.) torpedóvető cső
Sebesség: 7-5,5 csomó (12,6-9,9 km/óra)
Hatótáv: nem ismert
Személyzet: 6 fő
Válasz erre

Numerramar ( #123 ) 2016-01-11 19:10:04
Privát üzenet
NORDENFELT 1 GÖRÖGORSZÁG: 1885

A korai tengeralattjárók tervezőinek az egyik legsúlyosabb nehézséget a megfelelő hajtómű-rendszer hiánya okozta. Az 1880-as években Nordenfelt karolta fel azokat az ötleteket. amelyekkel a két tengeralattjárót már megépítő Garret korábban kísérletezett. A Svédországban a görög kormányzat számára épített Nordenfeld hosszú. elliptikus hajótesttel készült. az orrára kívül felszerelt torpedóvető csővel. A test kör keresztmetszetű volt, egymástól 2 lábra (0,6 m) elhelyezett bordákkal, 0.7 hüvelyk (16 mm) vastag fallal,amely a végei felé 0,4 hüvelykre mm) vékonyodott. A belső tér legnagyobb részét egy jókora kazán foglalta el, továbbá egy gőzakkumulátor, ami a víz alatt látta el energiával a naszád hajtóművét, az egy hajócsavart forgató kompaund gőzgépet.

Vízkiszorítás: 60/75 t
Méretek: 19,7 m x 2,7 m (64 láb x 9 láb)
Hajtómű: egy hajócsavar, kompaund gőzgép, 1 kazán
Fegyverzet: 1 db 356 mm (14 h.) torpedóvető cső; 1 1 h.
Sebesség: 10,5 csomó (18,9 km/óra)
Személyzet: 3 fő
Válasz erre

Numerramar ( #122 ) 2016-01-11 16:10:47
Privát üzenet
INTELLIGENT WHALE USA 1862

Amikor a konföderáció erői víz alatti harceszközökkel kezdtek kísérletezni, válaszul az unió is saját tengeralattjárók építésébe kezdett. Elsőnek a kereskedelmi portyázónak szánt Southern Pioneer (Déli Úttörő) készült el, ezt követte a Scovel Merriam és Halstead tervezte Intelligent Whale (Intelligens Bálna). A 13 tagú személyzet 6 tagja által kurblival hajtott eszközzel 4 csomós (7,2 km/óra) sebesség elérésében reménykedtek. A terv szerint a naszádnak adott vízmélységben le kellett volna horgonyoznia, majd az alján kialakított búvónyílásokon búvárok ereszkedhettek belőle a vízbe. Egy sor sikertelen, emberéleteket követelő kísérlet után az Intelligent Whale kudarcnak minősíttetett. Az Intelligent Whale 1866-ig el sem készült. Kudarca után harminc évig nem terveztek tengeralattjárót az amerikai haditengerészetnek. 1872-ben állították ki a régi Washington Navy Yard területén.

Vízkiszorítás: 30 t
Méretek: 9,1 m x 2,2 m (30 láb x 7 láb)
Hajtómű: egy kézzel hajtott hajócsavar
Sebesség: 3 csomó (5,4 km/óra)
Személyzet: 13 fő
Válasz erre

Numerramar ( #121 ) 2016-01-11 12:56:48
Privát üzenet
ARGONAUT USA: 1897

Az Argonautot a tengeralattjáró tervezés úttörője, Simon Lake építette, aki némileg különc elképzeléseinek köszönhetően alulmaradt a John Hollanddal folytatott versenyben az amerikai haditengerészet megrendeléseiért. Lake úgy tervezte búvárnaszádjait, hogy vízszintes úszási helyzetben merüljenek, s az Argonauthoz hasonlóan a legtöbbet kerékkel is ellátta. Elvben gördülniük kellett volna a tengerfenéken, s ilyenkor az egyetlen hajócsavar a meghajtott első kerekekkel együtt mozgatta volna a testet. Az elsődlegesen elsüllyedt hajók műszaki mentésére szánt Argonaut csak mérsékelt sikerrel működött. Lake korai tengeralattjáró­konstrukcióinak egyes vonásai, nevezetesen a dupla falú hajótest és a trimmelő mechanizmus átkerült a későbbi, jobban sikerült tengeralattjárókra is.

Vízkiszorítás: 60 t

Méretek: 17 m x 4,2 m (55 láb 9 h. x 13 láb 9 h.)

Hajtómű: egy hajócsavar/két kerék, 60 LE benzinmotor

Szolgálati sebesség: 6 csomó (10,8 km/óra)

Feladat: műszaki mentő eszköz

Építő: Simon Lake

Anyag: acél

Megrendelő: Simon Lake
Válasz erre

Numerramar ( #120 ) 2016-01-10 10:03:45
Privát üzenet
H. L. HUNLEY AMERIKAI KONFÖDERÁLT ÁLLAMOK: 1863

A Hunley tengeralattjárót 1863-ban a Park & Lyons cég mobile-i műhelyében építették H. L. Hunley, James McClintock és Baxter Watson tervei alapján. Az H. L. Hunley magánvállalkozásban épített tengeralattjáró volt, rézhengerbe szerelt 90 fontos (41kg) lőpor robbanótöltettel szerelt rúdtorpedóval felfegyverezve A déli hadsereg két hadmérnöke, Alexander és Dixon főhadnagy felülegyelte a munkát. A hajótest középső része egy hengeres gőzkazánból készült, aminek a két végére elkeskenyedő szakaszokat erősítettek. Mindkét végére ballaszt víztartály került, amelyek nyitható szelepekkel és kézi hajtású szivattyúkkal működtek. A szerkezet aljára vas külső gerincet szereltek, ettől a nehezéktől szükség esetén úgy szabadulhattak meg, ha belülről kioldották a tartó csavarjait. A víz alatti navigációt kompasz segítségével végezték, a mélységet higanyoszlopos műszerrel mérték. Amikor a Hunley épp csak a felszín alá merült, két záróúszós szívócsövön kaptak levegőt a benne ülők. A felszínen a lejáró nyílás peremébe épített kis üvegablakokon nézhetett ki a parancsnok. Az unió blokádot fenntartó flottája ellen Charlestonba szállított Hunley-val több próbajáratot tettek, ám ezek során több teljes személyzet is odaveszett. 1864 februárjában sikerült el­ süllyesztenie a Housatonic-ot, ám eközben a Hunley is odaveszett teljes személyzetével.

Vízkiszorítás: nem jegyezték fel

Méretek: 12 m x 1 m x 1,6 m (40 láb x 3 láb 6 hüvelyk x 5 láb)

Hajtómű: egy kézzel hajtott hajócsavar

Fegyverzet: 1 rúdtorpedó

Sebesség: 5 csomó (9 km/óra) a felszínen; 3 csomó (5,4 km/óra) lemerülve

Hatótáv: nem ismert

Személyzet: 9 fő
Válasz erre

Törölt bejegyzés ( #119 ) 2016-01-10 10:01:32
Törölve
Numerramar ( #118 ) 2016-01-10 09:52:50
Privát üzenet
GYMNOTE FRANCIAORSZÁG: 1888

A Gustave Zédé tervezete, Gymnote nevű, egyhéjú, acéltestű tengeralattjárót 1886ban rendelték meg, és fényesen bevált. Energiáját a 204 cellát számláló telepekből vette, amelyek súlya vízkiszorításának csaknem harmadát adta. A vezérsíkokkal végzett kísérletek alapján ezeket valamennyi későbbi tengeralattjáró konstrukciójába beépítették. A franciák sikereket arattak az 1880as évek végén, illetve az 1890es években konstruált korai tengeralattjáróikkal. A Gymnote sem volt kivétel, nagyjából 2000 sikeres merülést végzett. A torpedókat ejtőpántokkal rögzítve hordozta, egyet-egyet mindkét oldalon. A Gymnote-ot 1898-ban korszerűsítették, majd 1909-ben kiselejtezték. A Gymnote 1898-ban magasított kormányos tornyot kapott, s ezzel végképp a kiforrott tengeralattjáró formáját előlegezte meg.

Vízkiszorítás 30 t a felszínen; 31 t lemerülve

Méretek: 17,8 m x 1,8 m x 1,7 m 38 láb 5 h. x 6 láb x 5 láb 6 h.)

Hajtómű: egy hajócsavar, villanymotor; 33,4 LE/25 LE

Fegyverzet: 2 db 356 mm (14 h.) torpedóvető cső

Sebesség: 7,3 csomó (13,14 km/óra) a felszínen; 4,3 csomó -(7,4 km/óra) lemerülve

Hatótáv: 65 mérföld (120 km) -.3 csomó sebességgel; 31 mérföld (57 km) 5 csomó (9 km/óra) sebességgel

Személyzet: 5 fő
Válasz erre

Numerramar ( #117 ) 2016-01-10 09:38:13
Privát üzenet
GUSTAVE ZÉDÉ FRANCIAORSZÁG: 1893

Az 1890 októberében megrendelt Gustave Zédé egy héjazatú testtel épített tengeralattjáró volt. Testét Roma bronzból készítették, ezt az anyagot ugyanis kevésbé kezdi ki a tengerviz. A külső ólomgerincet vészhelyzetben ledobhatták. Az energiát 720 cellából álló elektromos telepek szolgáltatták; ezek hatalmas súlyukkal okoztak gondokat. A motor eredetileg 760 LE teljesítményt adott le. ez azonban egy baleset után jelentősen lecsökkent. A kormányzás segítésére előre és hátra több vezérsíkot szereltek, s a Gustave Zédé több mint 2500 sikeres merülést végzett. Az első tengeralattjáró volt. amelyre periszkópot szereltek. Az 1898-as kísérletek során a Gustave Zédének sikerült "megtorpedóznia" a Magenta csatahajót, evvel ráébresztette a brit Admiralitást az új harceszközben rejlő fenyegetésre

Vízkiszorítás: 226 t a felszínen: 272 lemerülve
Méretek: 48,5 m x 3,2 m x 3,2 m (159 láb x 10 láb 6 h. x 10 láb 7 h.)
Hajtómű: egy hajócsavar, villanymotor; 208 LE
Fegyverzet: 1 db 450 mm (17,7 hüvelyk) torpedóvető cső
Sebesség: a felszínen 9,2 csomó (16,56 km/óra); lemerülve 6,5 csomó (11,7 km/óra)
Hatótáv: a felszínen 2200 mérföld (3960 km) 5,5 csomó (9,9 km/óra) sebességgel; lemerülve 105 mérföld (194 km) 4,5 csomóval (8,1 km/óra)
Személyzet: 19 fő
Válasz erre

Numerramar ( #116 ) 2016-01-10 09:31:14
Privát üzenet
GOUBET II. FRANCIAORSZÁG: 1889

Franciaországban Goubet már hosszú évek óta kísérletezett kis tengeralattjárókkal. Búvárnaszádjai túl aprók és lassúak voltak ahhoz. hogy bármiféle hadi értékkel bírjanak, viszont a konstrukciójukat jól találták ki. eredeti műszaki megoldásokat alkalmaztak rajtuk. és kellő minőségben dolgozták ki a részleteiket. Ezekkel a kísérleti naszádokkal rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek, különösen azzal az 1800 as évek végén építettel, amely állítható állásszögű lapátokkal felszerelt hajócsavart kapott. Egy második példánnyal 1899-1900-ban kísérleteztek; egy villanymotor hajtotta, amely Laurent­ Cely típusú akkumulátorból merítette energiáját. Goubet II. egy hüvelyk (25,4 mm) falvastagságú héjazattal készült, amelyet­ három részben öntöttek bronzból, majd karimás peremüknél összeszegecseltek. Biztonság okáért egy ledobható 1,5 tonnás súlyt hordozott. A haditengerészet vezetői elvetették ezt a fajta tengeralattjárót.

Vízkiszorítás: 10 t
Méretek: 4,6 m x 1,8 m (15 láb x 6 láb)
Hajtómű: egy hajócsavar, villanymotor; 4 LE
Sebesség: 3 csomó (5,4 km/óra)
Személyzet: 3 fő
Válasz erre

Numerramar ( #115 ) 2016-01-09 19:57:34
Privát üzenet
HOLLAND USA: 1897

Az Egyesült Államok haditengerészete 1887 -ben pályázatot írt ki egy tengeralattjáró megtervezésére. A szigorú követelményrendszer miatt számos konstrukciót előterjesztettek a vállalkozók, mire kettőt megfelelőnek találtak. Ezek egyike, John P. Hollandé vízszintes vezérsíkokat alkalmazott a mozgásirány elhajlítására a naszád merülése vagy felszínre emelkedése közben. A haditengerészet 1893-ig semmit sem tett, akkor pedig újabb terveket kért. Holland 1895-ben elnyert egy szerződést, és megépítette Plunger (Búvár, Dugattyú, de Hazardőrt is jelent) nevű tengeralattjáróját. Nem volt azonban elégedett vele, és elhatározta, saját költségén épít egy másikat. Ez a naszádja, a Holland már igen fejlett konstrukciót képviselt: elsőként alkalmazott belsőégésű motort az energiát tároló teleppel és villanymotorral összekapcsolva. A meglévő technológiai elemeknek ez a kombinációja tette a gyakorlatban alkalmazható fegyverré Holland tengeralattjáróját. Ezelőtt egyes tengeralattjárókat a felszínen gőzgép hajtott, amikor pedig kazánjaikban kioltva a tűzet lemerültek, a lezárt kazánok maradék gőzének energiája állt csak rendelkezésükre. Ennek következtében belsejük elviselhetetlenül forró és zsúfolt volt, hiszen minden helyet a gépek és a kazánok foglaltak el. A Holland szivar alakúra épült, viszonylag rövid testtel, apró felépítménnyel és a felszínen minimális stabilitással. A megkívánt mélységet a vízszintes kormánylapátok mozgatásával biztosították, a súlypont egy helyben tartása ugyanis fontos volt, és a felhajtóerő minden változását kompenzálni kellett. A fő ballaszttartályokon kívül ikertartályokat is beépítettek. A felszínen az akkor frissen kifejlesztett benzinmotor szolgáltatta a hajtóerőt; gazdaságos üzemű erőforrás volt, amely jelentős hatósugarat biztosított a Hollandnek. és közben a telepeit is feltöltötte. A gőzgéppel szemben az is előnye volt, hogy alig termelt hőt. A fegyverzet egy az orrba épített, Whitehead torpedót kilövő csőből és a hajótest héjának külső oldalára szerelt dinamitágyúból állt, ez utóbbi sűrítet levegővel röpítette ki lövedékét.
A Holland nyomán John P. Holland vállalata egész sor tengeralattjárót épített. A feltalálót később kitúrták a saját cégéből.


Vízkiszorítás: 63,3/74 t
Méretek: 16,4 m x 3,1 m (53 láb 10 h. x 10 láb 3 h.)
Hajtómű: egy hajócsavar, benzinmotor/akkumulátor/villany­ motor; 45 LE/75 LE
Fegyverzet: 1 db 457 mm (18 h.) torpedóvető cső; 1 254 mm (10 h.
Sebesség: 8/5 csomó (9 km/óra)
Hatótáv: nem ismert
Személyzet: 9 fő
Válasz erre


1 2 3 4 5 
FőoldalAdataimKvízKvíz RanglistaÜzenetekIsmerőseimKéptárFórum
E-mail cím:
Jelszó:        
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam

Kapcsolat: info@kvizcity33.hu
2008. Kvízcity33.hu. Minden jog fenntartva!
Polgári Kvízjáték oldal