FőoldalAdataimKvízKvíz RanglistaÜzenetekIsmerőseimKéptárFórum
E-mail cím:
Jelszó:        
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam
Nobel Békedíjasok
Ez a téma le van zárva!
1 2 

Numerramar ( #46 ) 2013-01-29 13:37:44
Privát üzenet
1961 Nobel-békedíjasa

HAMMARSKJÖLD

HAMMARSKJÖLD, Dag Hjalmar Agne Carl (Jönköping, 1905. 7. 29. -Ndola közelében, Észak-Rhodesia, 1961. 9. 18.) svéd politikus, 1953-1961-ig az ENSZ főtitkára. A Nobel-békedíjat halála után, 1961-ben kapta.

A filozófia és a közgazdaságtudományok doktora volt. 1933-ban rendkívüli egyetemi tanárnak nevezték ki Stockholmban. Az egyetemi katedrát azonban hamarosan felcserélte a közéleti tevékenységgel. 1930-1934 között a ~véd Munkanélküliek Bizottságának, 1935-ben pedig a Svéd Állami Banknak a titkára. 1936-1945 között a svéd kormány pénzügyi államtitkára volt. 1941-1948 között a Svéd Állami Bank igazgatóságának elnöke, 1946-1949-ig a svéd Külügyminisztérium pénzügyi tanácsadója volt. 1949-1951-ben ismét államtitkár, a Marshall-segély delegátusa és az Európai Tanács titkára volt. A svéd ENSZ-delegáció tagja lett az 1949-es közgyűlésen. Két évvel később, 1951-ben a svéd ENSZ-küldöttség vezetője, majd 1953-ban az ENSZ főtitkára lett. Abban az időben az USA befolyása az ENSZ-ben majdnem korlátlan volt.1960-tól szerepet vállalt a kongói konfliktus ügyében. Egyik
szorgalmazója volt - elsősorban az amerikai és nyugat-európai törekvések érdekében - az ENSZ-csapatok Kongóba küldésének. Eddig kiderítetlen ok miatt bekövetkezett repülőszerencsétlenség során halálát is Afrikában, a kongói határ közelében lelte.

Válasz erre

Numerramar ( #45 ) 2013-01-29 12:29:38
Privát üzenet
1960 Nobel-békedíjasa

LUTHULI

LUTHULI, Albert John (Dél-Rhodesia, 1898. - Stanger, 1967. 7.21.) dél-afrikai politikus, a Dél-afrikai Unió Afrikai Nemzeti Kongresszus Pártjának elnöke. Az 1960-as Nobel-békedíjat 1961-ben kapta.

A zuluk abasemakolvenitri törzséből származik. Családja 1906-ban a Natal (Dél-afrikai Unió) tartományban levő, Stangerben működő Umvoti misszióhoz költözött. 1914-ig a helyi missziós iskola növendéke volt, majd ugyanott tanító tizenhét éves korától kezdve. 1935-ben törzse főnökévé választották. 1944-től tagja az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnevezésű, a négerek felszabadításáért küzdő néger pártnak. Tanítói állását a dél-afrikai fajüldöző kormány rendeletére 1952-ben elvesztette. Ezt követően az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöki tisztségét töltötte be. A szervezet betiltásakor, 1960-ban letartóztatták. Kiszabadulása után falujába vonult vissza. Összejöveteleken és nyilvános gyűléseken nem vehetett részt. Bár a fajüldöző kormány engedélyezte számára a Nobel-békedíj személyes átvételét, kötelezte, hogy tíz napon belül haza kell térnie Oslóból.
Válasz erre

Numerramar ( #44 ) 2013-01-29 12:20:12
Privát üzenet
1959 Nobel-békedíjasa

NOEL-BAKER, Philip lord (London, 1889. 11. 1. - Uo., 1982. 10. 8.) angol munkáspárti politikus. A Nobel-békedíjat 1959-ben kapta.

Tanulmányait Cambridge-ben és Oxfordban végezte. A Ruskin College vezetője lett. 1910-ben ösztöndíjat kapott a nemzetközi jog tanulmányozására. 1914-ben a Quaker-alapítvány angliai egészségügyi szolgálatát szervezte meg és vezette. 1915-ben Olaszországban brit tábori kórházat szervezett. A versailles-i béketárgyalások idején - V. C. of Chelwood munkatársa és tanácsadója. Később - F. Nansen közvetlen munkatársa lett, és részt vett a menekültügyi segélyszervezet kiépítésében. 1922-1924 között a népszövetségi brit delegáció titkára, majd fél évtizedig (1924-1929) a londoni egyetem nemzetközi jogi tanszékét vezette. Munkáspárti jelöltként bejutott a parlamentbe. Az 1931-1933-as leszerelési konferencián Henderson brit külügyminiszter munkatársa; 1937-től tagja volt a brit Munkáspárt Központi Végrehajtó Bizottságának. A harmincas évek második felében a Munkáspárt azon politikusai közé tartozott, akik felhívták a figyelmet a fasizmus veszélyeire. 1945-ben a munkáspárti kormány külügyi államminisztere lett. Volt légügyi államtitkár, tanácsadó és szakértő. A tőkés kézen levő fegyvergyárak konkurenciaharcában látta a leszerelés legnagyobb akadályát. Tevékenyen részt vett a Quaker-alapítvány segélyakcióiban. 1912-ben, 1920-ban és 1924-ben az angol Olimpiai Bizottság tagja (l920-ban és 1924-ben az olimpiai csapat kapitánya); 1952-től a brit olimpiai csapat vezetője. 1964-től a Munkáspárt parlamenti külügyi csoportjának vezetője. A Munkáspárt leszerelési ügyekkel foglalkozó szakértője.
Válasz erre

Numerramar ( #43 ) 2013-01-29 12:01:04
Privát üzenet
1958 Nobel-békedíjasa

PIRE

PIRE, Georges (Dinant, 1910.2. 10. - Löwen, 1969. 1. 30.) belga dominikánus szerzetes, a l'Europe du Coeur au Service du Monde menekültügyi segély szervezet vezetője. A Nobel-. békedíjat 1958-ban kapta.

Szülővárosában végezte középiskoláit. Érettségi után filozófiát tanult, majd 1928 végén belépett a dominikánus rendbe. 1932-1936 között Rómában doktori címet szerzett. Később a leuweni egyetemen tanított. 1938-ban két jótékonysági szervezetet alapított. Az egyik a Service d'Entr' Aide Familiale, a másik a Stations de pleine Aire. Az ideiglenes barakk- és sátortábor-szervezet a második világháború idején mintegy kétezer elhagyott, árva és veszélyeztetett területen lakó gyermeknek adott menedéket. A második világháború idején résztvett az ellenállásban. Érdemeiért magas belga kitüntetéseket kapott. 1949-ben végigjárta az ausztriai menekülttáborokat, ahol akkoriban még hatvanezer, zömmel kelet-európai és hazájába visszatérni nem akaró (elsősorban kisebb-nagyobb háborús bűn miatt) menekült élt. Megsegítésükre megszervezte az ún. Sponsorship-mozgalmat, és rövid idő alatt tizenötezer olyan "keresztszülőt" talált a nyugat-európai országokban, akik egy-egy hontalan "keresztfiút" vállaltak és segélyeztek. 1955-ben újabb akcióba kezdett. Európai-falu néven a nagy nyugat-európai városok peremén (pl. Aachen mellett) "menekültfalvakat" (lágereket) szervezett. Szervezete ma is működik Belgiumban, de jelentősége egyre csökken. A hidegháború korszakában az amerikai külügyminisztérium is kihasználta kezdeményezéseit, mert propagandalehetőségeket látott a szervezet tevékenységében.
Válasz erre

Numerramar ( #42 ) 2013-01-29 11:29:31
Privát üzenet
1957 Nobel-békedíjasa

PEARSON, Lester Bowles (Toronto, 1897.4. 23.Rockliff, Ottawa mellett, 1972. 12. 27.) kanadai politikus. A Nobel-békedíjat 1957-ben kapta. .

Lelkész fia volt. Közép- és főiskolai tanulmányait Torontóban és Hamiltonban végezte. Tanulmányai befejezése után történelmet tanított a torontói egyetemen, majd külügyi szolgálatba lépett. 1928-1935-ig első titkár volt a Külügyminisztériumban, 1933-1941-ig Kanada londoni nagykövetségén volt tisztviselő. 1942-ben a washingtoni nagykövetség jogtanácsosává nevezték ki. 1944-ben ugyanott rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter lett. 1946-ban visszatért Kanadába, és ismét a Külügyminisztériumban dolgozott. Az ENSZ megalakulása után Kanada ENSZ-megbízottja lett, s számos ENSZ-bizottságban dolgozott. 1951-1952-ben a NATO Tanács elnöke, 1963 áprilisától 1968-ig Kanada miniszterelnöke volt. 1955- ben jelent meg Democracy in World Politics -Demokrácia a világpolitikában- 1959-ben pedig a Diplomacy in the Nuclear Age -Diplomácia a nukleáris korban- c. könyve
Válasz erre

Numerramar ( #41 ) 2012-10-08 17:24:26
Privát üzenet
1953. Nobel Békedíjasa

MARSHALL, George Catlett (Uniontown, Pennsylvania, 1880. 12. 31. - Washington, 1959. 10. 16.) amerikai tábornok, volt amerikai külügy- és hadügyminiszter, az amerikai Vöröskereszt elnöke, a második világháború utáni újjáépítési segély terv, az ún. Marshall-terv névadója. A Nobel-békedíjat 1953-ban kapta.

1897-1901 között a virginiai katonai akadémia növendéke. 1939-1945-ig az amerikai hadsereg vezérkari főnöke volt. A második világháború idején a legfontosabb nemzetközi konferenciákon vett részt. 1945-1947 között az USA kínai követe; 1947-1949-ig az USA külügyminisztere volt. Tevékenyen részt vett az NSZK létrehozásában. Minden kezdeményezést, mely az amerikai-szovjet viszony rendezését szolgálhatta volna, elutasított. 1950-1951-ben hadügyminiszter volt. A Nobel­békedíj Bizottság értékelése szerint legnagyobb érdeme a második világháború utáni amerikai segélyprogram szervezése. A Marshall-terv 16 európai ország és az angol-amerikai-francia megszállás alatt levő 3 német zóna (Trizonia) háborús kárainak felszámolását és a termelés újraindításának segélyezését jelentette. A segélyprogram burkolt célja azonban az volt, hogy az azt elfogadó államokat az amerikai politika érdekkörébe vonja. Marshall a béke megtartása eszközének az ENSZ-et tartotta, de H. Truman külügyminisztereként egyike volt azoknak a felelős amerikai politikusoknak, akik a XX. sz. közepén, hatalmi érdekektől vezérelve, a "hidegháborút" megteremtették.
Válasz erre

Törölt bejegyzés ( #40 ) 2012-10-08 17:14:16
Törölve
Numerramar ( #39 ) 2012-10-08 14:43:48
Privát üzenet
1952. Nobel Békedíjasa

SCHWEITZER, Albert (Keysersberg, Elzász, 1875. 1. 14. ­Lambaréné, 1965. 9. 4.) orvos, teológus, zenetudós, humanista filozófus. Az 1952-es Nobel-békedíjat 1953-ban kapta.

Apja protestáns lelkész volt. Középiskoláit Mühlhausenben végezte. Orgonatanulmányait szintén ott kezdte, majd Strasbourgban és Párizsban folytatta. Közben a strasbourgi egyetemen teológiát és filozófiát tanult 1893-1898-ig. 1902-ben a teológia magántanára, majd 1903-1906 között a strasbourgi Tamás-alapítvány igazgatója. Közben orvosi stúdiumokat is folytatott 1905-1911 között. 1912 óta kisebb megszakításokkal a Kongó-vidéken, Lambarénéban orvos-misszionárius volt, kórházat alapított, melynek költségeit írói és orgonaművészi jövedelméből fedezte. 1894-től szerepelt a strasbourgi Bach­hangversenyeken, s érdeklődött a Bach-kutatások iránt. 1906-ban részt vett a Bach Társaság megalapításában Párizsban, és ott is népszerű előadója lett Bach orgonaműveinek. Főműve Bach monográfiája: J. S. Bach, le musicien poéte (1905) -Bach, a zeneköltő-, melyben elsőként elemezte Bach zenei nyelvének szimbolizmusát. Jelentős az orgona reformjára vonatkozó műve is: Kultúrfilozófiai és teológiai műveket is írt. Összefüggő, logikus, tágabb értelemben filozófiai, ellentmondásoktól mentes gondolati rendszert nem kapunk Schweitzertől-től, aki a világot érthetetlennek és titokzatosnak, századunkat az emberiség szellemi hanyatlása korszakának tartotta. Ellenjavaslatul kivonult a romlásnak induló világból a lambarénéi missziós kórház emberbaráti intézményébe, mely azonban a maga egyediségében nem lehetett alkalmas a társadalmi bajok orvoslására. Schweitzer nem kereste a felismert problémák szociális gyökereit, a gyarmatosítással kapcsolatos észrevételei és javaslatai olykor naivnak tűnnek. Teológus is volt, s a vallásos elkötelezettség és a gondolkodás racionalizmusának összebékítésére törekedett. Emberi magatartása, írásainak humánus elkötelezettsége egyedi és tiszteletre méltó,
Válasz erre

Numerramar ( #38 ) 2012-10-08 14:25:14
Privát üzenet
1951. Nobel Békedíjasa

JOUHAUX, Léon (Párizs, 1879. 7. 1. - Uo., 1954.4. 28.) francia szakszervezeti vezető. A Nobel-békedíjat 1951-ben kapta.


Aubervilliers-i gyufagyári munkás fia. Iskolai tanulmányait korán félbe kellett hagynia. Tizenhat éves korában gyufagyári munkás lett ő is, s ezzel egy időben kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalmi munkába. Minden szakszervezeti megmozdulásban részt vett. Különböző szakszervezeti tisztségek után, 1909-ben a CGT (Általános Munkásszövetség) főtitkárává választották. Ebben a tisztségében egészen 1947-ig maradt, amikor is a CGT-ből a jobboldali szindikalisták kiváltak, és Jouhaux vezetésével megalakították a Force Ouvriére (Munkáserő) nevű szervezetet. Jouhaux lett a szakadár szervezet elnöke. Politikai magatartását illetően, 1914 előtt élesen antimilitarista, 1914 után honvédő, félhivatalos kormányposztot is betöltött; 1915-től a szélsőséges soviniszták ellen lépett fel, de győzelempárti volt, és a nemzetközi munkáskapcsolatokat sem utasította el olyan élesen, mint az angol és amerikai szakszervezeti vezetők. 1919-ben a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség alelnökévé választották. Ettől kezdve folyamatosan vezetői tisztségeket töltött be a nemzetközi szervezetben. 1920-ban tagja volt a Népszövetségbe akkreditált francia küldöttségnek. 1924-ben a Francia Nemzetgazdasági Tanács alelnökeként tevékenykedett. 1946-tól tagja a Francia Alkotmányos Gazdasági Tanácsnak. A vichy-i kormány 1943-ban letartóztatta, és Németországba deportálták fasizmusellenessége miatt, s 1945-ig különböző koncentrációs táborokban raboskodott. 1945-ben, szabadulása után a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke lett. A második világháború után, 1946-ban tagja lett a francia ENSZ-küldöttségnek, majd a CGT-ből történt kiválás után a Szabad Szakszervezetek Internacionáléjának lett az elnöke.
Válasz erre

Numerramar ( #37 ) 2012-10-08 13:28:34
Privát üzenet
1950. Nobel Békedíjasa

BUNCHE, Ralph Johnson (Detroit, 1904. 8. 7. - New York, 1971. 12.9.) amerikai néger politikus, a cambridge-i (Massachusetts) Harvard egyetem tanára. A Nobel-békedíjat
1950-ben kapta.

Iskoláit Detroitban, Albuquerque-ben (Új-Mexikó), Los Angelesben végezte és a Harvard egyetemen fejezte be. 1925- 1927-ben a California egyetemen a társadalomtudományi tanszék adjunktusa volt, majd 1928-ban a Howard egyetemen (néger egyetem) lett docens, 1930-ban pedig professzor. A második világháború idején a felderítő szolgálat tanácsadója volt; 1944-ben külügyi szolgálatba lépett. 1946-ban az ENSZ Gyámsági Tanácsának lett a munkatársa, később az igazgatója, majd az ENSZ főtitkárhelyettese. Közéleti szereplései mellett antropológiával, néprajzzal és az imperialista gyarmatosítás kérdéseivel foglalkozott. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a faji megkülönböztetés ellen és a béke megóvásáért. Közéleti szereplésének legeredményesebb szakasza az 1948 őszétől 1949 augusztusáig terjedő idő, mikor a palesztinai válság megoldásán fáradozott, s az ENSZ megbízottjaként igyekezett a közel-keleti békét helyreállítani. 1957-ben az ENSZ különleges politikai ügyekkel foglalkozó főtitkárhelyettesévé választották.


Művei: World of Race (1937) (A fajok világa); An American Dilemma (1944) (Egy amerikai dilemma).

Válasz erre

Numerramar ( #36 ) 2012-10-08 12:42:45
Privát üzenet
1949. Nobel Békedíjasa

BOYD-ORR of Brechin, Lord John (Kilmarus, 1880.9.23. - London, 1971.) angol tudós, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO - Food and Agriculture Org.) 1945-től 1948-ig vezérigazgatója, a Nemzetközi Béketanács és a Békeszervezetek Világszövetségének elnöke. A Nobel­békedíjat 1949-ben kapta.

A glasgow-i egyetemen tanult művészettörténetet, majd később orvostudományt. Érdeklődése kiterjedt a mezőgazdaságra és az élelmezéstudományra. 1930-ban megalapította a Nutrition Abstracts and Review c. folyóiratot. A gyermekek táplálkozásának és egészségügyi gondozásának a megjavítását szorgalmazta. Nevéhez fűződik az ún. iskolai tejakció meg- szervezése. Egyik első kezdeményezője volt az ásványvizek felhasználásának. Úttörő munkásságát 1935-ben megjelent Food, Health and Income (Élelmezés, egészség és jövedelem) c. alapvető művében fogalmazta meg. Az első világháború idején a Brit Királyi Hadsereg egészségügyi szolgálatánál tevékenykedett. A háború után folytatta a mezőgazdasági termelés fokozását szorgalmazó munkásságát. 1935-től az aberdeeni egyetem tanára. 1942-1945 között a skót kormány mezőgazdasági szaktanácsadója. Egyetemi katedráját 1945-ben parlamenti tevékenységgel cserélte fel. 1945-1948 között a FAO vezérigazgatója volt. 1961-ben a jeruzsálemi Művészeti és Tudományos Világakadémián elnökölt.

Válasz erre

Numerramar ( #35 ) 2012-10-08 11:27:04
Privát üzenet
1947. Nobel Békedíjasa

QUAKER-SZERVEZET, (The Friends' Service Council) London és Washington. A Nobel-békedíjat 1947-ben kapta.

Vallási szervezet, protestáns felekezet. Követői a "Barátok Társaságának" is nevezik magukat. Alapítójuk G. Fox (1624-1691), aki 1647-ben alapította az angol szervezetet. Nevüket Fox egy prédikációjából nyerték: "istent tisztelni és reszketni" (angol: to quake = reszketni). A világosság gyermekeinek is nevezik magukat, mert fő elvük szerint "isten világossága" mindenkiben benne van. Éppen ezért, közülük bárki hirdetheti az igét, a nők is. Hittételeik, teológiai iskoláik nincsenek. Nem fogadják el az esküt. Elleneznek mindenfajta háborút. Amerikai szervezetük 1672-ben jött létre, melyen belül szakadár csoportok is alakultak. Így 1827 -ben E. Hicks követői, 1845-ben J. Wilbur követői alakítottak külön szektát. Sok érdemet szereztek a rabszolgák felszabadítása terén. Segélyszervezetük világszerte ismert. Egyes számítások szerint kb. 200 ezer kvéker él ma, főleg Angliában és Amerikában; de Európa más országaiban, valamint Afrikában és Ázsiában is vannak csoportjaik. Angol békeszervezetük neve: The Friends' Service Council; székhelye: London. Az amerikaié: The American Friends' Service Committee; székhelye: Washington. Az 1960-1970-es évek óta mind az angol, mind az amerikai szervezet rendkívül aktív, általában a béke, különösen pedig a nukleáris leszerelés ügyében. A két szervezet fennállásának 300. évfordulójára közösen kapta a Nobel-díjat.
Válasz erre

Numerramar ( #34 ) 2012-10-08 11:02:18
Privát üzenet
1946. Nobel Békedíjasai

BALCH, Emily Greene (Boston, 1867. 1. 8. - Cambridge, 1961. 1. 9.) amerikai történelemtanárnő és szociológus. A Nobel-békedíjat 1946-ban kapta, megosztva, - J. R.
Mott -tal.

Tanulmányait Párizsban és Berlinben végezte. Berlinben a múlt század utolsó évtizedeiben divatos, ún. .katedraszocializmus" két jelentősebb képviselőjének, A. Wagnernek és G. Schmollernek volt a tanítványa. Emberbaráti tevékenykedésnek és a szociális reformok sürgetésének szentelte életét. Több szociális bizottságnak volt aktív tagja. Különösen érdekelte az amerikai bevándorlók helyzete, és tevékenyen részt vett a bevándorlási bizottság munkájában. A századforduló idején a szegény sorsú munkások részére fogyasztási és termelési társulásokat szervezett, azzal a céllal, hogy az alapvető létszükségleti cikkekhez a legkisebb keresetű munkások olcsóbban juthassanak hozzá. Cikkekben és nyilvános gyűléseken követelte a gyermekmunka ellenőrzését és a törvényileg szabályozott bérminimum bevezetését. Egy időben szocialistának nevezte magát, jóllehet a történelem marxista felfogását, Marx értéktöbblet-elméletét és az osztályharc szükségszerűségének tételét elvetette. Élete második felében a nemzetközi döntő­ bíráskodás kérdéseivel foglalkozott. E témáról az 1899-es és 1907-es hágai konferenciák kapcsán számos előadást tartott, és sok vitacikket írt. Az első világháború idején szembefordulta háború híveivel. Barátnőjével, - J. Addams-szal alapító tagja az 1915-ben alakult Nemzetközi Nőszövetség a Békéért és a Szabadságért elnevezésű szervezetnek. Lelkes híve volt az Angliában létrejött szüfrazsett mozgalomnak, amely az emancipációért harcolt. Számos nemzetközi konferencián fejtette ki nézeteit. Pártolta a Népszövetséget, de tiltakozott a Világkormány gondolata ellen. 1917-ben nyíltan ellenezte, hogy az USA belepjen a háborúba. A hitlerizmus uralomra jutása után tiltakozott az ellen, hogy az USA semleges álláspontot képvisel ez ügyben, s Roosevelt elnök közbelépését kérte. Az európai integráció gondolata foglalkoztatta, s cikkeket írt e témáról. Attól kezdve, hogy USA 1898-ban gyarmatosította a Fülöp-szigeteket, foglalkoztatta az imperializmus és a gyarmatosítás problematikája.

MOTT, John Raleigh (Livingston-Manor, New York, 1865. 5. 25. - Orlando, Florida, 1955. 1. 31.) a Keresztény Diákok Világszervezetének alapítója. A Nobel-békedíjat 1946-ban kapta, megosztva - E. Balch -csal.

Az észak-amerikai Cornell egyetemen végzett tanulmányai után, 1888 óta világméretű terveket dolgozott ki a nemzeti és a nemzetközi diákszervezetek egyesítéséről. Évekig az észak­amerikai keresztény diák és ifjúmunkás mozgalom vezetője. Az USA és Kanada úgyszólván minden egyetemét és kollégiumát szervezetének befolyása alá vonta. Aktivitásával az angol nyelvterület minden országára kiterjedő Szabad Diákszervezetek Külföldi Missziójának negyed századig volt a vezetője. A szervezethez az angolszász világ mintegy 300 ezer diákja csatlakozott. De voltak követői Hollandiában, Németországban, Skandináviában és más protestáns európai országokban is. Negyed századig vezette az általa alapított Keresztény Diákok Világszervezetét (300 ezer diák és professzor). A XIX. sz. végén átvette az YMCA (Young Men's Christian Association) vezetését is, amelybe a föld harminc országából toborzott szervezeteket. E diákmozgalom vezetésétől 1928-ban vált meg. A két világháború idején szociális eszméinek megfelelően munkálkodott. Emberbaráti mozgalmához a protestánsokon kívül számos katolikus, zsidó és egyéb szervezet is csatlakozott. A protestáns egyházak Genfben székelő Világtanácsának egyik alelnöke lett. -Th. W. Wilson amerikai elnök megbízásából tagja volt a mexikói békét előkészítő bizottságnak. A Vöröskereszt-misszió tagjaként a polgárháború idején a SZU-ban is járt. Világszerte sok egyetem hívta meg előadások tartására. Tíz ország tüntette ki a legtekintélyesebb érdemrendekkel. Alapító kiadója volt a Student World c. diák folyóiratnak.
Válasz erre

Numerramar ( #33 ) 2012-10-07 16:31:10
Privát üzenet
1945. Nobel Békedíjasa

HULL, Cordell(Overton County, Tennessee, 1871. 10. 2. - Bethesda, Maryland, 1955. 7. 23.) amerikai politikus, külügyminiszter. A Nobel-békedíjat 1945-ben kapta.

Cumberlandban végezte egyetemi tanulmányait. Ügyvédnek készült. Fiatalon bekapcsolódott a politikai életbe. Tennessee államban képviselővé választották. Részt vett az 1898-as spanyol-amerikai háborúban, és ezredesi rangot ért el. A század elején különböző külügyi jellegű megbízatásokat vállalt. A XX. századra megerősödött észak-amerikai imperializmus egyik aktív híve. Az első világháború idején egyik szervezője a Wilson-kormány gazdasági és pénzügyi politikájának. 1930-ban az USA Szenátusába választják. Tizenhat éven át a Demokrata Párt választási elnökségének tagja. Aktív elméleti közgazdász. 19l3-ban ő dolgozta ki az USA behozatali vámrendszerét. Már az első világháború idején szorgalmazta a nemzetközi kereskedelemben akkor meglevő diszkriminációk rendszerét. (Ez az angol monopóliumok ellen irányult elsősorban.) Roosevelt elnöksége idején külügyminiszterként közreműködött a SZU és az USA diplomáciai kapcsolatainak felvételében. Egyik szervezője az 1936-os Buenos Aires-i Amerika­ közi (pánamerikai) békekonferenciának. Hull célja az volt, hogy a 21 amerikai államot az USA gazdasági és politikai befolyása alatt egységes frontba kovácsolja. Politikai törekvéseinek gyakran hangoztatott vezérmotívuma volt, hogy a nemzetközi béke kérdését pártérdekektől mentes alapokra kell helyezni. A be nem avatkozás elvét vallotta az európai háborús konfliktus idején. A SZU megtámadása után gazdaságilag segítette a fasiszta Németország ellen harcoló országokat. Miután Japán megtámadta az USA-t, szorgalmazta a fasisztaellenes hatalmak szövetségét. 1942-ben ő írta alá az amerikai-szovjet együttműködési szerződést. 1943-ban a moszkvai négyhatalmi és a teheráni értekezleten vett részt. 1944-ben tiltakozott a háború befejezése után a Németország felosztás ára vonatkozó terv ellen. Tevékenyen közreműködött az ENSZ létrehozásának előkészítésében.
Válasz erre

Numerramar ( #32 ) 2012-10-07 16:04:42
Privát üzenet
1944. Nobel Békedíjasa

NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT (Comité Internatinal de la Croix-Rouge et la Ligue des Sociétés de la Croix-Rouge)­ H. Dunant svájci állampolgár kezdeményezésére 1863-ban alakult szervezet. A Nobel-békedíjat 1917-ben kapta azért a munkáért, melyet a hadifoglyok megsegítéséért és felkutatásáért végzett; 1944-ben - átadva 1945-ben - a második világháborúban kifejtett munkáért; 1963-ban a szervezet százéves fennállásának alkalmából.

NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT

HENRY DUNANT a Solferino emléke (1862) c. munkájában leírta a solferinói csatában szerzett tapasztalatait a sebesült és beteg katonák szenvedéseiről. Fáradozása nyomán 1863-ban, majd 1864-ben harminchat állam képviselői gyűltek össze, és megalkották a Genfi Egyezmény néven ismert nemzetközi megállapodást, amely a sebesült és beteg katonákkal való bánásmódot szabályozta, illetve igyekezett humánusabbá tenni. A megállapodás a többi között kimondta, hogy a háborúban a sebesültek nem tekinthetők ellenségnek. A szolgálatot végző személyzet, a kórházak és a betegszállító járművek semlegesek. Itt határozták el, hogy a szervezet megkülönböztető jele - a genfi kereszt - a vörös kereszt fehér mezőben. A szervezet megalakulása óta működik. A háborús sebesültek és a háború áldozatainak segélyezésén kívül támogatja a természeti csapások károsultjait is. Székhelye Genf. Ügyvezető és ügyintéző szerve a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, melynek tagjai svájci állampolgárok, tehát összetételében nem nemzetközi. Az első világháború után, 1919-ben alakult meg a Vöröskereszt Egyesületek Ligája, amely a különböző országok egyesületeinek nemzetközi szervezete. Feladata az összeköttetés biztosítása a különböző nemzeti szervezetek között. A szervezet legmagasabb szerve a Vöröskereszt Nemzetközi Értekezlete. Négyévenként ül össze. Ezen a tagállamok és a genfi egyezményeket aláíró államok képviseltetik magukat. A N. V. szabályzata kimondja, hogy a szervezet működését a pártatlanságnak, a semlegességnek és a függetlenségnek kell jellemeznie. A mozgalomhoz csatlakozva, Magyarországon 1881-ben alakult meg a szervezet, a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete néven. Az első világháború idején jótékonysági akciókat szervezett. A második világháború idején oroszellenes propagandát fejtett ki, s a frontra induló katonákat lelkesítette, szeretetcsomagokat gyűjtött. 1948-ban az újjászervezett Magyar Vöröskereszt az ápolónőképzés fejlesztéséért tett sokat. 1956 októberében a forradalmárokat támogatta a N. V. bevonásával. 1957-ben ismét újjászerveződött.
Válasz erre

Numerramar ( #31 ) 2012-10-07 15:47:20
Privát üzenet
1938. Nobel- Békedíjasa

NANSEN-HIVATAL (Nansen International Office for Refugees) A Nobel-békedíjat 1938-ban kapta.

NANSEN-HIVATAL


A hivatalt 1930-ban, - F NANSEN halála után hozták létre. 1931 áprilisától a Népszövetség égisze alatt folytatta azt a munkát, amelyet - F. Nansen kezdett el l921-ben, az első világháborús menekültek megsegítése érdekében. A hitlerizmus uralomra jutása után a németországi, majd az Anschluss után az ausztriai menekültek vették igénybe. - F. Nansen olyan feltételeket szándékozott teremteni, hogy a menekültek el tudják tartani önmagukat, ám a harmincas évek gazdasági válságának idején nagyon nehéz volt munkaalkalmat találni számukra. Az egyes nemzetek kormányai nem tudták biztosítani a menekültek munkába állítását, így jótékonysági magánszervezetek vállalták magukra segélyezésük feladatát. A Nansen Hivatal a nehéz körülmények ellenére is sikeres munkát végzett. Annak érdekében, hogy a menekültek törvényes védelmét biztosítani tudják akkor is, amikor a Nansen-Hivatal már nem működik, a Népszövetség 1933. október 28-án egyezményt készített, melyet különböző kormányokkal kívántak aláíratni, hogy a Nansen-útlevéllel biztosítsák a menekültek jogait. Ez a megegyezés mintául szolgált pl. 1938-ban a németországi menekültek státusának rendezésére. A hivatal 1938. december 31-ig működött a Népszövetség felügyeletével, ekkor tevékenységét beszüntették.
Válasz erre

Numerramar ( #30 ) 2012-10-07 15:22:04
Privát üzenet
1937. Nobel- Békedíjasa

Cecil of CHELWOOD, Viscount - Lord Edgar Algernon Robert Gascoyne Cecil (London, 1864.9. 14. - Tunbridgle Wells, 1958. 11. 24.) angol politikus és író. A Nobel-békedíjat 1937-ben kapta.

Apja 1886-tól 1892-ig Anglia miniszterelnöke volt. Őmaga Etonban és Oxfordban tanult. Politikai tevékenységét apja magántitkáraként kezdte, s ez jó diplomáciai iskola volt számára. 1899-ben ügyvéd lett, majd királyi tanácsos. 1906-tól 1910-ig konzervatív párti, majd 1911-1923-ig független konzervatív képviselő. Az első világháború idején blokádminiszter és külügyi államtitkár volt. A versailles-i béketárgyalások idején a Népszövetség jogi bizottságát vezette. Később fő tevékenységét a Népszövetségben folytatta. 1923-ban nemesi rangot kapott. 1926-1 927-ben a genfi leszerelési tanácskozásokon Anglia képviselőjeként meggyőződését és kormánya instrukcióit nem tudta összhangba hozni, ezért kilépett a Baldin-kormányból. Egy ideig Lord Grey-vel együtt a Népszövetség társelnöke volt, majd 1923-1945-ig elnöke. Mindvégig hű maradt a szövetség alapokmányához. 1946-ban részt vett a Népszövetség újjászervezésében, és az újjászerveződött ENSZ örökös tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. Önéletrajza ­ All the Way (Minden út )- 1949-ben jelent meg. -
Válasz erre

Numerramar ( #29 ) 2012-10-07 15:00:02
Privát üzenet
1936. Nobel- Békedíjasa

SAAVEDRA LAMAS

SAAVEDRA LAMAS, Carlos (Buenos Aires, 1878. 11. 1. - Uo., 1959. 5. 5.) argentin politikus, külügyminiszter. A Nobel-békedíjat 1936-ban kapta.

Jogot tanult szülővárosában, majd a nemzetközi jog professzora lett. Számos politikai tisztséget töltött be. 1915-ben igazságügy- és köznevelési miniszter lett. 1932-től 1938-ig külügyminiszter volt. Argentína képviseletében több latin-amerikai jogi konferencián vett részt. 1928-ban a munkaügyi kérdésekkel foglalkozó nemzetközi konferencia elnöke. 1932-től fáradhatatlanul tevékenykedik a háború elhárítása érdekében. Ennek eredményeként 1933 októberében hat dél-amerikai állam háborúellenes szerződést írt alá. A Bolívia és Paraguay közötti, ún. Gran Chacó-i háború idején (1932-1935) az ő elnökletével folytak a tárgyalások a megegyezésért. 1936-ban a Népszövetség elnökévé választották. A békéért folytatott tevékenységéért számos latin-amerikai és európai kormánytól kapott kitüntetést. Társadalomtudományi tanszékeken professzor, majd 1941-1 943-ig a Buenos Aires-i egyetem rektora. Közgazdaságtudományi, neveléstudományi, valamint az argentin és a nemzetközi joggal foglalkozó műveket írt. Legjelentősebb munkája: Por la Paz de las Américas (1937) (Amerika békéjéért).
Válasz erre

Numerramar ( #28 ) 2012-10-07 14:51:49
Privát üzenet
1935. Nobel- Békedíjasa

OSSIETZKY, Carl von (Hamburg, 1889. 10. 3. ­ Berlin, 1938.5.4.) német publicista. Az 1935-ös Nobel-békedíjat 1936-ban kapta.

Lengyel nemesi származású közalkalmazott fia. Egy ideig szülővárosában volt köztisztviselő, majd publicista lett. Már húszéves korában politikai költeményeket írt különböző liberális lapokba. Az első világháború után, amelyben frontkatonaként maga is részt vett, pacifista és köztársasági beállítottságának megfelelő lapok munkatársa volt, így a Nie wieder Krieg c. lapnak. Béketevékenységét a német béketársaság hamburgi helyi csoportjának elnökeként kezdte, majd 1920-ban e társaság központi irodájának titkára lett. Az ezt követő évben a Tagebuch és aMontag Morgen c. lapok közölték cikkeit. 1926-tól a Weltbühne c. haladó folyóirat munkatársa, majd főszerkesztője lett. Vezetésével a folyóirat harcosabbá vált, határozott küzdelmet vívott a demokráciáért, és békepolitikát követelt. Utolsó vezércikke 1933 februárjában jelent meg. Publicisztikai tevékenysége során rendkívül élesen tiltakozott Németország militarista hatalommá való újraszervezése és általában a német katonai szellem ellen. Emiatt 1931-ben hazaárulási pert indítottak ellene, és tizennyolc hónapi börtönbüntetésre ítélték, de két hónap letöltése után amnesztiával szabadult. 1933 januárjától éles harcban állt a nácizmussal. A Reichstag felgyújtásának éjszakáján (1933. február 27-28.) koncentrációs táborba hurcolták. Amikor Nobel-­békedíjjal tüntették ki, Hitler megtiltotta, hogy a díjat átvegye. A koncentrációs táborban a kíméletlen bánásmód miatt súlyosan megbetegedett. A nemzetközi közvélemény nyomására szabadon bocsátották, a koncentrációs táborból szanatóriumba vitték, de - nem sokkal ezután bekövetkezett haláláig - ott is házi őrizetben tartották.
Válasz erre

Numerramar ( #27 ) 2012-10-07 14:23:16
Privát üzenet
1934. Nobel- Békedíjasa

HENDERSON, Arthur(Glasgow, 1863. 9. 15. -London, 1935. 10. 20.) angol politikus. A Nobel-békedíjat 1934-ben kapta.

Fiatal korában vasöntödében dolgozott. Néhány éven át a newcastle-i városi tanács tagja, majd 1903-tól Darlington polgármestere. A Munkáspárt vezetőségi tagja volt. A párt parlamenti csoportját vezette az első világháború kitörése után, amikor az addigi elnök, R. MacDonald pacifista nézetei miatt kénytelen volt lemondani. Mint a párt jobboldali, reformista beállítottságú egyik vezetője, háborúpárti volt. 1915-1917 -ig a koalíciós kormány tagja. Tárca nélküli miniszterként a háborús kabinetben is részt vett. 1917 -ben Oroszországba utazott, és helyeselte a stockholmi tanácskozásokat. Kormánya nem támogatta elgondolásait, s így a stockholmi tanácskozások és a békekezdeményezések eltérő megítélése miatt kormány tagságáról lemondott. A későbbiekben támogatta a Munkáspártnak azt a döntését, hogy a párthoz tartozó képviselők lépjenek ki a kormányból, és következetes munkáspárti politikai platformért harcoljanak. Ez az állásfoglalása az 1918-as decemberi általános választásokon képviselői mandátumába került. Hasonló volt a helyzet az 1922-es és az 1923-as választásokon is, de a pótválasztások során mindhárom esetben bekerült az alsóházba. R. MacDonald kormányában belügyminiszter volt. 1929-1931-ig a munkáspárti kormányban külügyminiszter, a leszerelési konferencia egyik szorgalmazója, de az 1931-es nemzeti kormány megalakulásakor ellenzékbe vonult. 1931- 1935-ben a Munkáspárt elnöke volt. Részt vett a Népszövetség megalakításának munkájában, és támogatta tevékenységét. 1932-1933-ban a genfi leszerelési konferencia elnöke volt. A Szocialista Munkás Internacionálé megalakulásában, tevékenységében jelentős szerepet játszott.
Válasz erre

Numerramar ( #26 ) 2012-02-24 17:31:25
Privát üzenet
1933 Nobel- Békedíjasa

ANGELL, Sir Norman Lane (Ralph Norman Angel Lane; Holbeach, 1874. 12. 26. - Croydon, Surrey, 1967. 10. 7.) angol író, publicista. Az 1933-as Nobel-békedíjat 1934-ben kapta.

Kereskedelmi pályára készült, tanulmányait Franciaországban, Angliában és Svájcban folytatta, majd egy ideig az USA nyugati részén élt; volt cowboy, farmer és tanító. Bejárta Mexikót és Közép-Amerikát, majd Angliában és Franciaországban folytatott újságírói tevékenységet. 1904 és 1912 között a Daily Mail európai kiadásának szerkesztője volt. Tudósított a Dreyfus-perről éppúgy, mint a spanyol-amerikai vagy a búr háborúról. 1910-ben a sovinisztaellenes érzelmeiről már akkor közismert szerző The Great Illusion c. könyvével, melyet Kunfi Zsigmond Rossz üzlet a háború c. 1915-ben fordított magyarra, világhírnévre tett szert; művét húsz nyelvre fordították le. Liberális-pacifista szellemű politikai tevékenységet folytatott. Egyik alapítója volt a Szövetség a Demokratikus Ellenőrzésért elnevezésű szervezetnek, mely béketevékenységet és nyílt diplomáciát követelt. 1918-ban, a béketárgyalások előkészítésekor Párizsban tartózkodott, és részt vállalt az előkészítő munkálatokban. 1919-ben részt vett a Munkás és Szocialista Internacionálé II. Kongresszusán, Bernben. 1929-ben parlamenti képviselő volt, 1931-ben nemesi címet kapott. A Népszövetség Végrehajtó Bizottságának tagja volt. Írásaiban békepropagandát folytatott.
Válasz erre

Numerramar ( #25 ) 2012-02-24 16:56:02
Privát üzenet
1931 Nobel Békedíjasai

ADDAMS, Jane (Cedarvílle, USA, 1860. 9. 6. -. J. Hullhouse, 1935. 5. 21.) amerikai újságírónő. A Nobel-békedíjat 1931-ben kapta, megosztva - N. M. Butler-rel.

Apja Illinois állam szenátora volt. Egyetemi tanulmányait a Rockford egyetemen végezte. Ez után Európába utazott, hogy ott a szociálpolitikát tanulmányozza. 1 899-ben barátnőjével és munkatársával, E. G. Starr-ral szociális gondozó szervezetet építettek ki. Mintaképük a londoni szegénynegyed, Whitechapel Toynbee Hallja volt. Az intézmény az otthontalanoknak és a csavargóknak nyújtott menedéket. Keretein belül különböző tanfolyamokat szerveztek, gyermekkórháza volt, klubokkal és népkonyhákkal rendelkezett. Ezzel egy időben Addams érdeklődése a nemzetközi béke problémáira is kiterjedt. 1907-ben könyvet jelentetett meg Újabb béke-eszmények címmel. Egy évvel az első világháború kitörése után, 1915. január 10-én megalapította az amerikai nők békepártját. Ellenezte az USA belépését a háborúba, s e kérdésben egyetértett - Th. W. WILSON elnökkel. Ezért 1916-ban Th. W. WILSON mellett lépett fel a választásokon, s csalódást jelentett számára, mikor az elnök mégis hadat üzent a központi hatalmaknak. A holland nők 1914-1915 telén nőkonferenciát szerveztek a hadviselő és a semleges országok képviselőinek részvételével. 1915-ben a hágai Nemzetközi Nőkonferencia elnökéül Addamset választották meg. Ott hozták létre a Nemzetközi Nőbizottság a Tartós Békéért elnevezésű szervezetet, amelynek irodáját Addams irányította. A bizottság küldöttségeket szervezett különböző semleges államok jelentős államférfiaihoz, s békeközvetítésre kérte fel őket. A háború után a Nemzetközi Nőkonferencia ismét összeült, és Zürichben létrehozta a Nemzetközi Nőszövetség a Békéért és a Szabadságért nevű egyesületet. Az utolsó konferencián, 1929-ben, Prágában még Addams elnökölt, utána visszavonult.


BUTLER, Nicolas Murray (Elizabeth, USA, 1862. 4. 2. - New York, 1947. 12. 7.) amerikai publicista és pedagógus. A Nobel-békedíjat 1931-ben kapta, megosztva -J. Addams -szel.

Filozófiai tanulmányokat végzett a New York-i Columbia egyetemen, Berlinben, valamint Párizsban. 1902-ben nevezték ki a Columbia egyetem elnökévé. 1888-tól kezdve gyakran szerepelt a republikánus párt küldötteként nemzetközi konferenciákon, s 1912-ben a párt alelnökjelöltjeként lépett fel. 1907-ben a Nemzetközi Megértés elnevezésű békeszervezet elnöke lett. Mind az USA-ban, mind, pedig Európában fáradhatatlanul tevékenykedett a béke és a megértés ügyében. 1907 -től 1912-ig elnöke azoknak a konferenciáknak, amelyeknek célja a Nemzetközi Döntőbíróság megteremtése volt. 1910-ben segítséget nyújtott A. Carnégie-nak abban, hogy létrehozhassa a Nemzetközi Békealapot. Párizsban létrehozta a Nemzetközi Megértés európai szekcióját, amely L 'esprit international c. folyóiratot adott ki. Mikor - A. Briand francia külügyminiszter 1927. április 6-án nyilvánosan is síkraszállt amellett, hogy az összes állam nemzetközi szerződésben jelentse ki, hogy a háború nem alkalmas eszköz a nemzetközi politika vitás kérdéseinek eldöntésére, Butler. népszerűsítette ezt a gondolatot az USA-ban, számos cikkben és beszédben. A haladó szellemű Kellogg-paktum aláírásakor, 1928-ban - A. Briand a szerződés leghatékonyabb támogatójának nevezte Butlertt, Számos cikket írt az amerikai politikáról és a nemzetközi békéről, valamint nevelésügyi kérdésekről. 1891-ben megalapította az Educational Review c. folyóiratot. Írásaiban az a remény fejeződik ki, hogy a népek képesek békésen élni egymás mellett.
Válasz erre

Numerramar ( #24 ) 2012-02-24 15:12:39
Privát üzenet
1930 Nobel Békedíjasa

SÖDERBLOM, Lars Olof Nathan (Trönö, 1866. 1. 15. - Uppsala, 1931. 7. 12.) svéd evangélikus teológus. A Nobel-békedíjat 1930-ban kapta.

Tanulmányait Uppsalában végezte. 1886-ban irodalomtudományból, 1892-ben, pedig teológiából tett vizsgát. 1894-ben a párizsi svéd egyházközség lelkipásztora lett. Uppsalában 1898-ban a vallástörténet professzora volt, majd 1912 és 1914 között Lipcsében töltötte be ugyanezt a funkciót. 1914-ben Svédország érseke és az uppsalai egyetem helyettes kancellárja lett. Számos fakultás tiszteletbeli doktora volt: a teológiai tudományoké, a filozófiáé, a jogé, az orvostudományé. 1925-ben vezéregyénisége volt a stockholmi ökumenikus gyűlésnek, amelyen az evangélikus és a szabad egyházak is képviseltették magukat. Később csatlakozott hozzájuk az ortodox görög egyház is. Nemzetközi tevékenységét a vallásosság és az emberszeretet jellemezte. Tizenhét könyve közül a legjelentősebb: A vallás és a társadalmi fejlődés; A Föld vallásai
Válasz erre

Numerramar ( #23 ) 2012-02-24 14:57:50
Privát üzenet
1929 Nobel Békedíjasa

KELLOG, Frank Billings (Potsdam, New York, 1856. 12. 26-St. Paul, 1937. 12. 21) amerikai köztársasági politikus és államférfi. Az1929-es Nobel-békedíjat 1930-ban kapta. A Minnesota állambeli Rochesterben végzett jogi tanulmányok után ügyvédi gyakorlatot folytatott. Rochesterben városi ügyész, Olmsted Countyban tartományi ügyész volt. 1917-1923-ig Minnesota állam szenátora volt, s az USA kormányának tanácsadója a papír- és olajtrösztök gazdasági kérdéseiben. Részt vett a nagy vasúttársaságok megszervezésében is. 1929-ben az USA londoni követe volt, 1925-1929 között külügyminiszter Coolidge kormányában. Külügyminisztersége idején indított intervenciót az USA Nicaragua ellen; ezt Kellog is támogatta. Mint az amerikai diplomácia irányítója, mereven ellenezte a SZU elismerését. Nevéhez fűződik a Briand-Kellogg-paktum néven ismeretes szerződés, amely a háborúról, mint a politika eszközéről való lemondást foglalta magába. A. BRIAND francia külügyminiszterrel közösen javasolták egy nemzetközi szerződés létrehozását, mely szerint a nemzetek közti ellentéteket csakis békés eszközökkel szabad rendezni. A szerződés a vállalt kötelezettségek megszegése esetére nem tartalmazott szankciókat. 1928. augusztus 27-én tizenöt állam írta alá Párizsban. A szovjet kormányt nem vonták be az előzetes tárgyalásokba; a paktumot azonban aláírta a SZU is, mint a béke megvédésének egyik eszközét, bár hangsúlyozta a szerződés elégtelenségét. Végül hatvanhárom állam - köztük Magyarország is - csatlakozott a paktumhoz. Kellog 1930-tól az Állandó Nemzetközi Döntőbíróság választott bírája volt.
Válasz erre

Numerramar ( #22 ) 2012-02-24 14:39:23
Privát üzenet
1927 Nobel Békedíjasai

BUISSON, Ferdinand (Párizs, 1841. 12. 20. - Uo.1932. 2. 16.) francia egyetemi tanár és közéleti személyiség. A Nobel-békedíjat 1927-ben kapta, megosztva L. Quiddé -vel,

A párizsi egyetemen filozófiai tanulmányokat végzett. A második császárság idején haladó eszméket hirdetett, különösen a vallási kérdésekben; javasolta és hirdette az egyházi befolyás csökkentését a világi intézményekben. Szembekerült III Napóleon rendszerévei és a svájci Neuchatel akadémiáján lett egyetemi tanár. Napóleon bukása után, számos rokon beállítottságú honfitársához hasonlóan, visszatért Franciaországba. Mivel eszméi megértésre találtak az akkori közoktatásügyi miniszternél, J. Simonnál, 1871-ben a párizsi népiskolai rendszer irányítójává nevezték ki. Laicistának (világi érzelműnek) számított, ezért a kinevezése nagy felzúdulást keltett a bordeaux-i nemzeti gyűlésen, s le kellett mondania tisztségéről. Ennek ellenére 1878-ban egész Franciaország népiskola-rendszerének vezetője lett; 1896-ban a Sorbonne pedagógiaprofesszorává nevezték ki. 1902-től kezdve kizárólag a politikának szentelte életét. Kiállt Dreyfus kapitány mellett. 1914-ben nem újították meg képviselői mandátumát, ezért visszatért a közoktatásügyi minisztériumba, és 1924-ig különféle beosztásban dolgozott. Még svájci tartózkodása idején került kapcsolatba a békemozgalommal. 1867-ben, Genfben részt vett a Béke és Szabadság Nemzetközi Ligájának megalapításában. Franciaországba visszatérve is a békemozgalom egyik legkövetkezetesebb támogatója volt. 1914-ben átvette a Liga vezetését. 1919-ben igen élesen bírálta a versailles-i békeszerződést, s erről ugyan- ez év május 23-án nyílt levelet tett közzé. A Népszövetséget
azonban fenntartásai mellett is üdvözölte. Legfontosabb feladatnak az európai népek közötti ellenségeskedés megszüntetését tartotta. Különösen a német-francia ellentétek, elsimítását szorgalmazta. 1924-ben előadásokat és beszédeket tartott Németországban a béke kérdéseiről, s kiállt a béke ügye mellett.


QUIDDE, Ludwig (Bréma, 1858. 3. 23. - Genf, 1941. 3. 6.) német professzor. A Nobel-békedíjat 1927-ben kapta, megosztva F. F. Buisson -nal.

Egy kereskedő fia volt. Strasbourgban és Göttingenben végezte egyetemi tanulmányait, s a német középkor iránt érdeklődött. Néhány évig a porosz történettudományi intézet ösztöndíjasa volt Rómában, majd 1888-tól 1896-ig felelős szerkesztője a Deutsche Zeitschrift for Geschichtswissenschaft c. folyóiratnak. Amikor B. von SUTTNER l891-ben egy német békeegyesületet alapított, azonnal csatlakozott hozzá, és l894-ben maga is alapított Münchenben hasonló szervezetet. l893-ban megjelent a Militarizmus a mai német birodalomban c. brosúrájában több figyelmeztetés van a német nagyhatalmi törekvésekkel kapcsolatban. Caligula (1894) c., II. Vilmos elleni pamfletje miatt pert indítottak ellene. Részt vett a különböző világbéke-kongresszusokon és a német-angol egyetértési bizottságban. Az 1905-ös luzerni nemzetközi békekongresszuson hivatalos szó­szólója volt a német-francia megértés érdekében folyó tárgyalásoknak. - F. PASSY-val együttműködött abban, hogy a tárgyalások során figyelembe vegyék mind a franciák, mind a németek nemzeti érzéseit és érzékenységét. A konferencia résztvevőire nagy hatást gyakorolt, amikor Quidde és Passy, népeik egyetértését jelképezve, kezet nyújtott egymásnak. Quidde szervezte 1907-ben a müncheni Világbéke-kongresszust. Az első világháború idején tovább harcolt békeeszméiért. Kiállt a Th.W. WILSON által meghirdetett, majd megvalósított Népszövetség mellett, s hangsúlyozta, hogy - gyengéi ellenére is - a legnagyobb győzelme a béke ügyének. 1919-ben Quidde tagja lett a német népi gyűlésnek, majd a Reichstagnak. Ez utóbbiból 1924-ben kizárták, miután egyértelműen tiltakozott a titkos katonai előkészületek ellen. 1927. december 11-én Oslóban a Nobel-díj átvételekor Biztonság és lefegyverzés c. tartott előadást.
Válasz erre

Numerramar ( #21 ) 2012-02-24 13:54:58
Privát üzenet
1926 Nobel Békedíjasai

BRIAND, Aristide (Nantes, 1862. 3. 28. - Párizs 1932. 3. 7.) francia külügyminiszter. A Nobel-békedíjat1926-ban kapta, megosztva - G. Stresemann -nal.

Kezdetben újságíró volt, később politikus lett. l889-ben francia szocialista párt balszárnyához csatlakozott. Az anarchista Le Peuple c. lap munkatársa volt, majd egy ideig a Lateme c. lapot szerkesztette. J. Jaurésszal, a francia szocialista politikussal együtt bekapcsolódott a L' Humanité munkájába. l902-ben képviselő lett, s ebben a minőségében az egyház
és állam szétválasztását szorgalmazta. Miután 1906-ban Sarrien francia politikus és jogász kormányában kultuszminiszteri tárcát vállalt, a szocialista párt kizárta soraiból. 1908-ig G. B. Clemenceau kormányában dolgozott. majd az ő lemondása után, 1909-ben maga alakított kormányt. 1911 februárjában egy általános sztrájk következtében lemondásra kényszerült. R. Viviani (volt szocialista politikus) miniszterelnöksége idején hadügyminiszter volt, majd 1915 októberében ismét miniszterelnök lett, s egyben a külügyek irányítását is átvette. 1921 januárjától a kabinet elnöke és a washingtoni konferencia első francia küldötte. L925-től 1932-ig külügyminiszter volt. A politikában a liberalizmus elveit vallotta. Mindenütt Franciaország nemzeti érdekét tartotta szem előtt, de ezek megvalósulását csak az európai népek együttműködése révén vélte megoldhatónak. Ennek szellemében jött létre híres Genf környéki találkozója Stresemann német külügyminiszterrel, amelynek eredményeként 1925-ben megkötötték a locarnói egyezményt Németország nyugati határainak garantálásáról és a döntőbíráskodásról. A Népszövetség VII. Konferenciáján üdvözölte Németország felvételét a szervezetbe. Egyik társszerzője a Briand-Kellogg-paktumnak, amely morális megfontolások alapján szállt síkra a nemzetek közötti ellentétek békés megoldásáért, s amely bűnténynek minősített mindenfajta háborút.

STRESEMANN, Gustav (Berlin, 1878.5. 10. - Uo., 1929. 10. 3.) német államférfi. A Nobel-békedíjat 1926-ban kapta, megosztva - A. Briand -nal,

Államtudományi és történelmi tanulmányokat végzett. Berlinben és Lipcsében politikusként tevékenykedett. Az első világháború idején tagja volt a Német Birodalmi Gyűlésnek. 1914-1918 között imperialista törekvések híveként háborúpárti volt, és ellenezte a versailles-i békeszerződést. Azonban belátta a háborús politika veszélyességét. 1918-ban megalapította a Német Néppártot, 1923-ban, pedig rövid időre birodalmi kancellár volt, majd 1929-ben bekövetkezett haláláig külügyminiszter. A Dawes-terv (amely Németország pénzügyi helyzetének rendezését célozta) elfogadásával és a locarnói egyezmény - amely garantálta Németország nyugati határait - megkötésével elérte Németország felvételét a Népszövetségbe.
Genf közelében, Thoiryben ekkor fontos négyszemközti megbeszélést folytatott - A. BRIAND francia külügyminiszterrel. Ügyesen kihasználta az első világháború után a győztes hatalmak ellentéteit. 1925-ben ő írta alá a locarnói szerződést, majd 1926-ban a német-szovjet semlegességi szerződést. A Nobel-békedíj átvétele alkalmából 1927. június 19-én Oslóban tartott beszédének témája az új Németország útja volt. Síkraszállt a német és a francia nép közötti problémák békés megoldása mellett.
Válasz erre

Numerramar ( #20 ) 2012-02-24 12:07:55
Privát üzenet
1925 Nobel Békedíjasai


CHAMBERLAIN, Sir Joseph Austen, (Birmingham, 1863. 10. 16. - London, 1937. 3. 16.) angol konzervatív politikus. Az 1925-ös Nobel-békedíjat 1926-ban kapta, megosztva. G. G. Dawes-szel.

Joseph Chamberlain angol államférfi fia. Tanulmányait Cambridge-ben, a Trinity College-ban végezte, majd Párizsban és Berlinben tanult tovább. Mint apja magántitkára kezdte politikai tevékenységét. 1892-ben parlamenti képviselő lett. Az államapparátusban különböző magas tisztségeket töltött be. Pénzügyminiszterként (1903-1905, 1919-1921) apja imperialista vámpolitikai elképzeléseit követte. Amikor 1915 májusában megalakult az első koalíciós kormány, az indiai ügyek államtitkáraként vett részt benne. 1917 júliusában kénytelen volt lemondani, mert hivatalát súlyos bírálatok érték az Indiának nyújtott elégtelen orvosi és egyéb támogatás miatt. 1918 áprilisában, mint a háborús kabinet tagját ismét a kormányban találjuk. 1921 márciusában a konzervatív párt vezetője, lord­pecsétőr. Később a konzervatívok közötti belső viták miatt lemondott vezetői tisztéről, 1922-1924-ig a kormánynak sem volt tagja. 1924-ben S. Baldwin kormányában külügyminiszterként újra szerepet vállalt. Külügyminisztersége 1929-ig tartott, ez idő alatt kötötték meg 1925-ben a locamói egyezményt, melynek egyik kezdeményezője volt. Németországot, támogató külpolitikát folytatott. Kezdeményező szerepet játszott abban, hogy az angol kormány 1927 májusában megszakította a diplomáciai kapcsolatot a SZU-val. 1929-ben, a konzervatív párt veresége után visszavonult a politikától.


DAWES, Charles Gates (Marietta, Ohio, 1865. 8. 27. - Evanston, 1951. 4. 23.) amerikai bankár, köztársaságpárti politikus. Az 1925-ös Nobel-békedíjat 1926-ban kapta, megosztva Sir A. Chamberlain-nel.

Jogi tanulmányait szülővárosában és Cincinnatiban végezte. 1894-ig ügyvéd volt Lincoln városában, majd kereskedelmi tevékenységet folytatott. Korán kezdett érdeklődni a politika
iránt. Mint a köztársasági párt híve, 1896-ban megszervezte McKinley elnökjelöltségét. Ezután ismét visszatért a gazdasági életbe. Az USA egyik legtekintélyesebb pénzügyi nagysága lett, a Morgan-pénzcsoport egyik képviselője. 1921-től a kormány pénzügyi vezető szakembere, a költségvetési iroda feje. Őt bízták meg a versailles-i békeszerződés következtében felmerült jóvátételi problémák megoldásával is. Ahhoz a szakértői csoporthoz tartozott, amelynek feladata volt Németország pénzügyi lehetőségeinek felmérése. Az első világháború után a német jóvátétel fizetésére készített tervét a történelem Dawes-tervként tartja számon. Eszerint a jóvátételi összegeket a német gazdaság stabilizálásával párhuzamosan kell rendezni. Ezzel az amerikai tőke európai befolyását biztosította, és elősegítette a nehézipar megteremtését, amely a német imperializmus alapja lett. 1925-1929 -ben az USA alelnöke lett.

Válasz erre

Numerramar ( #19 ) 2012-01-27 20:35:51
Privát üzenet
1922 Nobel Békedíjasa


NASEN, Fridtjof (Store Fröen, 1861. 10. 10. - Lysaker, 1930. 5. 13.) norvég sarkkutató, zoológus, politikus. A Nobel-békedíjat 1922-ben kapta.

Zoológiai és biológiai tanulmányait tizenkilenc éves korában kezdte, majd a bergeni Természettudományi Múzeumban lett asszisztens. Egy grönlandi expedíció gondolata foglalkoztatta. Első expedícióját 1887-1889-ben, melyet Grönlandon keresztül vezetett, siker koronázta. 1893-1896 között az általa felfedezett szibériai-grönlandi áramlással sodortatta magát "Fram" nevű hajóján, majd szánnal eljutott a sarkvidék addig még el nem ért legészakibb pontjára: 86 fok l3 percig. Útjáért számos kitüntetésben részesült. Európa nagyobb városaiban előadásokat tartott, így 1898-ban Budapesten, mint a Magyar Földrajzi Társaság vendége, mely tiszteletbeli tagjául is választotta. Hazatérése után az oslói egyetem tanára, az oceonográfia professzora lett, majd 190l-ben a tengerkutatási intézet igazgatója. 1914-ben az orosz kormány megbízásából Szibériában járt, és a Jenyiszej hajózási viszonyait tanulmányozta. Tengerkutatásai, geográfiai és zoológiai tevékenysége mellett bekapcsolódott a politikai életbe is. 1905 és 1908 között hazája londoni követe volt. A Népszövetséget megalakulásától kezdve segítette; a háborús és más menekültek támogatását szervezte meg. 1921-ben a világhírű norvég sarkkutató lett a Népszövetség menekültügyi főbiztosa. Az ő tevékenységének eredménye a Nansen-útlevélként ismert nemzetközi személyi okmány, mely megkönnyítette a hontalanná vált személyek letelepedését. Úttörő munkát végzett a menekültek polgári jogainak, elhelyezkedési lehetőségeinek és társadalmi biztonságának érdekében. I921-ben az oroszországi éhség sújtotta vidék lakosságának segítségére alakult segélyszervezet vezetője volt.
Válasz erre

Numerramar ( #18 ) 2012-01-27 20:15:46
Privát üzenet
1921 Nobel Békedíjasa
BRANTING, Karl Hjalmar (Stockholm, 1860. 11. 23. - Uo., 1925. 2. 24.) svéd jobboldali szociáldemokrata politikus. A Nobel-békedíjat 1921-ben kapta, megosztva - C. L. Langé -val.
Az egyetemen asztronómiát hallgatott. 1883-ig a stockholmi obszervatórium asszisztense volt. A természettudományok mellett elsősorban társadalmi kérdések iránt érdeklődött. Ez az érdeklődés még fokozódott, amikor Párizsban megismerkedett P. Lafargue-gal, Zürichben, pedig E. Bernsteinnel, a II. Internacionálé két jelentős vezetőjével. 1884-ben csatlakozott a Tiden c. radikális laphoz. E lap akkor az Ifjú Svédek radikális mozgalmának orgánuma volt. Rövid időn belül az újság irányítója lett, részt vett a munkásmozgalom szervezésében. A létrehozott új párt Socialdemokraten c. lapjának lett a főszerkesztője. Ezt a funkciót egészen 1917 -ig. töltötte be. 1897 -től haláláig parlamenti képviselő volt. 1902-ben kiváló vezetői képességekről tett tanúbizonyságot az általános választójogért folytatott harcok során. A II. Internacionálé egyik vezetője volt, s a svéd szociáldemokrata párt egyik megalapítója. Branting 1917-1918-ban, valamint 1920-ban pénzügyminiszter, 1921-1923 között és 1924-1925-ben miniszterelnök. A Népszövetség első három konferenciáján, 1920 és 1927 között ő volt a svéd küldött, és aktív részt vállalt a különböző nemzetközi problémák megoldásában. Miniszterelnökként harcolt a leszerelésért, a katonai szolgálati idő csökkentéséért. Tagja volt a Népszövetség Végrehajtó Bizottságának.


Lange, Christian Lous szül: Stavanger, 1869.9.17. meghalt Oslo, 1938. 11.11. Norvég politikus az Interplanetáris Unió főtitkára. A Nobel-békedíjat 1921-ben kapta. Megosztva - K.H.Branting-gal.

A christianiai (Oslo)egyetemen angol és francia nyelvet, valamint történelmet tanult. A tanári pályát választotta. Tevékeny részt vállalt a Norvég politikai és nemzeti szbadságáért folytatott harcban. 1899-ben lett a IX. Interparlamentáris Konferencia titkára. Ott végzett munkája alapján megmutatkozott kiváló szervezőkészsége, s a norvég parlament a Nobel-békedíj norvég bizottságának titkárává választotta. Évtizedekig dolgozott a Nobel Intézetben, s 1909-ben az Interparlamentáris Unió Brüsszelben főtitkárává választotta. 1911-től kezdődően kiadta az Interparlamentáris Unió évkönyvét, amely a legfontosabb interparlamentáris dokumentumokat és a konferenciák határozatait tartalmazta. Az első világháború idején az Unió megszűnt, s a brüsszeli irodát be kellett zárni, Lange azonban minden eszközzel harcolt a szervezet újjáélesztéséért, s tevékenysége eredményeként 1921-ben újból összeült az Unió, először Stockholmban, később Bécsben és Koppenhágában. Lange1915-ben fellépett a tartós béke érdekében, melyet szerinte elsősorban a semleges országok pacifistáinak kell szorgalmazniuk. 1919-ben az oslói Nobel Intézet negyedik kiadványaként jelentős munkát jelentetett meg Az internacionalizmus története c.
Válasz erre

Numerramar ( #17 ) 2012-01-11 19:27:51
Privát üzenet
1920 Nobel Békedíjasa


Bourgeois, Léon V.A. (Párizs, 1851.5.21. - Párizs 1925.9.29) a francia szenátus és a Népszövetségi Tanács elnöke. A Nobel-békedíjat 1920-ban kapta.

Különböző államigazgatási funciókat töltött be, Tarn és Haute- Garonne tartományok prefektusa lett. Két évvel később Párizs rendőr-prefektusa. Politikai pályafutását 1888-ban kezdte a francia radikális pártban, a francia sovinizmus, személy szerint Boulanger tábornok ellen lépve fel. A mérsékelt politikus Floquet belügyminisztersége idején államtitkár 1889-ig, s a következő évben Reims város képviselője. 1890-ben a kormány tagja, 1895-ben a kabinet vezetője és belügyminiszter, a következő kormányban, pedig a kulturális ügyek minisztériumát irányította. Néhány hónapig külügyminiszter volt. 1906-ban az Algeciras-válság és konferencia idején (ott döntöttek Marokkó függetlenségéről, azzal, hogy az országot továbbra is Franciaország és Spanyolország igazgatja), amely rendezte Franciaország és Spanyolország viszonyát Észak-Afrikában, fontos szerepet játszott a megegyezésben. 1899-ben és 1907 -ben ő vezette a francia küldöttséget a hágai békekonferencián. Az 1899-es ülésen elnöke volt a Nemzetközi Döntőbíróságnak. 1903-ban a Nemzetközi Döntőbíróság állandó tagjává választották. Az első világháború idején tárca nélküli miniszter a Briand-kormányban. A Népszövetség gondolatának egyik fő francia szorgalmazója és Franciaország fő­megbízottja a Népszövetségben, 1919-1920-ban.
Válasz erre

Numerramar ( #16 ) 2012-01-11 18:22:12
Privát üzenet
1919 Nobel Békedíjasa

WILSON, Thomas Woodrow (Staunton, Virgínia, 1856. 12. 28 - Washington, 1924. 2. 3.) az USA 28. elnöke. Az 1919-es Nobel-békedíjat 1920-ban kapta.

Skót eredetű családból származott. Ifjúkorát a déli államokban töltötte. Jogi tanulmányokat folytatott Princetonban majd 1882-ben ügyvédi irodát kívánt nyitni; terve meghiúsulása után a politikai tudományok tanulmányozása felé fordult. 1879-ben cikket írt a The International Review c. folyóiratban az USA kormányzatáról. A politikai tudományok és jog tanulmányozását a baltimore-i John's Hopkins egyeteme fejezte be. A jogi tudományok tanára lett Princetonban.1902-ben az egyetem elnökévé választották, és elnöksége idején az egyetemi struktúra jelentősen demokratizálódott. Történészi hírnevét G. Washingtonról szóló életrajzával - és az amerikai nép történetét tárgyaló ötkötetes munkájával. Az amerikai nép története - alapozta meg. 1912-ben az USA elnökévé választották; négy évvel később ismét győzött az elnökválasztásokon. Elnöksége idején az USA Latin-Amerikában terjeszkedett. 1914, 1916-1917-ben az USA csapatai Mexikóba hatoltak be, 1915-ben Haitit 1916-ban Dominikát szállták meg. Az első világháború kitörésekor várakozó állásponton volt. A háború folyamán több sikertelen békítési kísérletet tett. 1916 májusában kifejtette nézeteit a béke biztosításáról az 1915-ben alapított Béke Liga egy ülésen. Véleménye szerint a béke ügyének legfontosabb eszköze a népeket összefogó Népszövetség lenne, amely közös fegyveres erőt hozna létre a világbéke biztosítására. 1916 decemberében béketervet javasolt az Európában, harcban álló népeknek, bár már akkor a beavatkozásra hajlott. Amikor Németország bejelentette a korlátlan tengeralattjáró-háborút, USA 1917 áprilisában az antant oldalán be is lépett a háborúba. Wilson 1918. január 8-án megfogalmazta híressé vált 14 pontját. Ebben ismét a Népszövetséget jelölte meg az eljövendő békekonferencia alapjaként. 1918 októberében és novemberben ő vezette a Németországgal folyó tárgyalásokat, amely tárgya a fegyverszüneti feltételek megállapítása volt. Ezután az amerikai küldöttség vezetőjeként Párizsba utazott, hogy létre hozza a békeszerződést. Az amerikai demokrata párt 1918-ban elvesztette a képviselőházban a többséget. Az USA rövidesen visszavonult Európából, az 1919-ben megkötött versailles-i békeszerződés nem nyerte el az amerikai szenátusban a ratifikálás hoz szükséges kétharmados többséget. Az 1918-as választáson pártja kisebbségbe került. Az 1920-as e1nökválasztáson nem választották újjá.

Válasz erre

Numerramar ( #15 ) 2012-01-11 17:53:45
Privát üzenet
1917 Nobel Békedíjasa

NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT (Comité Internatinal de la Croix-Rouge et la Ligue des Sociétés de la Croix-Rouge)­ H. Dunant svájci állampolgár kezdeményezésére 1863-ban alakult szervezet. A Nobel-békedíjat 1917-ben kapta azért a munkáért, melyet a hadifoglyok megsegítéséért és felkutatásáért végzett; 1944-ben - átadva 1945-ben - a második világháborúban kifejtett munkáért; 1963-ban a szervezet százéves fennállásának alkalmából.

NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT

HENRY DUNANT a Solferino emléke (1862) c. munkájában leírta a solferinói csatában szerzett tapasztalatait a sebesült és beteg katonák szenvedéseiről. Fáradozása nyomán 1863-ban, majd 1864-ben harminchat állam képviselői gyűltek össze, és megalkották a Genfi Egyezmény néven ismert nemzetközi megállapodást, amely a sebesült és beteg katonákkal való bánásmódot szabályozta, illetve igyekezett humánusabbá tenni. A megállapodás a többi között kimondta, hogy a háborúban a sebesültek nem tekinthetők ellenségnek. A szolgálatot végző személyzet, a kórházak és a betegszállító járművek semlegesek. Itt határozták el, hogy a szervezet megkülönböztető jele - a genfi kereszt - a vörös kereszt fehér mezőben. A szervezet megalakulása óta működik. A háborús sebesültek és a háború áldozatainak segélyezésén kívül támogatja a természeti csapások károsultjait is. Székhelye Genf. Ügyvezető és ügyintéző szerve a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, melynek tagjai svájci állampolgárok, tehát összetételében nem nemzetközi. Az első világháború után, 1919-ben alakult meg a Vöröskereszt Egyesületek Ligája, amely a különböző országok egyesületeinek nemzetközi szervezete. Feladata az összeköttetés biztosítása a különböző nemzeti szervezetek között. A szervezet legmagasabb szerve a Vöröskereszt Nemzetközi Értekezlete. Négyévenként ül össze. Ezen a tagállamok és a genfi egyezményeket aláíró államok képviseltetik magukat. A N. V. szabályzata kimondja, hogy a szervezet működését a pártatlanságnak, a semlegességnek és a függetlenségnek kell jellemeznie. A mozgalomhoz csatlakozva, Magyarországon 1881-ben alakult meg a szervezet, a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete néven. Az első világháború idején jótékonysági akciókat szervezett. A második világháború idején oroszellenes propagandát fejtett ki, s a frontra induló katonákat lelkesítette, szeretetcsomagokat gyűjtött. 1948-ban az újjászervezett Magyar Vöröskereszt az ápolónőképzés fejlesztéséért tett sokat. 1956 októberében a forradalmárokat támogatta a N. V. bevonásával. 1957-ben ismét újjászerveződött.
Válasz erre

Numerramar ( #14 ) 2012-01-11 17:31:19
Privát üzenet
1913 Nobel Békedíjasa

LA FONTAINE, Henri (Brüsszel, 1854. 4. 22. - Uo., 1943. 5. 14.) belga szenátor. A Nobel-békedíjat 1913-ban kapta.

La Fontaine a brüsszeli egyetemen jogot tanult, majd ügyvédként dolgozott. 1893-tól nemzetközi jogi előadásokat tartott szülővárosa egyetemén. l895-ben a belga Szenátus tagjává választották, melynek sok éven át titkára volt. 1883-ban - H. Patt angol békeharcos hatására - csatlakozott a békemozgalmakhoz. A belga döntőbíróság főtitkára lett, és a belga békeszervezet titkára 1889-től, a szervezet megalapításától fogva. 1908-ban a Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda elnökévé választották. Részt vett az Interparlamentáris Unió munkájában is. Ez utóbbit egy eljövendő nemzetközi parlament előképének tartotta. Ő szervezte meg Brüsszelben 19l0-ben és 1913-ban a L'Associations internationales elnevezésű nemzetközi egyesülés kongresszusát. E szervezetet ő maga hívta életre 1907-ben P. Otlettel, aki szintén békeharcos volt. E nemzetközi egyesülés adta ki az Annuaire de la Vie internationale c. évkönyveket, melyek a nemzetközi politikai élettel kapcsolatos írásokat és dokumentumokat tartalmaztak. 1912 áprilisától kiadták a La Vie internationale c. folyóiratot is. P. Otlettel alapította meg a Nemzetközi Bibliográfiai Intézetet 1895-ben.
Válasz erre


1 2 
FőoldalAdataimKvízKvíz RanglistaÜzenetekIsmerőseimKéptárFórum
E-mail cím:
Jelszó:        
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam

Kapcsolat: info@kvizcity33.hu
2008. Kvízcity33.hu. Minden jog fenntartva!
Polgári Kvízjáték oldal