FőoldalAdataimKvízKvíz RanglistaÜzenetekIsmerőseimKéptárFórum
E-mail cím:
Jelszó:        
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam
Katasztrófák világa, a Világ katasztrófái
Ez a téma le van zárva!
1 2 3 4 5 6 7 

kvízcity 33 ( #199 ) 2011-06-22 19:29:00
Privát üzenet
Kazah és szaudi repülőgép katasztrófa


1996. november 12-én egy szaúd-arábiai Boeing 747-es szállt föl az Indira Gandhi reptérről több mint háromszáz emberrel a fedélzetén, akik iszlám szent helyekre indultak, vagy éppen új életet kezdeni. Isten vagy pénz. A szaúdi gép kora este szállt föl, az indiai légi irányítók arra utasították, hogy emelkedjen 4500 méter magasságba. Míg a szaúdi gép emelkedett, egy kazah tehergép közelített a reptérhez 37 főnyi utassal és személyzettel a fedélzetén. Azt az utasítást kapta ereszkedjen 4200 méteres magasságba. A távolságtartási előírások a következők 300 méter függőleges különbség és 8 kilométer pályatávolság minden gépre. Így aztán a szaudi és kazah gép éppen csak, de teljesítette a követelményeket, ám a repülőtéri műszerekről nem lehetett leolvasni, hogy a két gép ugyanazon a pályán halad, és egyenesen egymásnak tart. A radar­torony és a műszerek meglehetősen elavultak voltak, hiányzott például a transzponder, amely ezzel a kritikus információval szolgálhatott volna.
Egy neve elhallgatását kérő indiai repülésirányító azt nyilatkozta a CNN-nek: "Kellett volna az a transzponder. Ha két gép túl közel kerül egymáshoz, az a hagyományos radaron nem látható."

Amikor a baleset történt, a Raytheon amerikai vállalat éppen új radarrendszer üzembe helyezésén dolgozott az Indira Gandhi reptéren; ez már képes lett volna a gépek egymáshoz viszonyított magasságának meghatározására. A rendszer a katasztrófa idején azonban még sajnos nem működött.

A tragédia után az indiai kormány azt állította, hogy bár az új radarrendszer még nem volt üzemben, a régi megfelelő és jó állapotú. Az ütközés miatt a pilótákat - elsősorban a kazah pilótát hibáztatták. Azt beszélték, hogy nem volt megfelelő az angoltudása. Mivel pedig az angol a nemzetközi repülés nyelve, ez könnyen hozzájárulhatott a tragédiához. A kazah légitársaság a felvetésre felháborodva reagált, közölte, hogy minden pilótája jól képzett, és folyékonyan beszél angolul. 1994-ben és 95-ben, egy hat hónapos időszak alatt háromszor történt meg, hogy levegőben lévő gépek hajszállal kerülték el az ütközést. Az Indiai Polgári Pilóták Szövetsége vizsgálatot indított ezekben az ügyekben, és azt találta, hogy minden esetben az elavult, nem megfelelő légi irányítási műszerek tehetők felelőssé. A CNN beszámolója szerint a szövetség korszerű radarrendszerek, transzponderek, VHF kommunikációs rendszerek, CAT II-es műszerek üzembe állítás ára tett javaslatot. A kormány azonban nem lépett. Az indiai polgári repülésért felelős miniszter, C. M. Ibrahim tagadta, hogy az indiai légi irányítási rendszerek elavultak lennének.
Még egy probléma felmerült a vizsgálat során: az orosz építésű gépek metrikus rendszert használnak, míg nyugati társaik lábban számolnak. Óhatatlanul adódik a kérdés, miért nem lehet egyezségre jutni egy ilyen kérdésben, amely legalább annyira fontos, mint az angolnyelv-tudás. A szaúdi gép 312 fővel a fedélzetén hét perce volt a levegőben, amikor összeütközött a kazah tehergéppel. A vizsgálatok kimutatták, hogy a szaúdi gép pilótája túlélte az ütközést, és a zuhanó gépet valamelyest képes volt még irányítani. Bizonyíték van arra, hogy még el tudta kormányozni a gépet egy falu felől, és egy üres mezőn zuhant le. "A pilótának hála, egyetlen falusi sem sérült meg" - nyilatkozta Jeet Ram Gupta, Charkhi Dadri-beli ügyvéd, aki szemtanúja volt a balesetnek. A roncsok, a holttestek, a csomagok, a szállítmány a két gépről hosszú kilométereken beterítette a földet. A szaúdi gép ötszáz méter hosszú, négy és fél méter mély árkot vágott a szántóföldben. A két gép 11 kilométernyire zuhant le egymástól. A történelem legsúlyosabb, levegőben bekövetkezett légi katasztrófájában a földön senki sem sérült meg.
Az amerikai légierő egyik harmincéves pilótája, aki Újdelhibe, az amerikai követségre szállított árut, hatezer méter magasságban repült, amikor szemtanúja volt a szörnyűségnek. "Jobb kéz felől - mondta el a The Washington Postnak - egy hatalmas felhő narancsszínben lángolt fel. Aztán a fény elhalványult, és a tűzgolyók zuhanni kezdtek." Az ütközést követően a tűzoltók és a rendőrök a környező településekről a helyszínre siettek, azt remélték, találhatnak túlélőket. De csak roncsokat és testrészeket találtak. Nem volt a közelben hullaház; a holttesteket visszavitték a reptérre, és egy hangárban jégre fektették őket az azonosításhoz. S. S. Sidhu, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (International Civil Aviation Organization) korábbi titkára a CNN-nek elmondta: "A légibalesetek 75 százaléka emberi mulasztás miatt következik be, s csak 25 százalékuk műszaki okokból." Ez a katasztrófa is a 75 százalékba tartozik, bár kétségtelen, hogy az elavult eszközök hozzájárultak a tragédiához.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #198 ) 2011-06-22 19:02:27
Privát üzenet
TWA 800-as katasztrófa


1996. július 17-én, szerdán este egy férfi, aki később a 649-es szemtanú néven válik majd ismertté, kilépett westhamptoni otthonából, hogy sétáljon egyet, nézze az eget, hallgassa a partra futó hullámok morajlását. Pontosan 8: 31-kor, amint éppen egy iskola pakolójában állt, a 649-es szemtanú vörös sávot látott felemelkedni a földről, előbb jobbra ívelt, majd cikázott egy kicsit, végül megindult fölfelé. Ahogy követte a szemével, fehér fényt látott keresztülhaladni az égen északkeleti irányban. Pár másodperc múlva azt észlelte, hogy a vörös sáv eléri a fehér fényt, és találkozásuk helyén tűzgömb keletkezik. Lángoló roncsok hullottak a vízbe. A szemtanú a TWA 800-as járatának és a fedélzeten tartózkodó 230 fő pusztulását látta.
A robbanást senki sem élte túl. A tragédiát, a lángoló darabok lehullását a Long Island Sound szorosba számos szemtanú látta szárazon és a vízen egyaránt.

Többen közülük arról számoltak be, hogy egy lövedéket láttak felszállni és a 800-as járat felé repülni. Pár másodperc múlva robbanás történt, és a gép lángoló darabjai a vízbe hullottak. Ez a lövedék, ez a piros sáv akár rakéta is lehetett. És ha az volt, vajon terrortámadásról van-e szó, vagy az amerikai haditengerészet valamelyik hajójáról szabadult el véletlenül egy éjszakai gyakorlat során? Talán a hulló, lángoló darabok rajzolta csíkok valamelyikét nézhették a szemtanúk lövedéknek? Talán a valódi ok bombarobbanás volt a fedélzeten? Esetleg minden kételyellenére a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács jelentésében lenne az igazság? Egy szigeteléshiba okozta rövidzárlat, robbantotta volna föl a benzintartályt? Az NTSB ugyanis arra jutott, hogy a katasztrófa valószínű oka az volt, hogy rövidzárlat gyújtotta be a központi szárny- üzemanyagtartályt. Csakhogy szemtanúk százai - köztük néhány pilóta is, akik hivatalos szakvéleményt adtak a bíróságon - állítják, hogy olyasmit láttak, ami nagyon hasonlít egy víz-levegő rakétához, Bármi volt is a robbanás oka, egy dolog biztos, hatására a gép orra levált a géptestről. A CIA és az NTSB állítása szerint a fejetlen gép ekkor meredeken fölfelé fordult, és még csaknem egy kilométert emelkedett, mielőtt a vízbe bukott volna.

A mentési munkálatok első fázisa során a holttesteket és a víz felszínén úszó törmelékeket igyekeztek összeszedni. A következő négy hónapban aztán alapos kutatást folytattak. A katonai és a mentőbúvárok 4000 merülést végeztek, és végül a 17 500 tonna súlyú gép 90 százalékát sikerült felszínre hozni, majd egy Long Island-i raktárban rekonstruálni. Az összerakott 747-est gondosan tanulmányozták, és arra az eredményre jutottak, amelyet végül az NTSB tett közzé jelentésében. Az összeesküvés-elméletek hívei azonban állítják, hogy a gépet lelőtték, és a gép maradványai ezt egyértelműen bizonyítanák is; valamint hogy az FBI, a CIA, az NTSB, a haditengerészet és a Fehér Ház összefogott a bizonyítékok elhallgatása érdekében (például eltüntették az esetleg terhelő roncsdarabokat), és készítettek egy "balesetes" forgatókönyvet. A CIA animációt is készített a robbanásról és a géptest fölemelkedéséről, hogy megtámogassa a hivatalos verziót. Az eset körülményei dokumentumfilmek, könyvek, cikksorozatok. weboldalak, petíciók, sőt egész oldalas hirdetések sorát ihlették. Az egyik ilyen hirdetés a The Washington Times 2000. augusztus 15-i számában így szól: "Láttuk, hogy a TWA 800-as járatát rakétával lőtték le, és nem hallgatunk!" A hirdetés azt állította, hogy az NTSB és a vizsgálatban részt vevő hatóságok hazudnak, és hogy. Amerikának meg kell ismernie az igazságot".

De az igazságot talán sosem tudjuk meg biztosan. Csupán annyi bizonyos, hogy a 230 ember, aki felszállt a 800-as járatra, sosem érkezett meg Párizsba.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #197 ) 2011-06-22 18:46:24
Privát üzenet
Több százmillió danaidalepke pusztult el egy különös hóviharban a mexikói hegyek között, ahol a telet töltik minden évben több mint 4500 kilométeres vándorútjuk után, jelentették tudósok tegnap.
Amerikai és mexikói tudósok becslése szerint mintegy 270 millió fagyott lepke hullott le az égből a múlt hónapban a Mexikóvárostól nyugatra húzódó fenyőerdőkben.

Sohasem láttam még ehhez foghatót - nyilatkozta dr. Lincoln Brower amerikai biológus, aki 25 éve foglalkozik a lepkevándorlással. A danaidák éves vándorlását Észak-Kanadából az élővilág legnagyobb migrációi között tartják számon. A lepkék hatalmas, narancsszínű felhőkként ereszkednek le az erdőkre minden novemberben.
Mivel érkezésük egybeesik a halottak napi megemlékezésekkel, a mexikói falvak sok lakója hiszi, hogy a lepkék az ősök lelkét testesítik meg.
2002
Válasz erre

kvízcity 33 ( #196 ) 2011-06-20 20:03:27
Privát üzenet
A 7, 2-es erősségű kóbéi földrengést a történelem legdrágább katasztrófájának nevezik. Ami ennek az 1995-ös földmozgásnak az erejét leginkább jellemzi, az az, hogy a hatalmas pusztításhoz hajnali 5: 45-kor mindössze 20 másodpercre volt szükség - a helyreállításhoz egy évtizedre. Miután elült a por, és a túlélők szembesültek a károkkal, kétségbeesés lett úrrá Kóbén. Sokan a legalapvetőbb szükségletek, élelmiszer és szállás biztosításával igyekeztek enyhíteni a bajt. A filantróp ok között a legkülönösebb a Jamagucsi-gumi nevű szervezett bűnbanda volt. Ezek az emberek, akik sokkal inkább elvenni szerettek, mint adni, most napi nyolcezer adag ételt osztottak szét egy parkolóban. Vagyonukat, járműveiket, élőerejüket embertársaik szolgálatába állították. Japán történetének második legnagyobb földrengése csak az évi adó bevétel-kiesésben 7 milliárd dollár kárt okozott. Kóbe fő ipari tevékenységeiben - a hajógyártásban, az acél-, a vegyi, az élelmiszeriparban - súlyos károkat okozott a földmozgás; sok üzem napokig egyáltalán nem működött. Azok, amelyek a villamosenergia-el­látás visszaállítása után képesek voltak kinyitni, csökkentett kapacitással működtek, általában 60 százalékkal a megszokott termelés alatt. Kóbe cipőiparának 90 százaléka semmisült meg, a rengés sok kisebb üzemet eltörölt a föld színéről. A tenyésztett gyöngy-telepek csaknem hat hónapig nem működtek. A földrengést követő napokban a fő szükségleteket - élelem, víz, fedél nem volt könnyű kielégíteni. Voltak, akik a városházán táboroztak, sokan a veszélyes, megrongálódott épületekben maradtak. Több mint 300 ezren maradtak fedél nélkül. A pusztítás olyan mértékű volt, hogy sok sérült épületet nem is kordonoztak le, vagy ha igen, nem figyeltek arra, hogy tényleg senki nem megy be.
A segélyszállítmányok pár nap múlva kezdtek érkezni; rendszeresen szállított például aKirin Breweries, Japán egyik vezető sörgyára. Azok alapján, amin Kóbe átment, elképzelhető lenne, hogy fokozott igény mutatkozott a sörre, de nem ez volt a helyzet. A Kirin Breweries ivóvízzel töltött literes üvegeket szállított. A földrengés után Kóbében tüzek törtek ki, úgy becsülik, hogy egymillió négyzetméter égett le.
A város 180 ezer épülete károsodott vagy pusztult el. A kikötőben a 187 horgonyzóhely 90 százaléka megrongálódott. A Hanshin Expressway több helyen leomlott. Január 25-én, kilenc nappal a földrengés után Kóbe 367 ezer háztartásában még mindig nem volt vezetékes víz.
Az influenza, a tüdőgyulladás ugyancsak nehezítette a helyzetet, amelyet tovább súlyosbított a hideg, nedves tél és a menedékszállások hiánya. Az emberek azt tették, amit lehetett, és még több mint egy évvel a földrengés után is viskók és sátrak álltak csaknem minden egyes nyílt részén a városnak. Kóbe végül újjáépült a kikötő megnyitott, a vonatok újra járni kezdtek, a sztrádákat autók özönlötték el, házak emelkedtek ki a romokból. Az 1995-ös földrengés rávilágított Kóbe épületeinek és útjainak sérülékenységére, a köz- és tűzbiztonság kérdéseire. Egyes rendszerek összeomlottak; szükség volt néhány új program elindítására.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #195 ) 2011-06-20 19:40:41
Privát üzenet
CHALENGER

A Challenger katasztrófájával kapcsolatban gyakran feltett kérdések egyike, hogy az űrhajósok vajon túlélték-e a robbanást. Sokan szeretnék tudni, hogy éltek-e még, amikor a tengerbe csapódtak.
A válasz az, hogy igen. A legtöbb szakértő szerint még pár másodpercig, de az is meglehet, hogy jóval tovább. A vizsgálatok kimutatták, hogy hárman maguk kapcsolták be légzőkészüléküket a robbanás után. Kiderült, hogy a robbanás ereje nem volt elegendő ahhoz, hogy megölje az asztronautákat, vagy akár csak eszméletüket vegye: a halál oka az volt, hogy óránként 330 kilométeres sebességgel csapódtak a tengerbe. Azt nem tudjuk, hogy a Challenger kabinja a robbanás után még mennyi ideig tarthatta a nyomást, ha egyáltalán tartotta. Bár az űrhajósok a robbanást követően minden bizonnyal maguknál voltak, valószínű, hogy pár másodpercen belül elvesztették az eszméletüket. A Challenger hét utasa Michael Smith, Dick Scobee, Judith Resnik, Ronaid McNair, Ellison Onizuka, Gregory Jarvis és Christa McAuliffe voltak. Az azonosított maradványokat április 29-én adták ki a hozzátartozóknak. A nem azonosítható maradványokat az arlingtoni temetőben helyezték örök nyugalomra május 20-án.

1985. január 24-én, egy évvel a Challenger kilövése előtt, a NASA felbocsátotta a Discovery űrsiklót. A kilövéskor II fok volt, és a szilárd hajtóanyagú rakéta szigetelőgyűrűjének gyártója, a Morton-Thiokol mérnökei anyagminőség-romlást észleltek ezen a hőmérsékleten. A Challenger indításakor mínusz 1, 5 fokra számítottak. A Morton- Thiokol mérnökei elismerték, nem tudják bizonyítani, hogy -1, 5 fokon probléma lesz (mivel alacsony hőmérsékleten nem tesztelték az anyagot), de megemlítették a Discoverynél II fokon észlelt eróziót, és azt javasolták a NASA-nak, hogy halassza el a kilövést.

A NASA egyik vezetője nem értett egyet a mérnökök következtetésével, és a Morton-Thiokol vezetőségétől kért állásfoglalást. A vezetőség jelentést írt a NASA-nak:. mérnökeik vizsgálatai alapján" a szigetelőgyűrűnek bírnia kell ezt a hőmérsékletet, s a kilövést a kitűzött időpontban megtarthatják. A Morton- Thiokol projektvezető mérnökei nem írták alá a jelentést. Alan McDonald, a Moreton-Thiokol szilárdhajtómű projektjének vezetője a NASA-nál volt Floridában, és arra intette a NASA-t, hogy ne fogadja el vállalatának jelentését, és halassza el a kilövést. Úgy vélte, hogy a hideg időjárás túl nagy kockázatot jelent. A NASA vezetői azonban az indítás mellett döntöttek, és január 28-án, délelőtt 11: 38-kor fellőtték a Challenger. A kilövőálláson és az űrsiklón jégcsapok lógtak. Rossz döntés volt, ami hét ember halálával, egy sok milliárd dolláros űreszköz elvesztés évelés a NASA űrprogramjának kétéves felfüggesztésével járt. Ez volt az első alkalom, hogy űrkutatásai során a NASA repülés közben veszítsen embert, s az emberek NASA-ba vetett hite is megcsappant. A baleset a NASA több kulcsfigurájának elmozdításához is vezetett,
és ahhoz a döntéshez, hogy a műholdak Föld körüli pályára állításához inkább feláldozható rakétákat használnak, s nem űrrepülőgépeket.

A tragédia kivizsgálására rendelt kongresszusi bizottság megállapította, hogy "az indítás idejéhez való ragaszkodás, valamint a költségek lefaragása nagyobb fontossággal bírt, mint a repülés biztonsága."

A Challenger útját igen nagy közérdeklődés övezte, főleg mivel a fedélzeten volt Christa McAuliffe gimnáziumi tanár a New Hampshire-i Concorde-ból, aki az első civil lett volna az űrben, és vele kezdődött volna meg a NASA "tanár az űrben" programja. McAuliffe az űrből tartott volna órákat diákjainak. Az innovatív program hatalmas lelkesedést váltott ki a tanárok és a diákok között egyaránt.
A Challenger ezen kívül felbocsátott volna egy adatközlő műholdat, és egy, a Halley-üstökössel kapcsolatos kísérletsorozatot is elvégzett volna. A Challenger katasztrófája azért szerepel a száz legnagyobb katasztrófa között, mert az űrsiklók elgondolása, kivitelezése és űrbe küldése az emberiség legnagyobb eredményei, közé tartozik. Az esetet jelentősége a nagy katasztrófák, közé emeli. A baleset oka műszaki hiba volt; a szigetelőgyűrű a hideg miatt rideggé vált, és nem volt képes visszatartani azokat a gyúlékony gázokat, amelyeket be kellett volna zárnia. De az igazi felelősség a döntéshozóké, akik nem ismerték el a műszaki probléma jelentőségét, és a végzetébe küldték az űrsiklót.


Válasz erre

kvízcity 33 ( #194 ) 2011-06-20 19:17:09
Privát üzenet
Winecoff Hotel úgy vált ismerté, mint az "atlantai Titanic". Ahogy a Titanicról azt terjesztették, hogy elsüllyeszthetetlen, mégis elsüllyedt, úgy minősítették a Winecoffot tűzbiztosnak, mégis leégett. Az 1946-os tűzvész előtt az újsághirdetések büszkén állították a Winecoffról: "Tökéletesen tűzbiztos."

Ez persze egészen mást jelentett 1946-ban, mint manapság. A Winecoffnak nem volt tűzoltó vagy tűzriasztó rendszere, nem volt vészkijárat, tűzlépcső. Az emeletekre csak lifttel vagy csigalépcsőn lehetett feljutni. Úgy tűnik, az épület 30 centi vastag téglafalai elegendőek voltak ahhoz, hogy tűzbiztossá nyilvánítsák. A tűz hajnali 3: l S-kor tört ki a másodikon. Sokáig egy cigarettára gyanakodtak, de Hotel Fire című könyvben azt állítják, hogy a tüzet gyújtogatás okozta, sőt meg is nevezik a gyanúsítottat.
Amint megtudta. hogy a folyosók lángolnak. Comer Rowan igazgató hívta a tűzoltókat, majd pedig a szobákat kezdte egyenként hívni. De csak pár szobával sikerült beszélnie, mielőtt a rendszer összeomlott. A tűzoltók 3: 42-kor érkeztek meg. Ekkor az ötödik fölött levő szintekről már nem lehetett lejönni. Hat órába tellett, amire a tüzet eloltották. A 280 regisztrált vendég közül 119 meghalt, 90 súlyosan megsérült, és mindössze 71-en menekültek meg sértetlenül. Néhány nappal a tragédia után a törvényhozók Amerika-szerte elrendelték a tűzvédelmi rendelkezések felülvizsgálatát.

Válasz erre

kvízcity 33 ( #193 ) 2011-06-20 16:13:27
Privát üzenet
LENINGRÁD OSTROMA

LENINGRÁD OSTROMA NEM CSUPÁN AZ EGYIK HŐSIES ÉS
UGYANAKKOR BORZALMAS EPIZÓDJA VOLT A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETÉNEK, HM'EM SZÖRNYŰ HUMANITÁRIUS KATASZTRÓFA IS, AMELYBEN KÖZEL EGYMILLIŐ EMBER VESZTETTE ÉLETÉT.

1941 júniusában a Barbarossa-hadműveletben Németország megtámadta a Szovjetuniót. A német csapatok megosztottan, három fő irányban nyomultak előre szovjet területen: déli irányban Ukrajna felé, azután közvetlenül Moszkva irányában, végül, pedig északra kerülve Oroszország második legnagyobb városa, Leningrád irányában.

A Barbarossa-hadművelet első hónapjaiban a németek feltartóztathatatlanul törtek előre. Szeptember 15-ére a német hadsereg északi csoportja szinte teljesen körülzárta Leningrádot. Ellenőrzésük csupán arra a jelentéktelen vasútvonalra nem terjedt ki, amely Tyihvinből a Ladoga-tavon keresztül a város északi részébe vezetett. Leningrádban 2, 6 millió ember került csapdába. A németek nem tudták elfoglalni a várost, de november 9-én Tvihvin felől is elvágták a vasúti összeköttetést. Tyihvin eleste előtt a leningrádiaknak körülbelül négy-nyolc hétre elegendő élelmiszerük volt, de mivel 1941-ben nagyon kemény tél volt. Körülbelül 30 tonna élelmiszert szállítottak a városba a tél folyamán a befagyott Ladoga tavon keresztül, a nyári időszakban, pedig hajókon, de ez a segély közel sem volt elegendő egy hárommilliós város ellátására. Az emberek minden ehetőt megettek: a lovakat, a kutyákat, a macskákat, a varjakat, Sőt még a patkányokat is. Amikor pedig ez az élelemforrás is kimerült, az enyv, a gyertya, a papír és a bőr került sorra. 1941. december 25-én például, egyetlen nap alatt több mint 3500 ember halt meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a németek folyamatos tüzérségi és bombatámadás alatt tartották a várost; több mint 150 000 robbanólövedéket lőttek ki rá az ostrom idején. A szovjet csapatok 1944 februárjában törték át a Leningrádot, körülvevő ostromgyűrűt - ekkorra már közel 950 000 ember halt éhen, fagyott meg vagy esett áldozatul a német támadásoknak. Leningrád ostroma csak egy volt azoknak a szörnyű tragédiáknak a sorában, amelyek 1941 és 1945 között végigkísérték
a Németország és a Szovjetunió közötti háborút.



Kronológia
1941. június 22. - Németország támadást indít a Szovjetunió ellen: megindul a Barbarossa­hadművelet.

1941. szeptember 15. - A németek blokád alá veszik Leningrádot; a lakosság élelmiszer­ készletei két hónap alatt teljesen kimerülnek.

A 900 napig tartó ostrom idején körülbelül 950 000 ember hal meg az éhezés, a betegségek és a német katonai akciók következtében.

Válasz erre

kvízcity 33 ( #192 ) 2011-06-20 15:50:35
Privát üzenet
Az 1964-es limai Futball háború

Lima, Peru, Nemzeti Stadion. Közel negyvenötezer futballrajongó töltötte meg a lelátókat a Peru-Argentína olimpiai selejtező mérkőzésen. A közönség mindvégig hangosan tombolt, de viszonylag rend volt, és ami a legfontosabb, az emberek a helyükön maradtak. Két perc volt még a mérkőzésből, Argentin vezetett egy-nullra. Mivel a közönséget csaknem teljesen peruiak tették ki, a hangulat, érthetően, igen feszült volt. A híres perui szélső, Lobatón ebben a pillanatban gólt szerzett, s a közönség őrjöngésbe kezdett. Egy-egy, úgy látszott, elkerülhetetlen a hosszabbítás.

R. Angel Pazos, uruguayi bíró azonban szabálytalanság miatt nem adta meg a gólt. A közönségen rettenetes düh lett úrrá, ezt hallani lehetett a kiabálásból és a dobolásból, ezért Pazos biztonságuk érdekében az öltözőbe küldte a játékosokat. Minthogy a mérkőzésnek szemlátomást vége volt, minden visszatartó erő megszűnt a tömeg számára. A helyi nehézfiú, Maria Rojas, akit Bombának is becéztek, berohant a pályára, és rávetette magát a játékvezetőre. Negyven rendőr és két kutya rohanta meg Rojast, és a feldühödött tízezrek szeme láttára elverték.
Mialatt Bombát elvonszolták, a tömeg áttörte a lelátók korlátait, és beviharzott a pályára. A tömeg ereje saját maga ellen fordult: aki alul volt, és nem volt elég gyors, azt a futballrajongók tömege agyontaposta.
A tömeg tombolt, tüzeket gyújtottak a lelátókon, és minden egyes ablakot bevertek a stadionban. A nagy számban jelen lévő rendőrök megijedtek, könnygázgránátokat dobtak a tömegbe, és a levegőbe lőttek. Ez nem­csak, hogy tovább fokozta a rajongók dühét, de pánikhoz is vezetett, s így még többen kerültek a lábak alá, egyesek pedig megfulladtak a tömeg szorításában.

Ezrek rohanták meg a vaskapukat, amelyek, ahogy az a játék alatt szokás volt, zárva voltak. Egy másfél éves kislányt agyonnyomtak, amikor az apja nem tudta óvni a karjával. Mások megfulladtak a masszív könnygázfelhőben. A kapukat végül kidöntötték. és a tömeg elözönlötte Lima utcáit. Ezrek mentek a perui elnök. Fernando Belaunde házához, azt követelve, hogy a mérkőzést hivatalosan nyilvánítsák döntetlenné. A halottak, a sérültek, az erőszak, a tomboló tüzek, úgy látszik, keveset számítottak azoknak, akiket csak egy dolog érdekelt: nehogy a perui csapat legyen a mérkőzés vesztese. A tömeg Lima utcáin tombolt egész éjjel és még a következő napon.
Sokan visszatértek a stadionba, hogy tovább rongáljanak, és hogy eltulajdonítsák a kiállított serlegeket.

A perui kormány az egész országra kiterjedő szükségállapotot rendelt el. A kórházak és a halottasházak megteltek; a holttesteket fehér lepedőre fektették a limai kórház előtt, hogy azonosíthassák őket a hozzátartozók. 318-an haltak meg aznap, és több mint 500-an megsebesültek, sokan súlyosan.

A kormány, rendeletet fogadott el az özvegyek megsegélyezéséről, és egyhetes gyászt rendelt el a tragédia után. Végül ötven embert állítottak elő garázdaság és fosztogatás vádjával (egyesek még a haldoklókat is kirabolták).



Válasz erre

kvízcity 33 ( #191 ) 2011-06-20 14:58:55
Privát üzenet
Cocoanut Grove 1942

Szombat este volt, tíz óra volt. A szórakozóhely ilyenkor volt a legzsúfoltabb, és most, ezen a hálaadás napi hétvégén, Európába készülő szabadságos katonákkal volt tele; éjszakázó helyiekkel; a Holy Cross-Boston College futballmeccs szurkolóival; és vendégeskedő hírességekkel. mint amilyen Buck Jones volt, a westernfilmek sztárja
A klubot úgy díszítették fel. hogy trópusi üdülőhelyre emlékeztessen.
Papirpálmák, műanyag bambuszültetvények sorakoztak benne, a falakat olcsó poszterek borították. szövetdiszek, selyemrojtok lógtak a mennyezetről és a falakról: és sok egyéb, igen tűzveszélyes limlom hevert mindenütt.

A Cocoanut Grove-nak tizenhárom kijárata volt - elméletben. Tizenkét kisebb ajtó volt elszórva az épületben a főbejárat forgóajtaján kívül. Ebből azonban kilenc állandóan zárva volt, egy pedig el volt torlaszolva, így a főbejáraton kívül maradt két kisebb ajtó a menekülésre. Az ablakok be voltak deszkázva.

Nem sokkal tíz előtt John Bradley pincér utasította Stanley Tomaszewski tanoncot, hogy csavarjon be egy izzót az alagsori Melody Lounge­ban, ugyanis az eredetit elvitte egy kuncsaft. Úgy látszik, az alaksori helyiség diszkrét, intim világítása túl erős volt annak, aki kivette az izzót. A körte kitekerésével teljes sötétségbe sikerült borítania azt a sarkot, ahol a barátnőjével ült. Stanley Tomaszewskinek gyufát kellett gyújtania, hogy lássa, mit csinál.
Ez az egyetlen gyufa 492 ember halálát okozta. A közeli műpálma pillanatok alatt lángra kapott, és a tűz végigfutott a Melady Lounge mennyezetén. A tűz a lépcsősoron felszaladt a night-club zsúfolt főtermébe. A karmester éppen felemelte a pálcát, hogy beintse a "Csillagos-sávos lobogó"-t, ám ekkor egy nő felsikoltott, a haja lángolt: - Tűz van!" Kitört a pánik.

Minthogy a legtöbb ajtó zárva volt, nehogy bárki jegy nélkül jöjjön be, az emberek többsége a forgóajtót rohanta meg, a testek tömege hamarosan be is dugaszolta azt. A tűzoltók később arról számoltak be, hogy deformált és összeégett holttestek két méter magas halmát találták:, amikor elbontották: a forgóajtót. Míg egyesek megégtek vagy megfulladtak a füsttől, másokat a pánikban megvadult emberek tapostak agyon.

Ma már világos, hogy a Cocoanut Grove halálos csapda volt. Túl a zsúfoltságon számtalan tényező hozzájárult, hogy az áldozatok száma ennyire magas volt. Hatására szigorúbb biztonsági és üzemeltetési szabályokat iktattak be Bostonban.
A tűz tizenöt perc alatt teljesen megsemmisítette a klub belsejét. Mire a tűzoltók 10:20-kor megérkeztek, tomboló pokollal találták: szembe magukat.

A sérülteket néhány közeli kórházba szállították: s mindez megterhelte a térség egészségügyi intézményeit. New Yorkból. Washingtonból kellett vért és gyógyszereket hozatni. A súlyos sérülteket hordágyakra helyezték a kórházak folyosóin, ott kellett megvárniuk, amíg rájuk kerül a sor. A helyszínen nem sok kezelést kapott a csaknem kétszáz égési sérült. A légzés fenntartása, a folyadék biztosítása, a fájdalomcsillapítás (mindez manapság általános gyakorlat) sokak szerint akár ötven százalékkal javíthatott volna a halálozási rátán. A tűzeset az égési sérültek mentésének gyakorlatát is megváltoztatta.A kórházba különböző fokú égési sérülések, illetve a füst belélegzése miatt szállították a sérülteket. Az áldozatok többsége 13 százalék körüli égést szenvedett el, főleg az arcon és a karokon, de volt 70 százalékos sérült is. A kórházi kezelés időtartama 1-143 napig tartott, átlagosan egy hónapig. Vasárnap reggelre az összes sérültet és halottat elvitték a klub elől.
Asztalok, székek, poharak és az áldozatok személyes tárgyai hevertek mindenütt, a tűzoltófecskendők mosták a járdára őket. A következő napokban a bostoni rendőrségnek a fosztogatókkal is meg kellett küzdenie, akik pénztárcákért és más értékekért másztak be a klub kiégett épületébe.

A vizsgálatok kimutatták, hogya tűzvédelmi és biztonsági előírásokat számtalan ízben megsértették. Barney Welansky, a klub tulajdonosa, és mások, akik érintettek voltak, végül börtönben végezték. (Welanskyt 42 évre ítélték.) A Cocoanut Grove-ot 1945-ben lebontották, ma egy hotel parkolója áll a helyén. A helyszínen tábla állít emléket az áldozatoknak.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #190 ) 2011-06-20 14:24:54
Privát üzenet
Mór Kastély


Nem az áldozatok száma teszi rendkívülivé a hajó katasztrófáját, hiszen történtek súlyosabb esetek (gondoljunk a Toya Maru, a Dona Par; a General Slocum és mindenekelőtt a Titanic sorsára), hanem az, hogy a Morro Castle leégésének és megfeneklésének nem kellett volna megtörténnie, de a hozzá nem értés, a rossz döntések sora, az egyéni hibák, sőt bűnesetek
133 ember tragédiájához vezettek.

Ami rossz csak történhet egy hajóúton, az megtörtént a Morro Castle elátkozott útján, beleértve a kapitány halálát, a halálos fedélzettüzet, egy borzalmas, váratlan hurrikánt; és ráadásul ott volt az ügyetlen, iszákos, züllött legénység, amelyik leginkább heroin-, kokain és rumcsempészetben, szerencsejátékokban, tiltott fegyverkereskedelemben és potyautasbizniszben utazott. A Morro Castle legénységének jó része ellenséges, lusta és kötözködő volt.
Úgy tűnt azonban, hogy az utasok könnyedén túlteszik magukat ezeken a kellemetlenségeken, hiszen a Morro Castle Kuba-New York járata igen népszerű volt.
A bajok szeptember 7. -én, pénteken este kezdődtek. A Morro Castle kapitánya, Robert R. Willmott társaságot kedvelő ember volt, s népszerű az utasok között, étkezésekkor gyakran leült egyik-másik asztalhoz. Ezen a péntek estén azonban Willmott kapitány nem kereste az utasok társaságát, a kabinjába rendelt steaket és zöldségeket. Hétkor hívta a hajóorvost, De Witt Van Zile doktort, és beöntést kért, amilyen gyorsan csak lehet. Az orvos azonnal indult, de amikor Willmott kabinjába ért, a testes, ősz kapitányt teljes ruházatban, a kicsiny fürdőkádból félig kilógva találta meg. Halott volt. Így kezdődött a bajok sorozata, ami végül a tragédiához vezetett. A kapitány halála után William F. Wanns elsőtiszt vette át a hajó irányítását. Nem sokkal ezután hurrikán érte utol a Morro Castle-t, amit Wanns szánalmasan felkészületlenül kezelt. De a szerencsétlenségek sora még nem ért véget.

Körülbelül hét órával a kapitány halála után, hajnali 2 óra 15 perckor tűz ütött ki az egyik kabinban, ahol 150, gyúlékony folyadékkal tisztított vászonlepedőt tároltak a hajókémény közvetlen közelében. (Legelőször azt hitték, egy óvatlanul eldobott cigaretta okozta a tüzet.) a legénység megpróbálta megfékezni a lángokat, de nem sikerült. A tömlőkből alig jött víz.
A tűz hevesen terjedni kezdett a hajón, utasok égtek el álmukban elevenen, de Warms nem küldött S. O. S. jelet. Azt a parancsot adta, hogy a hajó menjen teljes gőzzel előre, úgy gondolta, eljuthat a 65 kilométerre levő New York-i kikötőig. A New Jersey-i partok mindössze 12 kilométerre voltak.


George Rogers rádiós önhatalmúlag úgy döntött, hogy vészjelzések ad le. Így végül néhány mentőhajó érkezett a helyszínre - és a parti őrség. Időközben Wanns mégis lehorgonyoztatta a hajót; az utasok leugráltak fedélzetről. A mentőcsónakokat a legénység töltötte meg.
A hajó végül kiürült, a túlélőket megmentették. Wannsot gondatlanság miatt elítélték, két évet kapott. Később azonban az ítéletet megsemmisítették: a felelős egyetlen percet sem töltött börtönben. Rogers úgy járta az országot, mint a Morro Castle hőse, később azonban sokan gyanítani kezdték, hogy ő volt az, aki megmérgezte a kapitányt, sőt a hajót is ő gyújtotta föl. A Morro Castle-ügyben hivatalosan nem' vádolták meg, később azonban mégis elítélték, mivel két szomszédját megölte egy kalapáccsal.

Egy halott kapitány, egy gyanús tűzeset, az utasokat cserbenhagyó legénység, egy kései riasztás, 133 halott. Ezt hagyta maga után az elegáns tengerjáró, a Morro Castle.

Válasz erre

kvízcity 33 ( #189 ) 2011-06-20 14:01:36
Privát üzenet
Tífusz Mária

Mary Mallon volt az első egészséges tífuszhordozó az USA-ban. Ő maga nem volt beteg csak hordozta a kórt. Szakácsként dolgozott és legalább 53 embert fertőzött, meg akikből 3meghalt.

Több new yorki családban is felütötte a fejét a tífusz, ahol Mallon dolgozott szakácsként. George Soper tífuszkutató rájött, hogy Mallon lehet a fertőző góc vizelet és széklet mintát akart tőle venni, azonban ezt Mary megtagadta. Mary arra alapozta a tagadását, hogy egy jó hírű kémikus nem találta meg nála a kórokozót. Továbbá arra hivatkoztak, hogy ez, az ír bevándorlók elleni diszkriminatív támadás. Soper évekkel később felajánlotta, hogy könyvet ír róla, és minden jogdíjat neki ad. Tífusz Mária azonban elzavarta.

A New York-i Egészségügyi Minisztérium küldte Dr. Sara Josephine Baker beszélni Máriával, Ő azonban meg volt győződve róla, hogy üldözik, pedig nem tett semmi rosszat. Néhány nappal később, Baker több rendőrrel őrizetbe vetette a munkahelyén. A New York-i egészségügyi ellenőr bacilusgazdának minősítette és az 1169-70-es New Yorki Charta alapján 3 évig elszigetelten, őrizték a North Brother Island egy klinikáján.

A vírushordozó vagy bacilusgazda általában egy egészséges személy, aki túlélte a betegséget jelen esetben tífuszt, és szervezete lakhelyet nyújt a kórnak és a hozzá kapcsolódó baktériumoknak, a székletben és a vizeletben. Ezért erőteljes kézmosást és fertőtlenítést kellet végrehajtania szappannal és meleg vízzel, hogy eltávolítsa a baktériumokat a kezéről. Végül, a New York állam Egészségügyi biztosa, Eugene H. Porter, MD, úgy döntött, hogy Mallont szabadon kell engedni, ha beleegyezik, hogy nem dolgozik, mint szakács és minden higiéniai eszközt igénybe vesz annak érdekében, hogy a fertőzést ne adja tovább. Mallon természetesen mindent megígért így 1910. Február 19-én visszatérhetett a szárazföldre. Mosónőként dolgozott Mary Brown álnéven. Azonban az alacsony bér miatt visszatért korábbi foglalkozásához, és mint a szakács, 1915-ben megfertőzött 25 beteget a New York-i Sloane Női kórházban, akik közül egy meghalt. A közegészségügyi hatóságok ismét megtalálták és letartóztatták Mallont. Akit visszavittek a szigeten levő karanténba 1915. március 27-én. Mallon ott töltötte a hátralévő életét. Híres lett újságírók készítettek vele riportot azonban még egy pohár vizet sem fogadhattak el tőle. Később technikusként dolgozhatott a sziget laborjában.
Mallon az egész életét a karanténban töltötte. Hat évvel halála előtt, megbénította egy szélütés. 1938. november 11-én év 69 évesen halt tüdőgyulladásban. A boncolás élő tífusz baktériumot talált bizonyítékként az epehólyagjában. Valószínűleg az anyaméhben fertőződött meg a betegséggel. Testét elhamvasztották, és hamvait a Bronx-i Szent Raymond temetőbe temették.
Mallon volt az első azonosított tífuszhordozó, aki nem betegedett meg. Élete végéig bizonygatta, hogy soha nem volt beteg és nem lehet Ő a forrás.
Válasz erre

Törölt bejegyzés ( #188 ) 2011-06-20 13:57:15
Törölve
kvízcity 33 ( #187 ) 2011-06-20 12:56:55
Privát üzenet
fokhagyma és Hindenburg

Mi okozta a Hindenburg tragédiáját?

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy légköri elektromosság okozta a tüzet. Hosszú évekig úgy hitték, hogy a hidrogén azonnal begyulladt, és egyetlen hatalmas fellángolással elégett. Az újabb kutatások ugyanakkor feltártak bizonyos tényeket. Amelyek egészen más konklúzió felé mutatnak. Richard G. Van Treuren, a NASA korábbi munkatársa az Air and Space Smithsonian magazin 1997. májusi számában megjelent cikkében kifejti, miért nem hisznek sokan abban, hogy, a Hindenburg vesztét a "lángoló hidrogén" okozta. Az egyik ok a kapitány vallomása, amely szerint a műszerek nem mutattak nyomáscsökkenést, amikor felcsaptak a lángok, s hogy senki nem érzett fokhagymaszagot. A szagtalan gázhoz ugyanis fokhagymaaromát kevertek, hogy egy esetleges szivárgást érezni lehessen. A túlélők közül senki sem számolt be fokhagymaszagról.

A másik probléma az eredeti hipotézissel az, hogy a helyszínen készült felvételek tanúsága szerint az első földbe csapódáskor a hajó orra visszapattant. Ez, pedig azt jelenti, hogy ott nagy mennyiségű hidrogénnek kellett még lennie.

Treuren szerint a tüzet légköri elektromos plazmajelenség okozta, és valójában nem a hidrogén égett, hanem a hajó burka a keletkezett ózon hatására.

A Hindenburg katasztrófájával véget ért a levegőnél könnyebb repülőeszközök korszaka. Korábban a közvélemény megingathatatlanul bízott a léghajózás biztonságosságában, de a Hindenburg esete a lángoló pokol látványával sokkolta az embereket. Két évvel később megindult az első transzatlanti repülőgépjárat.

Válasz erre

kvízcity 33 ( #186 ) 2011-06-19 08:20:03
Privát üzenet
A Földrengésekkor Felszabaduló Energia

Erősség -- TNT-ben kifejezett energia

4,0 -- 6 tonna
5,0 -- 199 tonna
6,0 -- 6 270tonna
7,0 -- 199 000 tonna
8,0 -- 6 270 000 tonna
9,0 -- 99 000 000 tonna
Válasz erre

kvízcity 33 ( #185 ) 2011-06-19 08:17:09
Privát üzenet
A Földrengések intenzitásának Mérése

A földrengések intenzitását az úgynevezett Richter-skálán fejezik ki, 1,5 és 10 között, számokkal. Az adott szám a rengés erejét és az azt követő pusztítás mértékét jelzi.

A Richter-skála, amelyet Charles Richter amerikai szeizmológus fejlesztett ki 1935-ben, logaritmikus: minden egymást követő egész szám tízszeres intenzitást jelöl.

Jóllehet a Richter-skálát a szeizmológusok ma már nemigen használják a technológia sokkal pontosabb és specifikusabb méréseket tesz lehetővé, mint ami ezen a skálán kifejezhető lenne), szélesebb körben leginkább mindmáig ezen fejezzük ki egy földrengés nagyságát.
Egy másik használatos rendszer a Mercalli skála, ezt Giuseppe Mercalli olasz szeizmológus fejlesztette ki 1902-ben. Bár a rendszer mára elavult, a földrengések lakott területen tapasztalható hatásainak tizenkét szintje pontosan leírja a különböző intenzitású rengéseknél várható pusztítást.

I. szint (Richter 2) Az emberek általában nem érzik, szeizmológusok által detektálható.

II. szint (Richter 2) Néhány ember érzi. Egyes felfüggesztett tárgyak - kosarak, lámpák - megmozdulnak.

III. szint (Richter 3) Néhány ember érzi, többnyire épületekben. Ezt a szintet úgy írják le, mintha egy elhaladó kamion okozná a rengést.

IV. szint (Richter 4) Sokan érzik az épületekben, és néhányan odakint. Az ablakok, az edények az ajtók megzörrennek.

V. szint (Richter 4) Csaknem mindenki érzi, kint is, bent is. Az alvók felébrednek, a kisebb tárgyak leeshetnek. Az ajtók mozognak.

VI. szint (Richter 5) Mindenki érzi. Egyes nehezebb bútorok is megmozdulnak; az emberek bizonytalanul járnak; ablakok törnek ki; edények, könyvek esnek le a polcokról. A bokrok és a fák szemmelláthatóan megmozdulnak.

VII. (Richter 5-6) Nehezen lehet megállni, a kevéssé stabil épületek különböző mértékű károkat szenvednek. A vakolat, a cserepek, a lazább téglák lehullnak; kisebb földcsuszamlások keletkeznek a lejtőkön; a vizek megzavarosodnak, felkeveredik az üledék.

VIII. szint (Richter 6) Nehéz kormányozni a gépkocsikat; kémények, emlékművek tornyok dőlnek össze. Víztornyok dőlnek le, faágak törnek le; a meredek lejtők leszakadnak.

IX. szint (Richter 7) Az épületekben kiterjedt károk keletkeznek; falak szakadnak le; az alapok elrepednek; a víztározókban komoly sérülések keletkeznek: a föld alatti vezetékek eltörnek.

X. szint (Richter 7-8) A felépítmények, az épületszerkezetek, az alapok tönkremennek. Számos földcsuszamlás fordul elő, A folyók és a tavak partjára kicsap a víz; a sínek több helyütt meggörbülnek.

XI. szint (Richter 8+) Csak néhány kőépület marad lábon; a sínek súlyosan meg görbülnek: sok híd leszakad; a föld alatti csőhálózat teljesen működésképtelenné válik.

XII. szint (Richter 8+) Csaknem teljes pusztulás. Hatalmas kőtömegek mozdulnak el; tárgyak repülnek a levegőbe.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #184 ) 2011-06-19 08:16:28
Privát üzenet
1348-as firenzei pestis - Dekameron


Boccaccio főműve a Dekameron, ezzel vált a prózairodalom halhatatlan klasszikusává.
A firenzei pestissel kezdődik: hátborzongató remekmű ez a leírás a rémületbe esett városról. Ebből a rémületből menekül tíz fiatal ember (három férfi, hét nő) egy környékbeli nyaralóvillába, ahol azzal űzik el félelmüket, hogy egymásnak mesélnek. Tíz napon át mind a tízen egy-egy történetet. (Deka merone - görögül azt jelenti: tíz nap.)

Válasz erre

kvízcity 33 ( #183 ) 2011-06-19 08:14:56
Privát üzenet
Halálhajók


RABSZOLGASÁG AMERIKÁBAN A TENGERENTÚLI RABSZOLGA-KERESKEDELEM A XV. SZÁZAD KÖZEPÉN INDULT MEG, ÉS EGÉSZEN AZ 1800-AS ÉVEKIG FOLYT. ÉS NEMCSAK HOGY HOSSZÚ IDEIG TARTOTT, DE BORZALMAS SZENVEDÉSEKET IS OKOZOTT.

A történet 1444-ben kezdődött, amikor a portugálok kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki Afrika nyugati partjaival. Kezdetben évente nyolcszáz rabszolgát szállítottak az amerikai kontinensre, a mezőgazdaságban jelentkező munkaerőhiány pótlására.


A XVI. század közepére már Spanyolország, Anglia és Hollandia is bekapcsolódott az emberkereskedelembe, mivel az amerikai kontinensen alapított virágzó gyarmataikon nekik is szükségük volt az afrikai rabszolgák munkaerejére. Mivel a gyarmatok egyre több munkaerőt igényeltek, az 1600-as években évente már mintegy 15 000 rabszolga szenvedte végig a hosszú hajóutat az Atlanti- óceánon keresztül. Többségük a karibi térségbe vagy Latin- és Dél-Amerikába került, ahol megalázó szolgasors várt rájuk az ültetvényeken vagy a bányákban. Az afrikai rabszolgák kétharmada cukornádültetvényeken dolgozott.
Ami Észak-Amerikát illeti, 1619-ben Virginia kikötőjébe érkeztek az első rabszolgák. Végül az Egyesült Államok déli államai váltak a rabszolga-kereskedelem fő haszonélvezőivé.
Kezdetben, amíg a rabszolgaság nem intézményesült, a behurcolt embereknek papíron voltak bizonyos jogaik. Ezek azonban gyakorlatilag és jogi értelemben is megszűntek, amikor a legtöbb déli államban intézményessé vált a rabszolgaság. Az 1700-as években Nagy-Britannia volt az Újvilág legnagyobb rabszolgaszállítója - ez évente mintegy 50 000 rabszolgát jelentett. 1807-ben az angolok ugyan törvénytelennek nyilvánították a rabszolga kereskedelmet, de az Egyesült Államokban 893 000 ember továbbra is rabszolgasorban élt. Annak ellenére, hogy a Kongresszus 1808-tól tiltotta a rabszolgák behozatalát, évente továbbra is közel 15 000 embert csempésztek be az országba. Csak az 1861-től 1865-ig tartó polgárháború után számolták fel a rabszolgaságot.

HALÁLHAJÓK

A rabszolgakereskedők négyszáz év alatt körülbelül tízmillió afrikait szállítottak a tengerentúlra, és a túlélőkről készült nyilvántartások alapján mintegy kétmillióan haltak meg útközben. A rabszolgákat szállító hajókon az 1700-as évek közepén a halálozási arány 20-29% körül mozgott. Azoknak sem volt sok esélyük volt a hosszú életre, akik megérték az utazás végét. A gyarmatokon megerőltető munka és kegyetlen bánásmód várta őket.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #182 ) 2011-06-19 08:11:35
Privát üzenet
walesi Abergele 1868



AZ ABERGELE-I VASÚTI BALESET

A WALESI ABERGELE-BEN 1868-BAN BEKÖVETKEZETT VÉGZETES SZERENCSÉTLENSÉG VOLT NAGY-BRITANNIA ELSŐ SÚLYOS VASÚTI BALESETE.

1868. augusztus 20-án reggel 7. 30-kor az ír postavonat megkezdte hosszú útját Londonból Írország felé. A vonat a londoni Euston pályaudvarról indult, és végállomása az észak-walesi Holyhead lett volna, ahonnan a postát és az utasokat a holyheadi komp vitte volna Írországba. Az utasok közön nagyon gazdagok és középosztálybeliek is voltak, a postavagonokban, pedig postai dolgozók utaztak. Chesterben újabb utasszállító vagonokat kapcsoltak a vonathoz, így a szerelvény már négy első- és másodosztályú kocsiból, továbbá a két postavagonból állt. Kora délután, 12. 30-kor a vonat a walesi Abergele felé haladt.

FURCSA VÉLETLEN

Llanddulasban a szerelvény érkezése előtt a vasutasok éppen tehervagonokat irányítottak át a mellékvágányokra. A fővágány lejtős területen haladt, ezért az ott álló hat tehervagont egy fékező kocsi tartotta. Nem tudni, miért, de a mellékvágányról több tehervagon áttért a fővágányra, és nekiütköztek az ott lévő vagonoknak. A tehervagonok nekiütköztek az ír postavonatnak, a paraffin felrobbant a robbanásban harminchárom ember vesztette életét. A fékező kocsi megcsúszott, és a tehervagonok elkezdtek gurulni lefelé a lejtőn az Abergele irányából érkező vonat felé. Csak tetézte a bajt, hogy két tehervagonon összesen ötven hordó paraffin is volt.

ÜKÖZÉS ÉS ROBBANÁS A mozdonyvezetőnek, Arthur Thompsonnak fogalma sem lehetett a fenyegető katasztrófáról, két okból sem: egyrészt Llanddulas és Abergele között nem volt távíró-összeköttetés, másrészt a vasúti sínek a tengerpart kanyargós vonalát követő védőgáton haladtak. Az utolsó percben ugyan megpróbálta visszafordítani a vonatot, de a tehervagonok így is belerohantak az ír postavonatba, és a paraffin felrobbant. A szerelvény elején lévő utasszállító vagonok az ütőzéskor kigyulladtak, majd teljesen elborították őket a lángok. A közeli kőbánya munkásai hősiesen próbálták oltani a tüzet, de a vonat néhány perc alatt olvadt ronccsá változott. A robbanás következtében harminchárom ember halt meg, a tűz azonban olyan hatalmas pusztítást végzett, hogy mindössze hármat tudtak közülük azonosítani. A szerencsétlenséget követően a brit Kereskedelmi Minisztérium számos biztonsági intézkedést léptetett életbe, többek között kötelezővé tette a távíró összeköttetés kiépítését az állomások között.

Kronológia 1868. augusztus 20. - Reggel 7. 30-kor az ír postavonat elindul a londoni Euston pályaudvarról.
Kora délután 12. 50 körül - Néhány tehervagon, amely többek között ötven hordó paraffint is szállít, gurulni kezd a llanddulasi állomás fővágányán az Abergele felől érkező ír postavonat felé.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #181 ) 2011-06-19 08:06:15
Privát üzenet
torbágyi viadukt felrobbantása


A ma már használaton kívüli völgyhíd 1883-ban egyvágányú viaduktként épült a Füzes-patak völgye fölött, a második vágányt egy párhuzamos újabb hídon 1898-ban fektették le. A merénylő közvetlenül a viadukt előtt egy robbantóaknát helyezett el a jobb sínszálon, amely éjjel 0 óra 20 perckor a második-harmadik kocsi alatt robbant fel. A következő kocsik kisiklottak, s a 26 méter magasból lefordultak, magukkal rántva a mozdonyt, a szerkocsit és az utána kapcsolt vagonokat.


Mivel a helyszínen "A fordító" aláírással a kapitalistákat fenyegető levelet találtak, a sajtó és a rendőrség is politikai merényletre gyanakodott. Volt olyan verzió is, amely "A fordító"-t német rövidítésként értelmezte, és Nemzetközi terrorszervezetek kelet-európai osztagaként fogta fel azt. A feszült politikai légkörben - a világgazdasági válság súlyos hatásai már érezhetőek voltak - a gyanú a kommunistákra terelődött, a nyomozók hamarosan a tettest is feltalálni vélték a Moszkvában élő Leipnik Márton kommunista műszerész személyében. Mindez jó alkalom volt arra, hogy a kormány leszámoljon a kommunistákkal, így szeptember 20-án (egy héttel a merénylet után) az érvényben lévő statáriális rendeletet kiterjesztették az államellenes mozgalmakra is.

Időközben azonban a "kommunista merénylet" helyébe a magányos merénylő teóriája lépett. Az újságok megírták, hogy a közelmúltban Ausztriában és Németországban is hasonló merényletek történtek, itt azonban fasiszta újságot és jelszavat hagyott hátra a tettes. Hamarosan a rendőrség látókörébe került Matuska Szilveszter 39 éves bécsi gyáros, aki bekötözve, álsebekkel jelen volt a robbanás helyszínén (még fényképe is megjelent a lapokban), különös, zavart viselkedése sokaknak feltűnt. A rendőrség négy egymástól független bejelentés után komoly vizsgálatot indított, és megállapította: Matuska nem volt az utasok között.

Matuskát a magyar gyanú alapján október 10-én vette őrizetbe a bécsi rendőrség. Megállapították, hogy robbanóanyagot, vascsöveket, gyújtózsinórt vett, de ő ezt azzal magyarázta, hogy kőbányája van, majd pedig azt állította, hogy gyárának kéményét akarja felrobbantani. Végül október 16-án beismerő vallomást tett, és elismerte a két ausztriai és a németországi merényletet is.

Bécsi pere 1932 júniusában kezdődött, a tárgyaláson elmebeteget játszott, és egy új világvallásról zagyvált, az orvosok azonban épelméjűnek minősítették, és így hat évre ítélték. 1934 novemberében Budapesten is bíróság elé állt, ezúttal huszonkétszeres gyilkossággal vádolták. Itt előadott jelenetei nyomán ismét az elmeszakértők elé került, s bár a politikai felhangok miatt kevésbé vizsgálták, szintén beszámíthatónak találták. November 20-án halálra ítélték, de a bitófa nem fenyegette: az osztrák hatóságok csak úgy adták ki, hogy - mivel Ausztriában nem ismerték a halálbüntetést - az ott adhatónál súlyosabb büntetést nem kaphat.


Matuska Szilveszter a bíróság előtt

Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska magyar földre került, ítéletét időközben Horthy Miklós kormányzó - a megállapodás értelmében - kegyelemből életfogytiglanra változtatta. A váci fegyházban raboskodott, itt korábbi elutasított találmányainak tökéletesítésén dolgozott, képeket festett kislányának és "propaganda-forgatókönyveket" írt. Matuska 1944 novemberében, amikor a szovjet csapatok bevonultak Vácra, a zűrzavarban kiszabadult és eltűnt.

A biatorbágyi merénylet után bevezetett statárium Matuska letartóztatása után is fennmaradt. Az 1932. júliusában letartóztatott illegális kommunista vezetőket, Sallai Imrét és Fürst Sándort éppen erre hivatkozva állították statáriális bíróság elé, ítélték halálra és végezték ki - a nemzetközi tiltakozás ellenére - 1932. július 28-án.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #180 ) 2011-06-19 08:05:22
Privát üzenet
1955 24 órás Le Mans-i verseny

Az 1955-ös Le Mans-i 24 órás futam különösen izgalmasnak ígérkezett, 250.000 helyszíni néző volt kíváncsi az Aston Martin, az Austin, a Bristol, a Jaguar, a Mercedes, és a Porsche nagy összecsapására. Nem is kellett csalódniuk, a korábbi évek méltó folytatásaként az említett márkák csapatai, versenyzői az első perctől ádáz harcot vívtak egymással a helyezésekért. A versenyt végül Ivor Bueb és Mike Hawthorn nyerte a Jaguar D-type-pal, ezzel megszerezve az angol csapat harmadik győzelmét a legendás egynapos futamon. Azonban mégsem ettől vált emlékezetessé ez a verseny, hanem a motorsport történelem eddigi legnagyobb balesete miatt, amely csaknem a 24 órás verseny végét is jelentette. A futam harmadik órájában az élen álló Hawthorn egyre komolyabb tempót diktálva magabiztosan kormányozta Jaguarját, mögötte egy Austin Healey versenyautó robogott, mögötte pedig egy Pierre Levegh vezette Mercedes 300 SLR. Ekkor történt a tragikus esemény: Hawthornnak szóltak rádión a boxból, hogy álljon ki tankolni, de túl későn ahhoz, hogy felkészülhessen a megállásra, ezért keményet fékezett, hogy félreállhasson (akkoriban a boxutcát és a pályát még nem választotta el betonpalánk).

Mindez kétszáz km/h-s sebesség felett történt, Lance Macklin, az Austin pilótája szintén a fékbe taposott és elrántotta a kormányt, látva az előtte haladó autó intenzív fékezését, azonban a harmadikként érkező Levegh már nem tudott megállni és belecsapódott az Austin hátuljába. Az ütközés olyan heves volt, hogy a Mercedes felpattant a Healey hátán és lángba borulva jóval száz kilométeres sebesség feletti tempóval a lelátón szurkoló embertömegbe csapódott (azokban az években még nem volt drótkerítéssel elválasztva a lelátó a pályától). A képek nem adják vissza az ütközés és becsapódás intenzitását, pusztán egy rövidke filmfelvétel az, ami hűen felidézi az ott történteket.
A becsapódás borzasztó volt. Bármilyen szörnyű is leírni, tulajdonképpen egy levegőben vízszintesen, lángolva száguldó vasdarabot képzeljünk el, ahogy fejmagasságban a tömegbe zuhan. Pierre Levegh repülő Mercedese 82 embert ölt meg azonnal, a lángokat csak nagyon hosszú idő alatt tudták megfékezni a tűzoltó egységek. Káosz és pánik lett úrrá a lelátón, holttestek, füst, autóroncs-darabok hevertek mindenfelé. Az Austin versenyzője, Macklin csodával határos módon túlélte az ütközést.
A verseny ennek ellenére folytatódott, nemsokára már egy másik Mercedes SLR állt az élen, amikor a német gyár vezetősége kiállíttatta megmaradt, még versenyben lévő autóit. A tragikus esete kapcsán komolyan felmerült a 24 órás verseny megszűntetése, végül mégsem került erre sor. Bár a szezon hátralévő versenyein még részt vettek a csillagos autók, sőt megnyerték a bajnokságot is, a Mercedes az esemény hatására beszűntette gyári motorsport-programját és csak 1985-ben tért vissza a versenyzéshez.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #179 ) 2011-06-19 08:04:24
Privát üzenet
Pajtás

A Pajtás névre keresztelt csavargőzöst a Dunáról vezényelték a Balatonra 1946-ban. Később, az egyre növekvő balatoni turizmus igényeinek kielégítésére kibővítették befogadóképességét 150 főről 200 főre, mindenfajta műszaki felülvizsgálat nélkül. A személyzet a feljegyzések szerint értesítette a feletteseket a hajó bizonytalanságáról (a súlypont megemelkedésének lehetőségéről), de ők nem reagáltak érdemben. A balatoni hajósok között köztudott volt a Pajtás instabilitása.

A hajó délelőtt negyed 11-kor indult el Siófokról Tihanyba, Balatonfüreden keresztül. Füredig semmi vészjósló nem történt, onnan a gőzös 11 óra 30-kor indult tovább. 176 (vagy 178?) utas és 6 fős személyzet tartózkodott a fedélzeten - a hajó fedélzete zsúfolásig volt kirándulókkal. A legtöbben a gyereknapot ünnepelték a hajókázással, és figyelték az abban a percben a startpisztoly lövésére elindult vitorlásversenyt.

A kikötőből a Tagore sétány felé indult el a Pajtás, és először balra, majd jobbra billent. Heisz Pál kapitány el akarta fordítani a kormányt, hogy megállítsa a borulást, de nem sikerült: a hajó a bal oldalára dőlt, és süllyedni kezdett, miközben kitört a pánik.

Hogy nem történt még nagyobb tragédia, az a fűtőnek, Vámosi Gyulának köszönhető. A férfi a hajóban ragadt, ám halála előtt nem sokkal még kiengedte a kazánból a gőzt, hogy a hajó ne robbanjon fel.

A baleset következtében 23 ember vesztette életét és 56 ember megsérült, annak ellenére, hogy a közelben zajló vitorlásverseny résztvevői gyorsan megkezdték a mentést.

A tragédia súlyát a korabeli politikai vezetés megpróbálta kisebbíteni a Szabad Nép című lapban jelent meg egyetlen hír, 12 halottról beszámolva - Rákosi Mátyás pedig hírzárlatot rendelt el. Az ÁVH helyszínre siető emberei a fotózó turistáktól is elkobozták a filmszalagokat.

A katasztrófára a balatonfüredi Tagore sétányon szobor emlékeztet. A hajót később kiemelték, és a rekonstrukció után még szolgálatba is állt a Dunán.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #178 ) 2011-06-19 08:03:03
Privát üzenet
Pajtás nevű hajó katasztrófája

A balatoni hajózás történetének egyik legtragikusabb eseménye volt a Pajtás gőzös 1954. május 30-án 11 óra 45 perckor történt felborulása. A hajó Siófokról indult, és Balatonfüred érintésével Tihany lett volna a végállomása. A füredi ki- és beszállás után azonban, azt követően, hogy a gőzös elhagyta a kikötőt, felborult és kéményével az iszapba fúródott. A hajó utasai közül többen vízbe fulladtak.

A hatvanas évek közepén minden nyarat Siófokon töltöttünk a nagymamánál. Egyetlen szobácskáját megosztotta velünk, gyerekekkel, hogy aztán az újhelyi mólóról elindulhassunk felfedezőútjainkra. Nemegyszer előfordult, hogy egy alacsony, erősen kopaszodó férfi tűnt fel a mólón, és horgászathoz készülődött. Az emberek összesúgtak mögötte. Ő volt a Balatonfüreden felborult Pajtás kapitánya.

Négy és fél évtizedig homály fedte annak a vasárnap délelőttnek az emlékét. A hatalom mindent elkövetett, hogy az igazság ne derüljön ki, és a felelősségen se kelljen osztozni. A Szabad Népben rövid kommüniké adta tudtul az esetet, ez volt minden. Többet nem olvashattunk róla. Se a vizsgálat eredményéről, se egyébről.

Hajószerencsétlenség a Balatonon - állt a címben. A szöveg pedig: "A Magyar Távirati Iroda közli, hogy a Pajtás nevű balatoni csavargőzös 1954. május 30-án, délelőtt 11.45 órakor Balatonfürednél felborult. A hajón a személyzettel együtt 185 ember tartózkodott. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után haladéktalanul nagy erővel megindultak.

A hajón utazók közül 12 személy: Csomai Antalné, Csomai Piroska, Csernus Ferencné, Wittman Sándor veszprémi lakos, Villányi Mária mözsi, Vituska Mária őcsényi, Ötvös Iván [Irén] mesterszállási, Bernhárdt Gyuláné pesterzsébeti, Huszti Mária hajdúnánási, Homonnai Imre beregdaróci, özv. Domenic Gyuláné budapesti és Göbölyös László szekszárdi lakos életét vesztette. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek. A felborult hajó felemelése, valamint a szerencsétlenség okainak és a felelős személyeknek megállapítása folyamatban van."
Mai ismereteink szerint nem 12-en, hanem 23-an haltak meg (többségében huszonévesek), és 56 volt a sebesültek száma. De ennek kiderítése nem volt könnyű. Mindenesetre a hallgatás, a titkolódzás nagyotmondókat szült: akadtak, akik 5-600-ra tették az eltűntek számát, míg a rosszhiszeműek szabotázst emlegettek.

A szerencsétlenül járt egycsavaros utasszállító gőzös az újpesti Schlick-Nicholson hajógyárban épült 1918-ban. Ebből a típusból kilencet építettek, mindegyiket római számmal jelölve. A szóban forgó hajó a II-es számot kapta, és 1945-ig szállította az utasokat a Duna két partja között, mígnem a háború viharaiban a Markó utca magasságában el nem süllyedt. Egy évvel később kiemelték, helyreállították, majd ismét forgalomba állították. 1950-ben került a Balatoni Hajózási Vállalat (BHV) tulajdonába, s ekkor nevezték el Pajtásnak.

Az ötvenes évek elején korábban sohasem látott tömegek lepték el nyaranta a Balaton mindkét partját, hogy a magánvillákból átalakított vállalati üdülőkben pihenjék ki fáradalmaikat. A beutalókért valóságos versengés folyt. Azokban az időkben nehéz volt a Helkán, a Kelénen, a Csobáncon vagy a Tündén a Siófok-Füred útvonalon helyet kapni, a hajók alig győzték az utasokat szállítani. 1951-ben határozták el valakik "odafönt", hogy a Pajtást a Balatonra kell vezényelni. A BHV siófoki műhelyében átalakították a hajót: hat méterrel meghosszabbították a tetőt (a mentőcsónakokat a fedélzet fölött helyezték el), és az ablakokat kicserélték. Az átalakítás azonban nem vált a Pajtás előnyére, ráadásul az alapvető stabilitási követelményeket sem vették figyelembe.

A vállalat vezetői 1952 márciusában kérték a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumtól (KPM-től), hogy több más hajóval egyetemben, a megnövekedett személyforgalomra való tekintettel, a Pajtás utasbefogadó képességét 180-ról 220-ra növelje. (Eredetileg 150 fő volt.) 1952. április 25-én a KPM hozzájárult a 20-szal való növeléshez. Az üzemképességi szemlén az illetékes hajózási hatóság még apró változtatásokra hívta fel a figyelmet, de stabilitáspróbát sem akkor, sem a forgalomba állítás után - amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a hajó látványosan billeg és düledezik - senki sem rendelt el!

Egy hivatalos jelentés azonban - amelyet Horvai Árpád gépészmérnök (hajómérnök) bányászott elő a nyolcvanas években - 1954. július 10-i keltezéssel beszámol az akkori állapotokról: "Attól kezdve, hogy a Pajtás a Balatonon utasforgalmat bonyolított le - olvashatjuk -, a balatoni hajósok szinte kivétel nélkül beszélni kezdtek arról, hogy a hajó nem üzembiztos, labilis. A hajó labilitásáról tudott a BHV műszaki osztályának vezetője, Zsirai József is. (...) Állítása szerint azért nem intézkedett, mert arra gondolt, hogy rövid időn belül nagyobb hajókat állítanak be a balatoni forgalomba, és akkor a Pajtás csavargőzöst kivonják a forgalomból."

A kihallgatott tanúk közül többen elmondták, hogy nem érte őket váratlanul a hajó katasztrófája. Egyesek figyelmeztették is a Pajtás kapitányát, Heisz Pált, hogy egyszer majd felborul a hajóval. Javasolták neki, hogy a labilitást tegye szóvá. Nem tudjuk, hogy megfogadta-e a tanácsot, vagy inkább hallgatott, mert féltette az állását. Vagy úgy gondolta, a felelősség nem az ő vállán nyugszik? A kapitány ma már nem él. Mindenesetre néhány nappal a hajó kiemelése után elvégezték azt a stabilitáspróbát, amit sokkal korábban kellett volna. Tizenegy (!) személy, adott jelzésre, a hajó egyik oldaláról a másik oldalára futott, ezután pedig vissza; s ezt még kétszer megismételték, mindig a dőlés irányában. Harmadik kísérletre már abba kellett hagyni, mert különben felborult volna a hajó.

Kövessük most végig a szerencsétlenül járt Pajtás gőzös útját a tragikus pillanatig. Vasárnap volt, szép tavaszi idő. A hajó száz utassal a fedélzetén hagyta el a siófoki kikötőt, s 11 óra 30 perckor érkezett Balatonfüredre. A hajó a füredi móló keleti részén kötött ki, orrával a Tagore sétány felé. A száz utasból 14-en maradtak a hajón. Ezt Germán Gyula matróz jelentette Heisz Pálnak azzal együtt, hogy a Tihanyba induló utasok száma 178.

Adjuk át a szót a kapitánynak, aki az elkövetkező percekre így emlékezett:

"Végignéztem a hajón és láttam, hogy a fedélzeten sok ember van, vagyis ezen részére több személy nemigen szállhatott volna fel, mivel az emberek már zsúfolásig voltak... Úgy láttam, hogy arányosan vannak elosztva... A hajó lassú tempóban elindult a kikötő északi partja felé. Időközben, az elindulás után közvetlenül, a hajó kormányosa, Steiner János is bejött a fülkébe, [de] a kormány továbbra is az én kezemben volt. Az indulás pillanatában a hajót kissé kiemeltem, hogy ne ütődjék neki a partnak. Megvártam, hogy a vége hagyja el a mólót, és ekkor kezdtem meg a kormány jobbra tekerését. A kormányt félig tekertem el jobbra, amit a kormány-jelzőkészüléken ellenőriztem. Az elindulás alkalmával semmi rendellenességet nem észleltem, a hajó a megszokott ingással indult ki a kikötőből. Miután a kormányt félig jobbra tekertem, a hajó túlzottan jobbra dőlt. Hogy az ingást kiküszöböljem és a hajót egyensúlyba hozzam, a kormányossal közösen visszatekertem egy negyed fordulattal, vagyis az eredeti kormányállás felére. Ezen idő alatt a hajó a bal oldalára fordult. Vártam, hogy a bal oldali ingásból visszaáll, és kiküszöbölődik az ingás, azonban ez nem állt be, hanem a hajó eldőlt a bal oldalára."

A szerencsétlenség úgy maradt meg az emberekben, hogy a hajó felborulásában egy vitorlásverseny volt a ludas, merthogy az utasok a látvány miatt a gőzös egyik oldalára furakodtak. Ezzel szemben több tanú is állította: az emberek olyan sűrűn álltak, hogy képtelenek lettek volna bármiféle mozgásra.

Kálnai Attila maga is hajóvezető, 1954-ben gyakorló hajós, folyamőrtiszt fényképen örökítette meg a borulás pillanatát és a mentés egyes fázisait. Szavakkal így idézte fel a szomorú vasárnapot:

- A Tagore sétányról láttam, hogy a Pajtás a füredi mólótól indulni készül. Feltűnő volt, hogy az indulás pillanatában a hajó balra dőlt, és szinte a móló dörzsfáinak támaszkodott úgy, hogy mintegy 40-50 centiméter mélységben láthatóvá vált a merülési szint alatti hajótest. Ekkor már olyan érzésem volt, hogy a hajó nem fogja kibírni a megfordulásnál fellépő centrifugális hatást, és felborul, ezért nyúltam a fényképezőgéphez.

A fordulás megkezdésekor a hajó fara nagyobb, az orra kisebb sugarú körön fordul meg. Erre mondják, hogy a hajó fara "esik". A kormánykihajtás pillanatában a lapátnyomás másik iránya megdönti a hajót a fordulási (belső) oldal felé (ekkor következett be a hajóvezető által beismert túlzott kormányvisszavétel). Később, amikor a hajó már beállt a fordulási körbe, súlypontjában centrifugális erő keletkezett, amely a bemerült hajótest ellenállása miatt kifelé döntötte a hajót.

(Ezt fokozta a hajóvezető is, amikor a kormányt hirtelen ebbe az irányba visszavette.) Ekkor már a magas súlyponttal rendelkező hajó, amelynek dőlését fokozta a fedélzeten tartózkodó tömeg tehetetlenségi nyomatéka is, nem tudott egyensúlyi helyzetébe viszszabillenni. A Pajtás bal oldalára dőlve süllyedt el a körülbelül 3,5-4 méteres vízben. A borulást követően azonnal megindult a mentés, hiszen a vitorlásversenyen részt vevő versenyzők és a kísérő motorosok karnyújtásnyira voltak.

A balatoni utasforgalom könnyítésére építették 1952-ben a kétemeletes Beloiannisz motorost, amelynek már a nevétől is kiütést kaptak a balatoni emberek. Arra viszont jó volt, hogy tömegeket szállítson, 1954. május 30-án pedig történetesen balatonfüredi kisiskolásokat. Amikor a Pajtás felborult, a Beloiannisz még a közelben volt, pánikot okozva, mert a szülők azt hitték, ezt a hajót érte baleset.

Kálnai Attilának szerencséje volt: az ő fényképezőgépéből nem húzták ki a filmet, ugyanis a tragédia után hamarosan az ÁVH és a rendőrség emberei jelentek meg a helyszínen, és igyekeztek a dokumentumokat eltüntetni. A környéket lezárták, senkit sem engedtek a móló közelébe. Fényképezett egy Hajdú István nevű vitorlásversenyző is, aki a mentésben részt vett. Két fordulót tett meg, de utána elkergették a rendőrök. Beszélnek egy ismeretlen katonatisztről, aki a történtek láttán belevetette magát a vízbe, sikerült is valakit a partra vonszolnia, aztán újra visszaúszott, megint megmentett valakit, harmadszor is fordult, de akkor már a saját életet sem tudta megmenteni. Menyasszonya hiába várta a parton.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #177 ) 2011-06-19 07:59:39
Privát üzenet
skóciai Tay - bridge

A hidat a neves vasúti mérnök Sir Thomas Bouch tervezte egy rácsos híd volt kombinált anyagból, kovácsolt és öntött vasból készült. 1879 dec 28-án a Baufort-skála szerinti 10-11-es szélvihar
a középső legmagasabb oszlopokat széttépte.
Pontosan nem ismerjük az áldozatok számát 75-79 közötti volt. A hídon átutazott egyszer Viktória királynő is amikor Thomas Boucht lovaggá ütötte Balmoralban. A szállítmányt vontató mozdony egy NBR 224-es megúszta a katasztrófát és felújítás után újra munkába állt a babonás mozdony vezetők azonban nem merték használni. The Diver azaz A Búvár néven emlegették.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #176 ) 2011-06-19 07:57:33
Privát üzenet
2002. szept. 10 Rajdhani Expresskisiklott a Rafiganj és Gaia közti hídon.


A híd elöregedett, abból távtartók és különféle lemezek hullottak le. A lakosság, pedig elhordta azokat. A vasútért felelős köztisztviselők, pedig nem törődtek vele. A híd összeomlásáért a Naxalites maoista terrorszervezet ugyan vállalta a felelősséget azonban az Indiában működő csoport, soha nem követett el vasúti merényleteket. 18 kocsiból 15 kisiklott, több a száraz folyómederbe zuhant. A mentést nehezítette egy felhőszakadás, amely a rossz utakat sártengerré változtatta, a száraz folyómederben levő kocsikba szorult embereket nem tudták kimenteni az odaérő árhullám előtt, így sokan bennrekedtek a szerelvényben.
A katasztrófában 130 ember vesztette életét.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #175 ) 2011-06-19 07:55:30
Privát üzenet
Kinzua híd



A kecskelábú hidat 1882-ben építették, két évig a világ legmagasabb ilyen hídjaként, mint a világ 8. csodáját tartották számon. 1900-ban lebontották, és acélból újjáépítették. 1959 volt rajta vasúti forgalom. 1963-ban eladták a Pennsylvánia államnak és 1963-tól a Nemzeti park része lett. 2002-ben restaurálni akarták, azonban egy F1-es erejű tornádó kb. 150 km/h sebességű széllökéseivel letarolta a korrodálódott szerkezetet.

A híd roncsai turista látványosságként és bemutatóként szolgál a természet erőinek prezentálására.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #174 ) 2011-06-18 17:51:43
Privát üzenet
Maccabiah-játékok 1997

A Mccabiah-játékokat 1932 óta rendezik, hogy megünnepeljék a cionista forradalmat, valamint azért, hogy bizonyítsák a világnak a zsidók egységét és ügyességét. Négyévente rendezik akár az olimpiát. A 15. játékokon a 1997. július 14-én az első cionista kongresszus 100. évfordulójára tették a Ramat Gan Stadionban. Több, mint 50. 000 résztvevő volt jelen több száz táncos, káprázatos hang és a fényeffektusokkal, élőben közvetítette az izraeli televízió. Ahogy a korábbi játékokban, egy ideiglenes gyaloghidat, építettek a közeli Yarkon folyón át, hogy a versenytársak azon keresztül vonuljanak be a stadionba a ceremónia alatt a folyó túloldalán lévő gyülekezési helyről. A hatos sorban bevonuló Ausztrál sportolók alatt a híd leszakadt 8 m zuhantak az 1. 6m -es vízbe.

Az akkori izraeli miniszterelnök úgy döntött, hogy nem állítják le a műsort. Miközben a stadionon kívül a mentés pillanatait közvetítették a stadionon belülről a táncot és a tűzijátékot. A televízió hol az egyik hol a másik helyszínt mutatta.

Négy sportoló a zuhanáskor három, pedig a zuhanás után egy ismeretlen fertőzés támadta meg a légzőrendszerüket. Másnap reggelre 7 sportoló került kritikus állapotba.
Először mérgezésre gyanakodtak - kiderült, hogy 36 órával a híd összeomlását megelőzően szúnyogirtóolaj és kerozin keverékét permetezték a folyóba, hogy elpusztítsák az élősködőket. Azonban ilyen anyagot nem találtak a sportolók szervezetében.
Végül is egy, mint Pseudallescheria boydii nevű gombát azonosítottak. A gomba, rendszerint halálos kimenetelű, fertőzést okoz az embereknél, elszaporodtak a tüdőben, ami tüdőgyulladást és sejtelhalást idézett elő. A mikrobák, okozta fertőzés gyakran átterjedt az agyra, vesére, szívre, és a pajzsmirigyre.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #173 ) 2011-06-18 17:48:48
Privát üzenet
St. Voorbode német gőzhajó felrobbanása 1944

A holland Voorbode nevű hajó egy vonóhálós halászhajó volt amelyet a németek koboztak el háborús célokra a II. világháborúban.
Útban a norvég Kirkenes felé amely a villámháború egyik fő támaszpontja volt a innen szálltak fel a Luftwaffe JG5 Eismeer típusú vadászgépei. Azonban útközben mechanikai problémák merültek fel. Ezért a bergeni kikötőbe futott be javítás céljából. A 124 tonna rakománnyal és a hajó biztonsági mutatóival nem lett volna szabad behajózniuk a városba. Április 20-án reggel a hajó felrobbant, több száz méter magas vízoszlop keletkezett amely súlyos törmelékkel volt tele. A detonáció több hajót kidobott a partra, a Voorbode horgonyát a Sandviksfjellet nevű hegycsúcson találták meg 417m magasságban. A kikötő környezet a földdel vált egyenlővé, 160 ember halt meg 5000 váltak hajléktalanná. A németek próbálták eltitkolni az eseményt egyrészt mert nem tartották be a biztonsági előírásokat, másrészt e napon volt Hitler születésnapja és szabotázsra gyanakodtak.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #172 ) 2011-06-18 17:47:56
Privát üzenet
1919 január 15-én Boston

1919. január 15-én az évszakhoz képest meleg idő volt 46 Farenheit ami 8 Celsius foknak felel meg. A Purity Szeszipari Vállalat melaszt erjesztett egy nagy tartályban. Abban az időben az USA-ban a melasz volt az alap édesítőszer. Rumot és más alkohol tartalmú italok hatóanyagát, ezenkívül a lőszergyártásban használatos etil-alkoholt állítottak elő belőle. A tartály amiben tartották, erjesztették 15m magas és 27m széles volt. A hirtelen melegben a melasz erjedni kezdett a felgyülemlő széndioxid gáz szétvetette az amúgy előírásoknak nem megfelelő tartályt. Általában ezek a tartályok ereszteni szoktak ezért barna színűre festették őket, a szivárgó melaszt általában a lakosság szokta lopni.
Az erjedéskor keletkező gáz szét vetette a tartályt amelyből géppuska golyóként repültek ki a szegecsek. A szétrepülő 1/2 colos lemezdarabok lerombolták a közeli magasvasutat. A melasz 4-5 méter magasságban és kb. 50-60 km/h sebességgel hömpölygött az utcán.

A melasz minden útjába kerülőt elsodort 21 ember vesztette életét, számos ló pusztult el.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #171 ) 2011-06-18 17:46:32
Privát üzenet
1814 október 17 London a Saint Giles - "sörárvíz"

A Meux és Tsa. sörgyárnak London egyik főutcáján a Tottenham Court Road-on levő raktárában 610.000 literes tartályokban sört tároltak a tartály összeroskadt, és a dominó hatás elvén számos más tartályt összetört. Kb. 1.5 millió liter áradt ki a raktárból végig hömpölygött az utcán elsodort két házat, betört a nyomornegyed (amit rookerynek-varjútanyának hívtak) pincelakásaiba ahol 8 ember fulladt meg. A bíróság úgy döntött, hogy a katasztrófát - "Isten cselekedte". A parlament visszaadta a már befizetett söradót így a cég nem ment tönkre.

Az "Act of God" egy jogi fogalom az emberi irányításon kívüli eseményekre katasztrófákra.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #170 ) 2011-06-18 17:45:10
Privát üzenet
Yarmouth híd 1845 május 2

1845 május 2-án Nelson a híres bohóc bejelentette, hogy egy hordóban fog utazni a Bure folyón amit libák fognak vontatni. Rengeteg ember gyűlt össze rakparton akinek tetszett a mókás produkció. Ezért a rakpart mentén futva követte a tömeg a látványosságot, aztán elértek a lánchídig. A tömeg főként gyerekek felrohantak a hídra, hogy jobban lássák a nem mindennapi attrakciót. A lánchíd azonban nem bírta a terhelést az egy feszítő elszakadt, a 80m hosszú híd pedig a vízbe fordította a tömeget.
A korbeli adatok szerint 79- 80 áldozat fulladt az 5 méteres vízbe. Főként gyermekek. A part két oldaláról hajóval mentették az embereket.

Az alábbi weboldalon angol nyelven megtalálható a katasztrófa teljes leírása egy korabeli újságból.

http://www.gotts.org.uk/Yarmouth%20bridge.htm

A Rettenetes baleset
Cikk Norfolk Krónika és a Norwich Közlöny Május 10, 1845
Válasz erre

kvízcity 33 ( #169 ) 2011-06-18 17:43:55
Privát üzenet
Asthabula híd katasztrófa 1876 dec.29

Az Asthabula híd az első Hower-féle kovácsoltvas híd volt. A hidat 1863 és 1865 között építették Amasa Stone és Charles Collins tervei alapján.
Collins többször tiltakozott a híd megépítése miatt mondván túl kísérleti. A híd 159 méter hosszú volt. A tragédia napján a Pacific Expres-t két mozdony húzta, óriási hóvihar volt. A hídon derékig érő hó volt. Amikor az első mozdony a Socrates átért a túl oldalra a híd szerkezeti hiba miatt összeomlott az első vonat vezetője látta amint a mögötte levő Columbia mozdony és a rákötött 11 vagon a mélybe zuhan. Itt nem világos, hogy az első mozdony is belezuhant-e a völgyfolyóba vagy az összekötő kardán eltört, azonban a masiniszta kiugrott és megúszta egy bokatöréssel. A völgybe 21 (méter mély) zuhanó kocsik a bennük levő fűtő és világító testektől azonnal kigyulladtak. Az adatok szerint 159 utas volt a szerelvényen, azonban ennél többen lehettek. 92 áldozatot találtak 64 súlyosan megsérültek. A vonaton állítólag 2 millió dollár értékű aranyrúd is volt, amelyet a mai napig nem találtak meg.
Az áldozatok közt volt Phillip Bliss gospel és vallásos-dal író.

Collins az események után depresszióba eset és egy hónappal az eset után egy lőtt sebbel a fején találták szobájában. Máig tartja magát egy másik hipotézis is miszerint megölték. Stone két évvel később a bíróság elmarasztaló ítélete után lett öngyilkos.

Az áldozatoknak a Chestnut Grove Cemetery- (Gesztenyeliget temetőben) temették tömegsírba. Tőle pár yardra van Collins, állítólag a tömegsír kísértet járta hely, ahol többször megjelenik a híd működését engedélyező Collins szelleme, aki sírva ismételgeti: " Én sajnálom, nagyon sajnálom"
Válasz erre

kvízcity 33 ( #168 ) 2011-06-18 17:40:48
Privát üzenet
1966-os firenzei árvíz

Firenze Olaszország 1966. november 4-5. -200 áldozat! 700 Millió dollár kár Felbecsülhetetlen kár a műalkotásokban.

Az 1966. novemberi firenzei áradás felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat és más, igen ritka arc hív anyagokat semmisített meg; az esemény csak az alexandriai könyvtár 500-as pusztulásához mérhető.

Az Arno folyó Firenze közepén folyik keresztül. 1966. november 4-én egy egész napos szakadatlan esőt követően az Arno kilépett medréből, és elöntötte a várost. A víz autókat, döglött teheneket, bútort és egyéb hihetetlen dolgokat sodort magával, ahogy végighömpölygött az utcákon. Az árvíz betört a boltokba és az otthonokba. A város tízezer üzletéből hatezer megrongálódott, köztük a világhírű aranyművesboltok is. Évente több ezren keresik fel Galilei, Michelangelo és Machiavelli sírját a Santa Croce-bazilikában. Lenyűgözve állnak a reneszánsz óriások öröksége előtt, halkan sétálnak el kriptáik mellett. Miután az áradás otthonok ezreit mosta el, a Santa Croce a hajlék nélkül maradottak menhelye lett. A bazilika ad otthont reneszánsz mesterek, így például Giotto freskóinak, és Cimabue Keresztrefeszítésének: Ez a mestermű egyike azon kevés alkotásnak, amely az itáliai festészet atyjától, Giotto mesterétől Cimabuétól megmaradt. A 66-os áradás súlyosan megrongálta a művet: 70 százaléka megsemmisült. Végül helyreállították, de számos más műalkotás odaveszett. A firenzei múzeumok, könyvtárak, galériák olyan felbecsülhetetlen értékű kincseknek adtak otthont, mint Alessandro Scarlatti eredeti kézírásos zenedarabjai vagy Amerigo Vespucci eredeti iratai. Úgy becsülik, hogy 1966-ban csaknem kétmillió kötet került víz alá. Az ár nem kímélte a festészet gyöngyszemeit (mint például Botticelli remeke, a Szűz Mária megkoronázása), rajzokat, szobrokat, freskókat, vagy az olyan remekműveket, mint Lorenzo Ghiberti keresztelőkápolnájának ékességét, a Paradicsom kapuját, amelyet a víz leszakított és elsodort. Kazettáit szerencsére megtalálták, de súlyosan károsodtak.

A víz mellett az olaj is súlyosbította a bajokat. Amikor az árvíz betört a firenzei pincékbe, sok fűtőanyagtartályból kiszabadult az olaj, és a vízzel sűrű, undorító keveréket alkotott. Számos könyvet, festményt, kéziratot ez a ragacsos folyadék itatott át, és sokat közülük nem is lehetett megmenteni. Firenzében és környékén borzalmas volt a pusztítás. Majdnem 5000 kilométernyi út rongálódott meg, 12 000 gazdaság megsínylette az áradást, a városban 10 000 ház dőlt össze, 50 000 tehén veszett oda, 16000 mezőgazdasági munkagép, traktor, kombájn ment tönkre, 5000 család maradt otthon nélkül. A tehetetlen firenzei városvezetés hat egész napot várt, mire tisztító berendezéseket hozatott a városba. Ez alatt az emberek úgy szabadultak meg az olajos ragacstól, amely otthonaikat, munkahelyüket borította, ahogy éppen tudtak. A világot megrázták a Firenzében történtek, és egész Európából, illetve az Egyesült Államokból sokan utaztak oda, hogy a helyreállítási munkálatokban, a műkincsek, a könyvek, a kéziratok restaurálásában segédkezzenek. De sajnos a menthetetlen műkincsek száma még ilyen hősies hozzáállás mellett is megdöbbentően magas volt. Firenzében ma már magasabb szinten védekeznek az árvíz ellen, és az értékes műkincseket az épületek felsőbb szintjein tárolják.
Válasz erre

kvízcity 33 ( #167 ) 2011-06-18 17:37:57
Privát üzenet
Stava; Olaszország 1985

A zagy az érc kivonása után visszamaradt iszap, amit tározókban tárolnak. Stava fölött két, ilyen gáttal kialakított tározó is volt, az egyik 1961-ben, a másik 1970-ben épült egy fluoritbánya kiszolgálására. A fluorit puha ásvány, jellemzően színes üvegek, dísztárgyak készítéséhez használják föl. A stavai bánya igen termelékeny volt, folyamatos volt tehát a zagyutánpótlás. 1985. július 19-én 12: 23-kor mindkét gát átszakadt. Stava népszerű turistacélpontnak számított, különösen zsúfolt volt ebben az időszakban: hiszen a turisták ilyenkor visszatértek a városba, hogy az igen fontos déli étkezést megejtsék. A zagyfolyam, amely óránként 40 kilométeres sebességgel közeledett Stava felé, hatalmas volt: 30 méter magas és 45 méter széles. Minthogy ásványi maradékkal volt tele, a zagy jóval nehezebb volt, mint a sima víz, és ahogy az várható volt, jóval nagyobb kárt is okozott. A fák eltűntek, mintha csak valami óriási buldózer szántotta volna ki őket. Az áradat autókat kapott föl, és játékszerként dobálta őket. Épületek, amelyek talán útját állhatták volna a víznek, darabokra hullottak. A balszerencsések, akik az áradat útjába kerültek, úgy összepréselődtek, hogy némelyiknek még a nemét sem sikerült később meghatározni.

Stava megsemmisült, de az áradat még nem végzett. Felgyorsult 60 kilométeres sebességre, és az apró Tesoro nevű falu felé tartott, amely a közelben feküdt, a Stava folyó mentén. Nem kellett hozzá öt perc sem, máris odaért, s házakat, fákat, hidakat és életeket vitt magával.

A gátszakadás ügyében folytatott vizsgálat egy sor hanyagságra derített fényt mindkét tulajdonos részéről (a bánya 1982-ben gazdát cserélt);.A gát biztonságának megőrzése érdekében semmilyen intézkedés nem történt.
Sőt egy 2001 szeptemberében a svédországi, gallivare- i konferencián bemutatott felmérés azt is bizonyította, hogy a gátakon a tulajdonosok nem végezték el a legegyszerűbb rutinvizsgálatokat sem.
A tanulmány meg jegyzi: "Egyértelmű, hogy a stavai gátak tervei és kivitelezési gyakorlata ma nem lennének elfogadhatóak."!
Válasz erre


1 2 3 4 5 6 7 
FőoldalAdataimKvízKvíz RanglistaÜzenetekIsmerőseimKéptárFórum
E-mail cím:
Jelszó:        
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam

Kapcsolat: info@kvizcity33.hu
2008. Kvízcity33.hu. Minden jog fenntartva!
Polgári Kvízjáték oldal