FőoldalAdataimKvízKvíz RanglistaÜzenetekIsmerőseimKéptárFórum
E-mail cím:
Jelszó:        
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam
Gilgames eposz
Ez a téma le van zárva!
1 

szemtelen rigó ( #6 ) 2010-10-19 17:50:10
Privát üzenet
Éanna- az uruki Anu-Istár templomnegyed

Aruru - teremtő istennő.

Enkidu - a név sumer, jelentése: "Enki nemzette". Enkidu kezdetben "vadember" természetű lény, a városi Gilgamesnek éppen ellentéte. Gilgames és Uruk, Gilgames és Enkidu; Enkidu (az állatok védője) és a vadász (az állatok ellensége).

Gabona-asztag - a költő Enkidu haját Niszaba istennőhöz hasonlítja; Niszaba a gabona, "haja" a kéve.

Szumukán - az állatok istene. Niszaba és Szumukán együtt Enkidu lényének természeti voltát érzékelteti.

Hegyi ember - "vadember"; a hegyek lakói mezopotámiai fogalmak szerint barbárok. Amit majd Enkiduról ír az eposz, hogy nem ismeri a kenyeret, a bort, azt történeti népekről, a hegyi lakókról írták, megvetően; e hegyi népek valóban állattenyésztők voltak.

A templomból egy leányzó - Istár templomának papnője, templomi prostituált.

Szép vagy, Enkidu - az eposz szerint Enkidut a szerelem emelte- az emberek közé s szakította ki az állatvilágból; ez tette széppé, "mint egy isten", de ez fordította el tőle az állatokat. Enkidu maga is megérzi, hogy már az emberek közé tartozik, visszamenekül az örömlányhoz, sőt vele akar menni a Városba. "Elfelejtette a helyet, ahol született."


Ninszun(na) - "A vadtehén úrnője", istennő, Gilgames mitikus anyja.

Anu pajzsa - a csillagos ég; csillag.

Ishara - Istár egyik változata, skorpió-istennő. A szent nász (hierosz gamosz) szertartását készítik elő, amikor Enkidu megjelenik.

Cédrus erdeje - a Libanon-hegység, ahová az i.e. 3. évezred közepe után az építőanyagként nélkülözhetetlen cédrus megszerzésére több mezopotámiai király (Sarrukín, Narám-Szín, Gudea és mások) vezettek hadjáratot. A Gilgames-eposz Cédrushegy-kalandja e hadjáratok irodalmi visszhangja.

Huvava - Humbaba, a Cédrushegy mitikus őrzője, akinek alakja valószínűleg egy ismert kisázsiai istenség átvétele. Huwawa-Humbaba a Libanon-hegység cédrusait őrizte, mint ezt az ó babiloniKi élő sZdlJott mdr égbe - Gilgames e szavai az óbabilóni eposz szellemét fejezik ki:

Talentum - görög súlyegység, babiloni neve biltu, értéke kb. 30 kg.

Mína - görög súlyegység, babiloni neve mana, értéke kb. fél kg.

Uruk hétzáras kapujában - a város kapuja az ókori keleten a politikai élet központja, mint a görög agora.

A város vénei - a vének tanácsa, az archaikus kor társadalmának fontos intézménye, mint a népgyűlés is. A "primitív demokrácia" intézményei az 1. e. 2. évezred közepe táján már elvesztették jelentőségüket; e jelenet az eposz ősi elemei közé tartozik, s története folyamán pusztán irodalmi közhellyé, "toposz"-szá változott.

Aja - Samas napisten felesége.

Irnini - Istárral rokon istennő.

"Ledőlt a hegy" - a Hegy (Kur) itt az Alvilág.



Hermon, Libánon - a Földközi-tenger föníciai partvidékének hegységei. Számos őriző - maguk a fénysugarak, az isteni erő.

"Öld meg hát a cédrust" - Elő-ázsia népei a cédrusfát élőlényként tisztelték.

Tammúz - célzás Innin bosszújára, mely Tammúzt az alvilág démonainak lökte. Istár itt említett többi áldozatáról keveset tudunk; az eposz valószínűleg közismert, s ezért a szóbeliségben elveszett mítoszokra utal.

Antu ~ Anu felesége, istennő.

AZ ég bikája - a szörny egyetlen fújása száz embert pusztít el, második fújása kétszázat, harmadszorra Enkiduval került szembe. A leírás, töredékessége ellenére is, szabályos bikaviadalt örökít meg, hasonlót a Krétán szokásosakhoz.

Hímvesszejét - "térdét", eufémisztikusan; a hős ezzel a parázna Istárt akarja meggyalázni.


Szumukán - az állatok istene egyben alvilági istenség is

Bélit-széri - "A Mező = Alvilág] úrnője", Ereskigál írnoka. "Táblája", melyből olvas, a halandók sorsát olvassa ki belőle, egybevethető a theomachia-mítoszokban is szereplő sors-táblával.

theomachia- istenek harca



Uláj - a Folyóköztől keletre elterülő Elam folyója.

Elemmnaku-fa- szantál

Um-napisti - teljesebb nevén Úm-napisti-rúqu, "Az élet napja távoli", a sumer Zi-u(d)-sud(da) fordítása. Az óbabilóni szövegek az Utá-naistim nevet használják. A vízözön-mítosz hőse, aki egy isten (itt: Éa) kegyelméből megmenekül, s örök életet, halhatatlanságot nyer el

Ubor-tutu - legendás király, a sumer királylista szerint "a vízözön előtt" Suruppak (itt: Surippak) városban (mai neve Fára) uralkodott.

Maru hegye - mitikus hegység, világhegy, amelyet a világ peremén képzeltek el.
A név maga az antik forrásokból ismert Mons Masiusra emlékeztet; a Gillgames-eposz mitikus földrajza nem zárja ki a Masu-hegy kis-ázsiai helyét

Skorpió-ember - mitikus keveréklények, deréktől fölfelé ember, lefelé skorpió alakkal; iker- vagy házaspár.

Az isteneknek hűs ligete - az istenek kertje, a Cédrushegy ellentéte, amolyan Éden, Paradicsom vagy Hesperidák kertje.

Sziduri - istennő; jelzője szerint szabitu, "korcsmárosnő". A:z 6babilóni eposzzban hosszas beszélgetést folytat Gilgamessel az élet értelméről, s a hédonizmust hirdeti. Gilgames azonban elutasítja életfelfogását.

Samas isten - a Nap minden este megismétlődő alvilágba térésére utal a szöveg.


Hatvan szálfa - Gilgames mintegy csáklyával hajtja át hajóját a Halál tengerén.

A kétszer hatvan kerek szám (60-as számrendszer). Ha csáklyáját a Halál vizéhez érintette, el kell dobnia. Az átkelés leírása mesei motívumokat használ fel; élő ember és a Halál vize nem kerülhetnek érintkezésbe egymással, az élet és a halál világában más-más (fizikai) törvények érvényesülnek. Gilgames csáklyáinak eldobása ugyanazt a halál-képzetet őrizte meg, mint a mesék, a Sagák hajósának alakja, aki a Halál tengeréről visszatérve partra lépésekor porrá omlik. ld. kelta mitológia pl Imraim Brain

Halál - Um-napisti szavai a halálról az eposz legsötétebb részét jelentik, Gilgames a halálfélelemtől gyötörve érkezik Um-napisti elé, "meghal-e ő is, és olyan lesz, mint Enkidu?"

Ennugi- istennév sumérül : A vissza nem fordulók ura az esők isteni ura

Sullat, Hanis -Adad viharisten kísérői

Ninazu- Egerkiál fia gyógyító isten sumérül: "orvos úr"
Válasz erre

szemtelen rigó ( #5 ) 2010-10-19 16:20:29
Privát üzenet
Gilgames--


Kétharmadrész - Gilgames isteni részének kétharmados aránya egyedülálló; isten-emberek mítoszai általában a fele-fele arányt adják meg. Ez a feltűnő arány Gilgames sorsának különösségét fejezi ki; ha halandó is, sorsa "isteni"; "Szépséget az égi Samas adott neki; hősi lelket Adad öntött belé; Gilgames alakját a nagy istenek tették fenségessé, termete tizenegy könyök - ez a magassága, mellkasának kerülete kilenc arasz." Gilgames hatalmának mágikus eszköze a dob és a dobverő; e motívum a sumer hagyományból származik.
Gilgames - a név eredeti sumer formája Bilga-mes volt ("Az Öreg - ifjú"); ezt az akkád szövegek isten-határozóval, GIS. GIBIL. GA. MES jelekkel írják, a GIS. GIBIL jelcsoport önmagában gil-nek olvasandó. Az óbabilóni szövegek gyakran csak az isten-határozót és a GIS jelet írják, mintegy rövidítésként. A hettita névforma Gisgammas volt.
Válasz erre

szemtelen rigó ( #4 ) 2010-10-19 15:34:49
Privát üzenet
Kurnugéa - Kurnugia, sumer szó, akkádul- - erszét lá tári, "a vissza-nem-térés országa", minden halott lakóhelye.

Irkalla - az alvilág (istennőjének) egyik mellékneve. Sumerül Irigal, "alvilág", "a nagy Hely".

Nannar tűzvérű leánya - Istárt a másodlagos mitikus hagyománya holdisten lányának tartja, asztrális jellegével összefüggésben, s szemben az őt Anuhoz kapcsoló uruki felfogással

Ereskigál - az alvilág istennője, föld(chthonikus)- és termékenység(terméketlenség!)-isten, "a nagy föld úrnője". A sumer mítoszokban Innin testvére (ketten osztoznak a Földön: Ereskigálnak az alvilág és a terméketlenség, Inninek a termőföld és a termékenység jut) - és vetélytársnője. Istár el akarja hódítani Ereskigál birodalmát.

Törvény - az isteneket is megkötő sors, törvény (parszu).

Namtar - "Végzet", sumer istenség, Ereskigál, és más pusztító istenek küldönce.

Papszukkal- "Küldönc", küldönc- és kapuőr-isten.

Aszúsu-námir - beszélő név: "Az ő megjelenése tündökletes".

Égalgina - sumer szó Az igazság (jog) nagy háza (palotája)

Mutabriku - rosszindulatú pusztító démonok
Válasz erre

szemtelen rigó ( #3 ) 2010-10-19 15:19:22
Privát üzenet


Ubsukinna - Upsukinakku, az isteni tanácskozások színtere.

Gaga - egyike a számos mezopotámiai isten-követnek, akik, alacsonyabb rangú isteni lények, az isteni és emberi világ között közvetítenek.

Igigi - a sumer Anunna isten-csoportból elkülönülő hét vagy tíz "égi" nagy isten összefoglaló neve, élesen azonban nem különböztethető meg az Anunnakú isten-csoporttól. Az Igigi istenek gyakran mutatnak rosszindulatot az ember iránt.



Bél - az akkád bélu ("úr") szó tulajdonnévként (vö. Baál); a főisten jelzője


Abubu - vihar, orkán, vízözön. Marduk a világmindenség elemeit mozgatja fegyverként.

Iszonyú fény - mezopotámiai elképzelés szerint az istenséget ereje mint fénykoszorú (melammu) veszi körül, mely lángolásával pusztítani képes.

gres ereit - eléggé általános ókori keleti elképzelés szerint az istenek vére folyékony arany, minthogy az arany Mezopotámia lakóihoz északi "rejtekhelyekről", a Taurus bányáiból került, a mítosz az északi érclelőhelyek keletkezését Tiámat elfolyó vérének e1rejtésével hozza kapcsolatba.


Ésarra - itt: a kozmosz, a rendezett világ, mely mezopotámiai elképzelés, szerint három részre tagolódik: ég, levegő és föld. Ennek felel meg az 'ún. kozmikus istenháromság: Anu, Élil és Éa, akik a kozmosz egy-egy részének urai.

Enlil - "A levegő ura", ősi sumer isten, fő kultuszhelye Nippur, a szent város és tudományos központ. Az i. e. 3. évezredi sumer pantheon főistene, e szerep innen nyerte az enlil-ség nevet. A sumer kozmogóniákban főként ő a világ elrendezője, aki egyben a civilizációs vívmányokat (pl. kapa, balta) adja az embereknek. Főistenségét a babiloni teológia Mardukra ruházza át.

Lumasi-csillagok - az V. tábla az égbolt asztronómiai felosztását és az asztrális naptár rendszerét ismerteti; az időszámítás tekintélye a vallásétól elválaszthatatlan volt, ezért az ókori keleti irodalmi szövegekben gyakran találunk ilyen tudós betéteket. A Lumasi-csillagok Marduk csillagai: e hét égitest Marduk hasonmása. Az állatöv egy részével azonos.

Níbiru - "Átkelő", csillagnév, talán a tejút vagy egy része.



Nannar - Szin holdisten sumer nevének (Nanna) népetimológiával módosított akkád változata ("Ragyogó").

Sabbátu - a telehold napja, a holdhónap 15. napja (sabattu).

Bubbulu - az újhold napja, a holdhónap 28. vagy 29. napja.


Lulla - sumer szó (lu-ulu), a. m. "ember", tehát nem személynév, hanem az emberi nem elnevezése.



Báb-ili - "Az isten kapuja", akkád népetimológiás magyarázata Babilon sumer nevének (Babilla). A görög Babylón névforma ennek egyik változatából Báb-ilán,_"Az istenek kapuja") ered. Azért "második", mert mezopotámiai felfogás szerint minden földi, világi dolog az igazit, az égi mintát követi, s így e város is az istenek égi kapuját, székhelyét másolja.

Észagila - Marduk templomnegyede Babilonban, "A fej felemelésének háza (temploma)" vagy "A magasba emelt fejű ház (templom)", fő épülete, a ziqqurat,(zikkurat) ugyanis a legmagasabb építmény volt.

Imhullu- "Pusztító szél", "Orkán" sumerül.

Adad - vihar- és időjárás-isten az elő-ázsiai mitológiában.

Samas - a napisten akkád neve; kb. az i. e. XXIV. század óta a mezopotámiai pantheon egyre népszerűbbé váló alakja, lényegében főisten, akinek Marduk is csak úgy tud végül fölébe kerekedni, hogy átveszi isteni természete döntő vonásait.

Istár - sumerül Innin, istennő, a termékenység legelterjedtebb istene. Megszemélyesíti és irányítja az Élet, a vegetáció dialektikus teljességét, tehát éltető és ölő, szűz és parázna, béke és háború, anya és meddő. Az esthajnal-csillaggal (Venus) azonosították, s ez szemléletesen fejezte ki a vegetációisten eredetileg önmagában-termékeny, majd hím- és nőneműnek átértelmezett természetét.

Mami-a termékenység és anyaistennő egyik változata.

Uztlma - Uzumua, Nippur város egyik szent körzete. A mítosz Nippurba helyezi az ember teremtését, és ezzel is szentesíti, minthogy Nippur az ország vallási-kultikus "fővárosa", azt a vallásos tételt, amit a szöveg egésze hirdet, hogy az ember rendeltetése az isten szolgálata. Ugyanakkor az ember feladatainak felsorolása egyben a mezopotámiai földművelés költői rögzítése is.

Lamga - alacsony rangú sumer isten(ek) neve.

Ulligarra, Szalgarra - az isteneket szolgáló ember nevei. A szavak előtt az isten-jel áll, s ez vagy a két embernek az istenekhez való tartozását jelöli, vagy pedig a neveket kell e jellel együtt An'ulligarra, ill. Annigarra formában olvasni. A nevek a "bőséget teremtő" jelentést variálják.

Enul, Ninul- sumer isten."levek: "a bőség ura", "a bőség úrnője".

Válasz erre

szemtelen rigó ( #2 ) 2010-10-19 14:30:21
Privát üzenet
"Midőn fönn az ég nevetlen" - a név kimondása teremtő erejű, a megnevezéshez fűződő mágikus képzetek szerint. Ami tehát nincs megnevezve, az nem létezik.

Apszu- az édesvizű tenger, hímnemű principium; az Apszu, mint világóceán, körülfolyja a földet, ill. rajta úszik a föld .

Tiámat - a sósvizű tenger (támtu), a talajvíz, amiből a világ dolgai közvetlenül kiemelkednek. Eredetileg nőnemű princípium, később különféle alakban (pl. sárkány) képzelik el.


Mummu - az őskhaosz harmadik, közbülső princípiuma, akit ez a szöveg talán azonosít Tiámattal, valójában azonban a mezopotámiai mitológiában független tőle, s bizonytalan etimológiája ellenére is kétségen kívül a levegőhöz, ködhöz, "szó"-hoz kapcsolható, amiből következik egyfelől teremtő funkciója (a világ elrendezése, keletkezése, teremtése az ég és a föld elválásával, azaz a köztük levő "űr", a levegő megjelenésével veszi kezdetét), másfelől "küldött" volta (része, alárendeltje az őskhaosz anyagiságának). Mummut az Enúma elis kozmogóniáját ismertető kései görög Damaszkiosz a görög filozófia· kategóriáiba szorítva ugyan, de nem önkényesen nevezi noétosz koszmosz-nak, "értelmes rendező(elv)"-nek.




Lahmu, Lahamu - a sumer Lahama (isten)név származékai; az ősvíz, ősanyag hal jellegű szörnyekként elképzelt újabb megszemélyesítői.

Ansar, Kisar - a kezdetleges materializmus maradványait jobban őrző sumer kozmogóniai elképzelések An ("Ég") és Ki ("Föld") princípiuma inak teológiai átfogalmazásában az égi és a földi világtáj istenei. Az Enúma elis eddig a pontig tartalmában még a kezdetleges materialista kozmogóniát őrzi, azzal a különbséggel, hogy a princípiumok átváltozása, tehát anyagi mozgás helyett isten-nemzedékek soráról beszél.

Anu - a sumer An ("Ég") szóból kialakult istennév akkád formája. Anu az ég istene, a pantheon élén áll, azonban a vallási életnek a peremére szorult. Kultuszának központja Uruk város, ahol lányával, Istárral együtt tisztelték. A mezopotámiai történelem egy korai szakaszában, talán az uruki kultúrával összefüggésben, feltehetően ő töltötte be a főistenséget (anu-ság!) a kozmogóniai mítoszokban;

Nudimmud - Éa isten mellékneve.

Éa - a sumer Enki isten ("A föld ura") akkád megfelelője, akinek ismeretlen eredetű, valószínűleg a Perzsa-öböl partján megtelepedő pre-sumer lakosság nyelvéből származó nevét népetimológia "A víz háza" értelemben magyarázta.
Éa az ősi Perzsa-öböl-parti város, Eridu istene, a víz ura, így jóindulatú az emberekhez, s egyben forrása bölcsességnek és varázslatnak is. Ősi mítoszok szerint Enki/Éa tartja kezében az absztrakt "isteni erő"-t (sumerül me, akkádul parszu, "törvény").

Éa és fia - Marduk - varázsereje ennek csökevénye. A kozmogóniai mítoszok Eridu szentélyeiben kialakult változatai Éát állíthatták a pantheon élére. Az Enúma elis szövege istenek egymást váltó soraként szerkeszti egybe Anu, Éa és Bulil eredetileg egymással össze nem függő főistenségét.

Marduk - Éa fiának csupán a babiloni teológia hirdeti, hogy ezzel is elődeinél különb voltát emelje ki. Enki/Éa bölcsesség- és varázsló-isten szerepét örökli "bölcsek bölcse"-ként, amint erre lépten-nyomon utal a varázslatirodalom is.

Damkina - a sumer Damgalnunna istennév ("A Hatalmas [ti. Enki] nagy felesége") akkád változata, Éa felesége, ill. nőnemű párja, eredetileg termékenység- és anyaisten.

Kétfejű - Marduk kettőzött testrészei (két feje, "négy szeme, négy füle) az antropomorf isten-képzetek szellemében a felfokozott isteni erőt jelképezik. Kétfejű (Ianus-arcú), ill. négyarcú istenek közvetítettek - minden oldal felé fordulva - ember és isten között; Mardukot a babiloni teológia mint az emberek iránt kegyes istent népszerűsítette.

Az Ifjú Nap - a Mardukot magasztaló himnusz jelzői Marduk nevének etimológiájára vonatkoznak. Marduk itt lényegében napisten, vagyis a babiloni teológia az akkádok legnépszerűbb istenével, a Nap-pal (Samas) azonosítja őt.


Anunnaki - a sumer Anunna ("A Hatalmas vagyis Enki] leszármazottjai") elnevezés eredetileg Eridu helyi phanteonját jelölhette, később a sumer pantheon főbb isteneinek, a "nagy istenek" -nek összefoglaló neve. Anunnnakú, később Anunnaki formában s ez utóbbi jelentéssel került át a név az akkádba, ahol már főként a sors-meghatározó isteneket jelöli, majd az alvilági isteneket is. Számukat a hagyomány nem határozza meg egyértelműen.
Válasz erre

szemtelen rigó ( #1 ) 2010-10-17 12:37:39
Privát üzenet
előkészületben
Válasz erre


1 
FőoldalAdataimKvízKvíz RanglistaÜzenetekIsmerőseimKéptárFórum
E-mail cím:
Jelszó:        
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszavam

Kapcsolat: info@kvizcity33.hu
2008. Kvízcity33.hu. Minden jog fenntartva!
Polgári Kvízjáték oldal